Hetty rabszolga a kora 19. századi Charlestonban. A szenvedésen túli életről, szabadságról álmodik. Jómódú gazdáinak lánya, a csillapíthatatlan tudásszomj és lázadó eszmék által hajtott Sarah kislánykora óta keresi a hivatását a világban, de fogva tartják a nőkre kényszerített társadalmi kötelékek.
A tízéves Hetty szobalányként a mindössze egy évvel idősebb Sarah tulajdonába kerül. A könyv kettejük életútját követi végig, azt, hogy miként alakítják drámai módon egymás sorsát, és hogyan alakul ki a bűn, a dac, az elidegenedés és az ambivalens szeretet által meghatározott, összetett viszonyuk. Hetty megismeri a bánat és a gyász értelmét, s egyre inkább ráeszmél ki is ő valójában. Sarah útját összetört remények, árulás, viszonzatlan szerelem és száműzetés szegélyezik. Vajon mit tartogat számukra a faj és társadalmi előítéletektől terhes 19. századi Délen az élet, vajon képesek lesznek-e szárnyak nélkül is szárnyalni?
Ez a könyv magával ragadó volt! Mind témájában, mind az írás stílusában, egyszerűen nem tudtam letenni. Mindvégig azt kívántam, hogy ott azonnal töröljék el a rabszolgaságot, nyíljon fel az emberek szeme, hogy a rabszolgatartás egy szörnyű intézmény. De sajnos, mint tudjuk ez nem történt meg egy pillanat alatt.
A könyv Sarah Grimké, a charlestoni, előkelő rabszolgatartó család lánya és a tőle egy évvel fiatalabb Hetty története, akit Sarah a 11. születésnapjára kap meg ajándékba.
A fejezetek kettőjük váltott szemszögéből íródtak, ami nagyon jól szolgálta azt a célt, hogy megismerjük mindkettőjüket, közel kerüljünk hozzájuk és átérezzük a gondolataikat, az érzéseiket, a szenvedésüket.
Hiába volt Sarah gazdag és jómódú, a maga módján ő is szenvedett családja meg nem értésétől, a nők társadalmi helyzetétől és a rabszolgatartással sem értett egyet kislánykora óta. Négyéves korában szemtanúja volt egy megrázó eseménynek, attól fogva időnként dadogott, ez egész életében végigkísérte. Nem tudta teljesíteni vágyait, kalitkába zárt madárként vergődött saját életében, bármiféle szabadulási kísérlete kudarcba fulladt.
Hetty, aki tulajdonképpen a mamája által adott Handful nevet szerette, egy eredeti, nagyon szeretnivaló egyéniség volt. Az édesanyja nagy tehetséggel megáldott varrónő volt a háznál, aki időt lopott arra, hogy a saját foltvarrott takaróját megvarrja, életének eseményeit egy-egy kockán megörökítve. Ha a vele történt szörnyűségeket elmondani nem is tudta, a takaró kockái megtették helyette. Handful imádta őt, imádta a takarót, ez volt a legnagyobb kincsük és nagy jelentősége volt végig a történetben. Édesanyja átültette lányába a büszkeség magvait, a különlegessége tudatát, és azt, hogy ha a teste meg is hajol a fehér urak előtt, a lelke sose hajoljon meg.
Eleinte Handfult jobban kedveltem, mint Saraht, mert benne éreztem a szabad akarat tüzét, pedig ő volt a rabszolga, de a lelke, ahogy a mamája tanácsolta szabad volt. És voltak álmai, vágyai és tervei.
Sarah-nak is voltak álmai, vágyai, de ő nem sok mindent tett eleinte, ezt nehezen értettem meg, de aztán figyelmeztetni kellett magam, de hiszen Sarah a 19. században élt, amikor a nőkkel szembeni elvárás annyi volt, hogy tudjon hímezni, teát önteni és gyereket szülni. Egy nőnek annyi dolga volt, hogy férjhez menjen. Sarah azonban ettől sokkal többet szeretett volna, de úgy tűnt évekig nem történik semmi. Akkor kezdtem el megkedvelni, amikor végre szembeszállt a családjával és elindult a saját életét élni.
Egy idő után csatlakozott hozzá Nina, a húga és sok lelki vívódás és megpróbáltatás után egyszercsak ők lettek az elsők közé tartozó női abolícionista szónokok, sőt mellette a női feminista gondolkodók élharcosai Amerikában. A szerző könyv végén lévő jegyzetéből tudtam meg csak, hogy ők - Sarah és Angelina Grimké - valódi, és nem kitalált alakok voltak. Az 1830-as évek végén a leghíresebb és leghírhedtebb nők voltak Amerikában. Miközben ilyen nagy eszmékért küzdöttek, feláldozták magánéletüket, szakítottak családjukkal, kitaszítottak lettek, de a lelkük szabadon szárnyalt végre, és egy napon Handful is szárnyra kélt, hogy megvalósítsa terveit.
Két nagyszerű női sors fonódott egybe ebben a megrázó, megindító és mégis szeretettel teli könyvben. Imádtam, mert nagyon erős nők hatalmas tetteiről olvashattam benne, kitartásuk, erejük, küzdeni, tenni akarásuk pedig minden nő példája lehet. Bebizonyították, hogy szárnyak nélkül is lehet repülni, ha nagyon akarunk és kemények vagyunk, bármit megtehetünk. Imádtam a könyvet, természetesen kedvenc lett.
10/10
Bea
