A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rabszolgaság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rabszolgaság. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. november 17., péntek

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

Mondhatnám azt, hogy a könyvről sok mindent elárul a Pulitzer-díj. De ez, és ugyanígy az irodalmi Nobel-díj,  nem jelenti egyértelműen azt, hogy nekem is tetszeni fog a könyv, sőt! A díjazott regényekbe mindig némi óvatos kétkedéssel kezdek bele. 

Ez a könyv azonban hamar eloszlatta kétkedésemet, és rövid időn belül azt vettem észre, hogy  teljesen a hatása alá kerültem. 

2016. január 7., csütörtök

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon

Hetty rabszolga a kora 19. századi Charlestonban. A szenvedésen túli életről, szabadságról álmodik. Jómódú gazdáinak lánya, a csillapíthatatlan tudásszomj és lázadó eszmék által hajtott Sarah kislánykora óta keresi a hivatását a világban, de fogva tartják a nőkre kényszerített társadalmi kötelékek.

A tízéves Hetty szobalányként a mindössze egy évvel idősebb Sarah tulajdonába kerül. A könyv kettejük életútját követi végig, azt, hogy miként alakítják drámai módon egymás sorsát, és hogyan alakul ki a bűn, a dac, az elidegenedés és az ambivalens szeretet által meghatározott, összetett viszonyuk. Hetty megismeri a bánat és a gyász értelmét, s egyre inkább ráeszmél ki is ő valójában. Sarah útját összetört remények, árulás, viszonzatlan szerelem és száműzetés szegélyezik. Vajon mit tartogat számukra a faj és társadalmi előítéletektől terhes 19. századi Délen az élet, vajon képesek lesznek-e szárnyak nélkül is szárnyalni?

Ez a könyv magával ragadó volt! Mind témájában, mind az írás stílusában, egyszerűen nem tudtam letenni. Mindvégig azt kívántam, hogy ott azonnal töröljék el a rabszolgaságot, nyíljon fel az emberek szeme, hogy a rabszolgatartás egy szörnyű intézmény. De sajnos, mint tudjuk ez nem történt meg egy pillanat alatt. 
A könyv Sarah Grimké, a charlestoni, előkelő rabszolgatartó család lánya és a tőle egy évvel fiatalabb Hetty története, akit Sarah a 11. születésnapjára kap meg ajándékba.
A fejezetek kettőjük váltott szemszögéből íródtak, ami nagyon jól szolgálta azt a célt, hogy megismerjük mindkettőjüket, közel kerüljünk hozzájuk és átérezzük a gondolataikat, az érzéseiket, a szenvedésüket. 
Hiába volt Sarah gazdag és jómódú, a maga módján ő is szenvedett családja meg nem értésétől, a nők társadalmi helyzetétől és a rabszolgatartással sem értett egyet kislánykora óta. Négyéves korában szemtanúja volt egy megrázó eseménynek, attól fogva időnként dadogott, ez egész életében végigkísérte. Nem tudta teljesíteni vágyait, kalitkába zárt madárként vergődött saját életében, bármiféle szabadulási kísérlete kudarcba fulladt. 
Hetty, aki tulajdonképpen a mamája által adott Handful nevet szerette, egy eredeti, nagyon szeretnivaló egyéniség volt. Az édesanyja nagy tehetséggel megáldott varrónő volt a háznál, aki időt lopott arra, hogy a saját foltvarrott takaróját megvarrja, életének eseményeit egy-egy kockán megörökítve. Ha a vele történt szörnyűségeket elmondani nem is tudta, a takaró kockái megtették helyette. Handful imádta őt, imádta a takarót, ez volt a legnagyobb kincsük és nagy jelentősége volt végig a történetben. Édesanyja átültette lányába a büszkeség magvait, a különlegessége tudatát, és azt, hogy ha a teste meg is hajol a fehér urak előtt, a lelke sose hajoljon meg.  

Eleinte Handfult jobban kedveltem, mint Saraht, mert benne éreztem a szabad akarat tüzét, pedig ő volt a rabszolga, de a lelke, ahogy a mamája tanácsolta szabad volt. És voltak álmai, vágyai és tervei.
Sarah-nak is voltak álmai, vágyai, de ő nem sok mindent tett eleinte, ezt nehezen értettem meg, de aztán figyelmeztetni kellett magam,  de hiszen Sarah a 19. században élt, amikor a nőkkel szembeni elvárás annyi volt, hogy tudjon hímezni, teát önteni és gyereket szülni. Egy nőnek annyi dolga volt, hogy férjhez menjen. Sarah azonban ettől sokkal többet szeretett volna, de úgy tűnt évekig nem történik semmi. Akkor kezdtem el megkedvelni, amikor végre szembeszállt a családjával és elindult a saját életét élni.
Egy idő után csatlakozott hozzá Nina, a húga és sok lelki vívódás és megpróbáltatás után egyszercsak ők lettek az elsők közé tartozó női abolícionista szónokok, sőt mellette a női feminista gondolkodók élharcosai Amerikában.  A szerző könyv végén lévő jegyzetéből tudtam meg csak, hogy ők - Sarah és Angelina  Grimké - valódi, és nem kitalált alakok voltak. Az 1830-as évek végén a leghíresebb és leghírhedtebb nők voltak Amerikában. Miközben ilyen nagy eszmékért küzdöttek, feláldozták magánéletüket, szakítottak családjukkal, kitaszítottak lettek, de a lelkük szabadon szárnyalt végre, és egy napon Handful is szárnyra kélt, hogy megvalósítsa terveit. 


