Neil Patrick Harris: Így jártam az életemmel

"Ha készen állsz arra, hogy jobb legyen lapozz a 113. oldalra.

 Ha készen állsz arra, hogy könnyebb legyen, lapozz a 172. oldalra.

 Ha egyikre sem állsz készen, de vágysz a melegségre, lapozz a 100. oldalra."

Unod az egyes szám első személyben megírt értekezéseket? Izgalmas és interaktív olvasmányt keresel, ami visszacsempészi az ÖN-t az ÖN-életrajzba? Akkor Neil Patrick Harris Így jártam az életemmel című remekműve pont neked való!

A mindig önzetlen Neil Patrick Harris hagyja, hogy te, az olvasó lubickolj eme forradalmi és joyce-i kísérletben, avagy egy hírességektől, színészektől és vérbeli személyiségektől hemzsegő világban. 

Új-Mexikóban fogsz megszületni. Egy színésztáborban átélheted a nagy áttörésedet. Egy éjszakai bár előtt meglehetősen bizarr összetűzésbe keveredsz Scott Caannal, a színésszel. És ami a legjobb: életed legkritikusabb pillanataiban eldöntheted, hogyan tovább. Választhatod például a Doogie Howsert. Vagy vívódhatsz évekig a szexualitásoddal. És eldöntheted, milyen kaviárt majszolsz Elton John jachtjának fedélzetén.

A bejegyzés alcíme: Így jártam Neil Patrick Harrissel. (Ezt egyszerűen nem lehetett kihagyni... :)

Nagyon szeretek önéletrajzokat olvasni, még akkor is, ha nem sok mindent tudok az írójukról, nagyon jó lehetőség, hogy megismerjem őket (mármint az önéletrajzok íróit). Neil Patrick Harris könyve pedig egy elképesztően rendhagyó, egyedi és eredeti önéletrajz volt.

A rövid bevezetőben kiderül, hogy NPH-nek akkor fogalmazódott meg a fejében az ötlet, hogy majd ilyen formában fogja megírni az önéletrajzát, amikor egy könyvesboltban dolgozott, és ott rátalált a Choose Your Own Adventure könyvekre. 

Két fiútestvér nővéreként nekem is sokszor volt már szerencsém ezekhez a Kaland, játék, kockázat típusú könyvekhez. Volt egy olyan időszak is, amikor egyszer sem maradhatott el az a kérdés, ha bementünk egy antikváriumba, hogy van-e Kaland, játék, kockázat könyvük. Ám eddig én nem olvastam egyet sem, így Neil Patrick Harrisnek hála, ezt a hiányosságomat is bepótolhattam.

De akkor hadd meséljek egy kicsit részletesebben is arról, hogy s mint jártam Neil Patrick Harrissal. :)

Először is elkezdtem szépen sorban olvasni a könyvet figyelmen kívül hagyva az oldalak alján felkínált izgalmas lehetőségeket, de egy idő után már nem bírtam ellenállni nekik, és Mr. Neil Patrick Harris vezetésével megpróbálkoztam a színészi karrierrel, kevertem egy fincsi koktélt aztán "Mert miért ne?" felkiáltással elutaztam Írországba. De sajnos a történetem ezen az úton haladva hamar végig is ért.

Így ismét újabb és újabb izgalmas döntéseket hoztam, de aztán megint egy jó nagy vége felirattal találtam szembe magam.

És arra azt mondtam, hogy tudod kivel szórakozz NPH, én akkor most szépen sorban fogom olvasni tovább a könyvet. :)

Elárulok egy titkot, a történet így is tökéletesen érthető volt, sőt NPH számított is az ilyen szabályszegő, az utasításokat semmibe néző olvasókra, így találtam egy kis meglepetést is a könyvben.

Egy kicsit már túlteng a bejegyzésben a sok NPH és Neil Patrick Harris, de mégegyszer le kell írnom hogy Neil Pat... ez a pasas valami elképesztő figura volt. :)

Színész, rendező, apa, bohóc, sztár, és mágus mind egyszemélyben.

Tabuk és finomkodás nélkül nyújtott betekintést az életének minden mozzanatába.

