Óvakodj a Tövisek Hercegétől...
Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.
Tizenöt évesen király akar lenni...
Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma - és nincs vesztenivalója.
Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?
Bea:
Jelentkeztem én is Vegazus
Mini-Könyvklubjába, ahol ebben a negyedévben fantasy könyvekre lehetett szavazni és a szavazatok alapján választódott ki a három könyv, amit minden könyvklub tag el fog olvasni. Érdekes, hogy akkor jelentkeztem, amikor olyan jellegű könyveket olvasunk, amiket tulajdonképpen nem szeretek. Illetve, ez így nem teljesen igaz, mert azért olvastam már fantasy könyveket, amelyeket szerettem, pl. Michael Ende Végtelen története, Narnia krónikái, Harry Potter. Úgy látom azonban, hogy fantasy és fantasy között hatalmas különbségek lehetnek.
A Tövisek hercege egy dark fantasy volt, ami fantasy- és horrorelemeket egyaránt tartalmaz. Nem szeretem egyiket sem, tehát valahol várható volt, hogy ezt a történetet sem fogom szeretni. Ami még érdekes, hogy én is erre a könyvre szavaztam. Mert a fülszövegből azért számítottam valami jóra. De meg kellett volna fogadnom a fülszöveg első sorát: Óvakodj a Tövisek Hercegétől....
Az elején lévő vérontás és Jorg herceg szedett-vedett bandája után azt gondoltam, hogy ez csak ütős bevezető, majd lesz ez ettől jobb és másabb is. Nem lett. Meglehetősen fiatalka főszereplőnket csak az élteti, hogy megbosszulja édesanyja és testvére halálát (ez még teljesen rendben is lenne), de az éltette napról napra, hogy minél több embernek vágja le a fejét, szúrja nyakába a kését, ontsa a vérét, legyen az ellenség, saját harcos-testvére, vagy valami ilyesmi. Voltak még valami mocsárlények, vagy zombik, nem igazán jöttem rá, volt időben ugrálás, amit nem mindig tudtam követni.
Amikor Jorg herceg visszatér apja várába, miután évekig eltűntként éldegélt a koszos, büdös, vérszomjas testvéreivel, akkor felajánlanak neki egy fürdőt, de ő büszkén elutasítja, ő szeret így büdösen élni, és amikor másnap reggel felébred a rendelkezésére bocsátott szobában, ez járt a fejében:
"...négy éve már, hogy egyedül öltözködöm. Sőt a fenébe is, alig fordult elő, hogy levetkőztem ez alatt az idő alatt.... Végigtúrtam a hajamban, nem találok-e olyan kövér tetűt, amit már meg lehet fogni, s ezzel készen is álltam a reggelihez."
Itt egy kicsit elkapott valamiféle émelygés és a 19. fejezet elején befejeztem a könyv olvasását. Nem tudom mennyire elfogadott, remélem azért maradhatok a klubban. :)
Összefoglalva a dolgokat, a 19. fejezetig nekem semmi sem tetszett benne, nem fogott meg a nyelvezete, a cselekmény egyenesen szörnyű volt, a szereplőket pedig egyszerűen nem értettem. Illetve értem én, hogy az író egy ilyen világot teremtett, ilyen történetet talált ki, ami nem tudom, hol és mikor játszódott, valószínűleg ha tovább olvasom, akkor kiderül, de inkább ebben a témában tudatlan maradok.
Zsófi:
Vegazussal közösen rávettük Anyát, hogy csatlakozzon ő is a Minikönyv-Klub tagjaihoz. Én meg már jól ki is találtam, hogy majd egy bejegyzésen belül fogunk egy-egy könyvről írni, és majd csak akkor olvassuk el egymás értékeléseit, ha mind a ketten elolvassuk a könyvet. Azt gondoltam, hogy így majd érdekes lesz elolvasni az értékeléseket és befolyásolni sem fogjuk egymást.
De Anya már nagyon hamar megdöntötte ezt a tervemet, ugyanis, miután megírta a Tövisek hercegéről az értékelését, szólt, hogy jöjjek olvassam el, én pedig, mivel egy kis sürgetést is hallottam a hangjában, mentem is gyorsan, megfeledkezve a tervünkről, hogy addig nem olvassuk el a másik véleményét, míg meg nem írjuk a sajátunkat.
Számomra elég hamar kiderült, hogy ez a könyv nem egészen a mi stílusunk lesz. Már a történet elejétől kezdve bombázott minket az író erőszakosabbnál erőszakosabb jelenetekkel, ami nem igazán az én műfajom. Sok volt nekem a név, és egy kicsit gyors volt a múlt és a jelen váltakozása, nem igazán tudtam követni, hogy akkor most hol is vagyunk.
Anya azzal piszkál már napok óta, hogy a saját véleményemet írjam meg a könyvről, hiába mondom neki, hogy az tökéletesen megegyezik az övével, és remélem, majd a második könyvklubos könyv jobban fog tetszeni mind a kettőnknek! :)