Két nagyszerű női sors fonódott egybe ebben a megrázó, megindító és mégis szeretettel teli könyvben. Imádtam, mert nagyon erős nők hatalmas tetteiről olvashattam benne, kitartásuk, erejük, küzdeni, tenni akarásuk pedig minden nő példája lehet. Bebizonyították, hogy szárnyak nélkül is lehet repülni, ha nagyon akarunk és kemények vagyunk,  bármit megtehetünk. Imádtam a könyvet, természetesen kedvenc lett.

10/10

Bea

2015. június 10., szerda

Lawrence Hill: Valaki ismeri a nevemet

„Akkor megkérdezte, miért vagyok ilyen fekete, mire megkérdeztem, vajon ő miért ilyen fehér. Akkor azt felelte, így született. Én szintúgy, válaszoltam. 
- Látom, hogy biztosan nagyon szép voltál, hiába vagy olyan nagyon sötét -  mondta.
- Te pedig szebb volnál, ha néha sütne is a nap Londonban. - feleltem.”

„Jöjjön aminek jönnie kell, de engem nem fognak még egyszer rábeszélni, hogy betegyem a lábam egy anglikán templomba. Ha már Istent kell dicsőíteni, akkor csakis a brichtowni vagy freetowni baptistákhoz vagyok hajlandó elmenni. Ott legalább táncolnak, amikor Jézust dicsérik, és elég hangosan énekelnek ahhoz, hogy ébren tartsák az ilyen félholtakat is, mint én.”

Amióta Aminata Diallót gyermekkorában elrabolták Afrikából, hogy rabszolgaként Dél-Karolinában dolgozzon, csak a szabadulására  tud gondolni, és arra, hogy miként juthatna vissza szülőfalujába. Először egy ültetvényre kerül, ahol az indigót ellenőrző kereskedő felismeri a fiatal lány páratlan intelligenciáját. Később, már felnőtt nőként, férjétől és gyermekétől elszakadva a függetlenségi háború káoszában találja magát. Manhattanben Aminata segít megírni a "Négerek könyvét", amely azon feketék nevét tartalmazza, akiknek az angol király szabad elvonulást ígért Új-Skóciába. Amikor a brit abolicionisták új "kalandokat keresve eljutnak Sierrra Leonéba, Aminata közreműködik abban, hogy ezerkétszáz új-skóciai fekete költözhessen vissza Afrikába. Aminata tevékenysége végül felnyitja a brit közvélemény szemét, ami nagyban elősegíti a felszabadítási törekvéseket.
Ez a magával ragadó történet egy figyelemre méltó asszony életéről hat évtizedet és három kontinenst ölel át, felelevenítve a történelem egy kegyetlen fejezetét.


Egy Amerikába tartó rabszolga szállító hajó

Nagyon megható és megrázó volt Aminata története, aki a sok megpróbáltatás, kegyetlenség után is képes volt felállni, és menni tovább egy jobb világ felé. Olvastam már pár könyvet, amiben a rabszolgaság állt a történet középpontjában, de még egyikben sem követhettem így teljesen végig egy emberi sorsot.
Aminata elbeszélésének köszönhetően betekintést kapunk a törzsi Afrika világába, mindennapjaiba, megismerhetjük boldog, kiegyensúlyozott gyermekkorát és a szüleit, akiknek emléke nagyon sokat segítette őt hosszú utazása során. Aztán látjuk azt is amikor az emberkereskedők elragadják, és keresztül hurcolják fél Afrikán, aztán eladják, így kerül Aminata egy Amerikába tartó rabszolga hajóra. 
Aminata pozítív világszemlélete, erős személyisége segítí őt abban, hogy legyen ereje átélni a kegyetlenségeket. 
A regény finoman át volt a szőve a kor történelmével, megismerhettük a rabszolgatartó Amerikát, és beleláthattunk a függetlenségi háború eseményeibe is.
Elkeserítő volt, hogy Aminata és a többi felszabadított rabszolga hiába bízott újból és újból a britekben, végül mégsem kapták meg azt, amit ígértek nekik, a szabadságot, függetlenséget.
A könyv végére Aminatával visszautazunk a szülőföldjére Afrikába, és immáron újra, szabad emberként szembesül az ott még mindig folyó rabszolgakereskedelemmel. 
Végül rendkívüli életútja végén, ő maga is nagy szerepet vállal a rabszolgaság eltörléséért folyó harcban. 


Csodáltam Aminatát az erejéért, és a méltóságáért, amivel az élet által rá mért csapásokat fogadta, és elborzasztott az, hogy az emberek milyen kegyetelenségeket voltak képesek az idők során más emberekkel szemben elkövetni.


Indigó ültetvény

Charleston 
Élet az ültetvényen
Erőd a Bance szigeten

Vissza Afrikába - Sierra Leone

10/10

Zsófi