Ivan Szergejevics Turgenyev: Apák és fiúk

Régen olvastam orosz irodalmat, a kötelezőkön kívül amúgy csak néhányat, valószínűleg két kezemen meg tudom számolni, hogy mennyit. Turgenyev regénye után azon véleményen vagyok, hogy időnként bizony nem árt egy-egy jó orosz, régi történetet elolvasni, mert olyan élményben részesít, amelyre talán nem is számítunk.

Én legalábbis így voltam Ivan Szergejevics Turgenyev könyvével. Már alapból is, csak hallgassátok meg ezeket a neveket: Nyikolaj Petrovics Kirszanov, Agafokleja Kuzminyisna Kirszanova, Jevgenyij Vasziljev Bazarov, Pavel Petrovics Kirszanov, Anna Szergejevna Ogyincova, szinte mind-mind egy költemény. Imádom őket!!

Paul Auster: New York trilógia

Első találkozásom Paul Asterrel a Brooklyni balgaságok könyvével történt. Hamar le is nyűgözött Auster stílusa, mesélőkéje, imádtam, ahogyan az eseményei kanyarogtak, és mégsem az eseményeken volt a fő hangsúly, hanem azon, ahogyan elmesélte és leírta. 

Valami hasonlóan megnyugtatót, sziporkázót és szórakoztatót vártam a New York trilógiától is. Ez a könyv azonban engem teljesen kikészített és nyugtalanná tett. Valahányszor a kezembe vettem, eluralkodott rajtam valamiféle feszültség, és emiatt mindig azt éreztem, hogy  minél gyorsabban kell elolvasnom. 

Én és az 1001 könyv, amit el kell olvasnom, mielőtt meghalok #1

Egy ilyen sorozat ötlete már nagyon régóta tervben volt a fejemben. Néha elkap a vágy, hogy minél több könyvet olvassak el erről a bizonyos listáról, néha meg legszívesebben csak "ponyvákat" olvasnék egy egész életen át... Amúgy se nagyon szeretem ezt a ponyva megnevezést, meg a szórakoztató irodalom címkét sem, hisz egy könyv, ami valami miatt nagyon megtetszik nekünk, az szórakoztató nem? Akkor is, ha az 1001-es listáról van. :) De azt is tudom, hogy ezen a listán is szép számmal képviselteti magát a szórakoztató irodalom. Így, mivel igazából nagyon sok kedvenc könyvem szerepel ezen a listán, úgy gondoltam, hogy készítek egy ilyen sorozatot a blogra is.

A molyon ezen a listán jelölgetem a már elolvasott könyveket, jelentem már 6%-ot teljesítettem! :)

Két új kedvenc: Ne bántsátok a feketerigót! és Átkozott boszorkák

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

16 évesen elolvastam az Elfújta a szél című könyvet, s a könyv végére érve teljesen elvesztem, ott abban a pillanatban el akartam kezdeni elölről, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni a napjaimat Scarlett és Rhett nélkül. Az ő szerelmük örök, abban megegyezhetünk, ám miután a rózsaszín ködöt elhessegettem a szemem elől, megállapítottam magamban, hogy észak és dél helyzete nem lehetett ilyen romantikusan egyszerű. 

John Irving: Garp szerint a világ

John Irvinggel való első találkozásom az az Árvák hercege című könyv elolvasásakor történt. Már akkor megállapítottam, hogy Mr. Irving jól csinálja ám a dolgát. Az Árvák hercegének története egy nagyon fontos témát dolgoz fel, emellett pedig egy fantasztikus történet, fantasztikus szereplőkkel.

A második könyvem a szerzőtől a Fohász Owen Meanyért volt, ami nem lett olyan nagy szerelem, mint az Árvák hercege, de azért bántam volna, ha kimarad az életemből.

A Garp szerint a világot már nagyon régóta terveztem elolvasni, és hát annyit mondhatok, hogy fogalmam sincs miért halogattam eddig. :)

John Irving stílusa és a megállíthatatlan mesélő tehetsége ismét elvarázsolt.