Történet a földgolyó klímájáról és környezetéről
A történet főszereplője Anna és Nova. Az elbeszélés kezdetén Anna tízéves norvég kislány, aki iskolába jár, barátkozik, olvas, kirándul, észreveszi a fiúkat, vagyis hát egyet. Néhány évvel később azonban különös dolog történik vele, furcsa álmai megzavarják éjszakai nyugalmát. Álmaiban egy olyan világban találja magát, ami a reális jövőben akár valósággá is válhat.
2082-t írunk, és Anna egy dühös kislánnyal, Novával társalog, aki Anna jövőbeli unokája. Nova az álmokban egy olyan világban él, amelyben már nincs klasszikus tél, tavasz, nyár, ősz, hanem meleg van, sokat esik az eső, és a déli országokból özönlenek a klímamenekültek északra. Nova dühös nagyszülei generációjára, vagyis Annára, mert hagyták, hogy mindez megtörténjen. Számítógépére installált egy applikációt, amely üzenetet küld neki, ha egy újabb állatfaj kihal a földön. Anna szülei aggódnak a kislány álmai miatt, ezért pszichiáterhez küldik, aki komolyan veszi őt. Megnyugtatja, hogy nincs semmi különös probléma az efféle álmokkal. Számos izgalmas csavar van még a történetben, képzelet és valóság, álom és realitás keveredik benne.
Végig érezzük, hogy a szerző elkötelezett környezetvédő, és okosan hívja fel olvasói figyelmét egy valós probléma komolyságára, nem fél tudományosan igazolt adatokkal és tényekkel alátámasztani mondandóját. Rendkívül okos és érzékeny könyv.
Ez a könyv meglepett engem, mert egyáltalán nem erre számítottam. Megértettem azonban, hogy nem is az a lényeg, hogy én mire számítottam, hanem mindennél fontosabb, hogy a földünk klímájáról és mai helyzetéről fontos információkkal gazdagodjunk mi, mai emberek és tegyünk azért, hogy a jövő generációja ne gondoljon ránk majd dühösen, amiért nem vigyáztunk a bolygóra, a légkörre, az élővilágra. Tegyünk azért, hogy unokáink és dédunokáink még láthassanak virágokat, madarakat, erdőket és erdőben élő állatokat.
A könyv egy igazi környezetvédelmi propagandaanyag, ami segít felnyitni a szemünket arra, ami elvész a hétköznapjainkban, arra, hogy a környezet védelme nagyon fontos feladatunk. Miközben rengeteg információval gazdagodunk a földgolyónk klímájáról, mai állapotáról, arról, hogy mi emberek mit tehetnénk, megismerjük Annát, a 16 éves norvég lányt, aki különös álmokat lát. Az álmokról azt gondolja, hogy nem álmok, hanem ő maga van ott az álmaiban, a jövőjében vagy egy párhuzamos másik világban, és találkozik a dédunokájával, Novával. Bár Anna utazik a két világ között, számára teljesen valóságos és számunkra is, mégsem ez a történet lényege és fő vonulata, hanem Anna hatalmas eltökéltsége, elköteleződése a környezet megvédése iránt. Ebbe a feladatba bevonja Jonast, a barátját is, ketten a fiatalságukkal, hatalmas akaratukkal talán sokat tehetnek a jövőért.
Anna látja a jövőt, az élhetetlenné vált földrészeket, és úgy érzi tennie kell valamit. Megismerjük Novát is, aki Anna dédunokája, belelátunk a jövő világába és nem tetszik majd amit látunk. Nincsenek állatok, nincsenek madarak, nincsenek méhek. Elkeserítő kép tárul a szemünk elé, ijesztőek a tények, amiket megtudunk Novától, szemernyi kétségünk sem marad afelől, hogy szükség van ilyen nagyon elszánt, határozott, érzékeny emberekre, mint Anna és Jonas, akik fiatalságuk ellenére, vagy éppen azért képesek belátni a földet, a közeli jövőt fenyegető veszélyt, vannak ötleteik, elképzeléseik a jövőre nézve, ők jelenthetik a reményt arra nézve, hogy nem teszi az emberiség idő előtt tönkre az egyetlen élőhelyet, ahol élhet. Maradnak rénszarvasok és pacsirták, a föld ugyanolyan szép, tarka bolygó marad még sok száz évig, ahol eddig boldogan éltek, és még sok-sok jövőbeli nemzedék élhet ugyanolyan boldogan. És nemcsak videófelvételeken nézegethetik a kihalt állatokat, nem kell az embereknek maguknak elvégezni a gyümölcsfák beporzását, mert lesznek még méhek és lesznek még gyümölcsök. Lesz még élet.
Volt még a történetben egy pszichiáter, egy titokzatos gyűrű, egy nagynéni a maga mesés történetével, de nem a történet az erőssége a könyvnek, az csak amolyan érdekes adalék, egy háttér.
Anna és Jonas segítségével mi is elgondolkodhatunk, hogy személyesen mit tehetünk környezetünkért, még ha apróságoknak is tűnnek. Elgondolkodhatunk, hogy végzetesen elrontottuk-e már, vagy még visszafordítható az emberiség romboló ténykedése....
Az ember nem létezhet más életformák nélkül, szükségünk van a méhekre, szükségünk van a madarakra, kellenek a giliszták, élniük kell a békáknak, nem élhetünk levegő és fény nélkül, állatok és növények nélkül, VIGYÁZZUNK RÁJUK!
Ezeket a gondolatokat hozta felszínre bennem ez a könyv, és azt gondolom Jostein Gaardernek hasonló célja volt a könyvvel. Nagyon fontos mondanivaló, ami nálam elérte a célját. Lehetőségeimhez képest eddig is vigyáztam, de ezután még jobban oda fogok figyelni, és keresem a lehetőségeket, ami tetszene Annának és Novának.
8/10
Bea