És végül egy videó egy, a könyvben is megemlített Tony-díjátadós produkcióról, ahol Neil Patrick Harris nem kímélte a közönséget. :)

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10

Zsófi 

Farkas Zoltán & Kiss László: Outcast/Kitaszítottan a világhírig

„Igazából csak a zene van. De mi mást tudnék csinálni? ... A zene azonban mindennél előbbre való. Örök. Hozzátartozom, és a zene is elválaszthatatlan tőlem. Jó tudni, hogy életem végéig ezt fogom csinálni.”

Nem ismerem az Ektomorf zenekart, talán láttam itt-ott a nevüket, de mivel a metálzene és én nagyon távol állunk egymástól, így nem keresztezték egymást útjaink. Mégis kíváncsi voltam erre a könyvre, kíváncsi arra, hogyan jutott el egy - tulajdonképpen rétegzenét játszó - metálzenekar egy  Békés megyei kisvárosból a világhírig.

Egy erővel, energiával teli történetet olvastam. Farkas Zoliban az Ektomorf frontemberében, alapítójában egy igazi energiabombára bukkantam. Példát mutat azzal, hogy kitűzött célja mellett kitartott tűzön-vízen át,  soha nem adta fel. Egész életében ezért a célért küzdött, azért, hogy zenélhessen, azért, hogy az Ektomorf határokon túl is sikereket arasson. Azt ő is elismeri, hogy a szakmai, zenei tudáson kívül egy adag szerencsére is nagy szükség van az érvényesüléshez. Nekik ez megadatott, persze akkor sem volt minden fenékig tejfel. Éltek Németországban egy arabok és törökök lakta gettószerű városrészben, szinte pénz nélkül, kis klubokban léptek fel, volt, ahol sikerrel, volt ahol nem. Olaszországban nem szerették őket, ruhadarabokat vágtak hozzájuk a színpadon, Amerikában pedig megőrültek értük, tőlük. Fenn és lenn. Ez jellemző Farkas Zoli magánéletére is, amibe igencsak beavat bennünket ebben a könyvben. Olvashatunk a kezdeti időkről, amikor egy biciklire rögzített utánfutón vitték a mezőkovácsházi művelődési ház próbatermébe a zenekari cuccukat, és olvashatunk arról is, amikor légkondis luxus turnébuszba szálltak Amszterdamban, és együtt turnéztak az Usa-beli Pro-Pain zenekarral. Olvashatunk még zenekari tagcserékről, perpatvarokról, munkahelyi gondokról, családi életről, érzésekről. Megtudhatjuk, hogy ennek a vad kinézetű, kemény szöveget és kemény zenét nyomó srácnak hatalmas lelke van, makacsul kiáll mindig az elveiért, oroszlánként küzdött a zenekarért, és bár tért néha tévútra, járt pokoli mélységekben, füvezett és nem mindig volt a maga ura, mára rendben van az élete, megtalálta önmagát, jól érzi magát a bőrében.

Miközben az Ektomorfnak tette járhatóvá az utat a népszerűség felé, ő maga is a saját útját kereste, és végül minden a helyére került, a zenekar is sínen van, és Zoli is megtalálta a békét és boldogságot, hiszen ő maga az Ektomorf. Attól függetlenül, hogy nem hallgatok metálzenét, átjött a metálérzés. 

A könyv szerkesztése is tetszett, általában Zoli tolmácsolásában olvashattuk a dolgokat, de helyenként, például egy vitás esetben megszólalt a másik oldal, vagy éppen egy barát mondta el ugyanarról az esetről az ő emlékeit, érzéseit. Megszólaltak a nagyon szimpatikus szülei is, testvére, zenésztársai. Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, mert mindamellett, hogy érdekes volt betekinteni egy őrült zenészvilágba, önbizalmat  ad  és kitartásra buzdít Farkas Zoli és az Ektomorf története. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10

Bea

„Sose voltam eminens diák, de ettől még lehet véleményem: meg merem kockáztatni, hogy a zenetanításra ráférne némi frissítés. Kellenek a régi zenék, a klasszikusok, ez evidens, de ma, amikor a rádóban vagy a neten mindenfajta, tényleg a világ minden tájáról mindenféle zenét meg lehet hallgatni, talán a keményebb műfaj jelentősebb képviselőinek is, mint mondjuk a Metallica, juthatna némi hely az órán. De hogy a Beatles minimális ismerete nélkül végezze el valaki az iskolát, szinte felfoghatatlan.”