Most teljesen őszintén elmondom nektek, hogy miként jártam én Franciskával. Még tavasz környékén megkeresett, hogy elolvasnám-e a Kalandozásaim Budapesten című könyvét. Némi gondolkodás után igent mondtam, bár azt is megírtam neki, hogy nagyon sok betervezett olvasnivalóm van, ezért gyorsaságot nem tudok ígérni.
Írta, nem baj, és már küldte is az e-könyvet. Telt az idő, olvastam én, de mindig a nyomtatott könyvekhez nyúltam, és Franciska e-könyve türelmesen várt a telefonomon. Mígnem egy valahol várakozós pillanatomban elkezdtem olvasni...
Sajnos azonban nem tudtam magaménak érezni akkor, pedig Franciska csak magáról és Budapestről írt, a stílusa élvezetes volt, de több helyen is azt éreztem, hogy távol áll tőlem egy ilyen élet, ilyen életfelfogás, többször felbosszantottam magam egy-egy gondolatán, és némi magamban lefolytatott durcogás után be is fejeztem a könyv olvasását.