Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Az észak-német kisvárosban élő Joachim egy pszichiátrián nőtt fel. No nem azért, mert ő maga is ápolt lenne, hanem azért, mert az édesapja a helyi ifjúsági pszichiátria igazgatója, házuk pedig az intézet területén áll, körülvéve síkagyúakkal, debilekkel, trotlikkal, agyrokikkal - ahogy a fiúk, a három testvér, nevezi őket. Különös élet az övék: hétköznapjaikat egyszerre élik a normális világban, iskolában, családi körben, ugyanakkor jelen van az életükben egy egész más, szürreális, abnormális világ is. De vajon ki mondja meg, mi a normális és mi az abnormális? Vajon mekkora esélye van a gyerekeknek, hogy egészséges felnőttekké váljanak?

Az önéletrajzi ihletésű könyvben az író saját életéből mesél el történeteket, melyek egyszerre felkavaróak, humorosak, olykor pedig végtelenül groteszkek vagy épp megindítóak, mindezt egy nem átlagos család és egy gyermekpszichiátria mindennapjaiba ágyazva.

Nagyon boldog vagyok, hogy egy olyan könyvre akadtam, ami teljesen meglepett, jó értelemben, és már az első oldalakon éreztem, hogy ez nagy kedvencem lesz. Így is lett, mert egy olyan szeretetteli és humoros történet volt ez, amilyet már régen olvastam. Olyanfajta könyv ez, ami végigmegy az egész családon, mert biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak tetszeni fog.

Lehet, hogy közrejátszik ebben az, hogy egy éppolyan dilis és őrült család vagyunk mi is, mint a könyvben szereplő, nagyon sok rokon vonást fedeztem fel magunk között. Ők még rendelkeznek azzal a plusszal is, hogy egy pszichiátria kellős közepén laknak, ahol az apa az igazgató. 

Így hát a család mellett, megismerhetjük a pszichiátriai intézet életét, az ápoltakat, Joachim, a legkisebb fiú tolmácsolásában. Nagyon emberien mutatja be a gondozottakat, akik közül barátai is akadnak, és amint mi is megismerjük őket, már meg is kedveltük ezeket az embereket.  Joachim ide született, itt nőtt fel, itt volt kisfiú, teljesen természetesen járkált az intézetben és az ápoltak között.  Az édesapja is szívesebben hívta meg a saját születésnapjára három fiatal ápoltját, mint a kollégáit, vagy ismerőseit. Ebből aztán mókás helyzetek adódtak. Nagyon szeretetreméltó volt, ahogyan bemutatta Josse a szülei kapcsolatát, amiből mi is akkor láttunk többet, amikor már Joachim nagyobb lett és jobban megértette a dolgokat. Imádta őket, az édesapjáért különösen rajongott, az édesanyja volt azonban az, aki bármikor meg tudta nyugtatni, a bátyjai pedig néha elég utálatosan bántak vele. 

Vicces és szívmelengető események éppúgy voltak a történetben, mint megható és megrázó történetek. Végignevetgéltem az egészet, annyira jófej család voltak, a pszichiátriai intézet pedig megfelelő háttere volt nem teljesen normális életüknek. 

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, nekem nagyon-nagyon tetszett,  és kedvencem is lett ez a némileg extrém családregény. 

10/10

Bea

Philip Sington: Az Einstein lány

Tényleg Albert Einstein volt a világ egyik legrosszabb férje? Vajon mi történt a tudós Lieserl nevű kislányával, aki az első feleségétől még a házasságkötésük előtt született, és rögtön örökbeadták?

Berlin, 1932.

Egy félmeztelen, fiatal amnéziás nőt találnak Albert Einstein nyaralójához közel. Semmit sem tud magáról, még a nevét sem. Csupán egy szórólap van nála, amely a tudós egyik előadását hirdeti, de nem emlékszik, miért kerül hozzá. Kezelni kezdik egy pszichiátriai intézetben, és hamar kiderül róla, hogy kiváló matematikai érzékkel rendelkezik. Ám továbbra sincsenek emlékei, ezért a sajtó felkapja az ügyet, és elnevezik Einstein lánynak. A nő pszichológusa, Martin Kirsch nyomozni kezd. Ki lehet ez a titokzatos páciens? Van-e bármilyen köze a tudóshoz? Vajon nem egy külföldről átdobott kém a náci Németországban, Hitler hatalomra jutása előtt két hónappal?

Philip Sington éveken át kutatta Albert Einstein magánéletét, mielőtt megírta történelmi thrillerjét. A feszültségekkel teli, fordulatos regényt eddig tizennégy nyelven adták ki, és mindenhol nagy sikert aratott.

Hát, hűha. Tetszett ez a könyv. Nagyon különleges volt, mind a felépítésében, mind a történet szempontjából is.

A könyv elején már tulajdonképpen egy kicsit előre fogjuk látni a dolgok kimenetelét, ugyanis egyik főszereplőnk Martin Kirsch doktor után éppen kutat a menyasszonya, Alma Siegel, mert már három napja eltűnt.

Ezután a történet már át is tér Martin doktor szemszögére, több, mint egy évet visszalépünk az időben és szépen lassan megismerjük Kirsch doktor és a titokzatos páciense, az Einstein lány történetét. Nagyon tetszett nekem, ahogy szépen lassan lapról lapra egyre többet tudtunk meg  az életükről, és magáról a lány rejtélyes kilétéről is.

Egy kicsit a harmincas évekbeli, németországi pszichiátriát, a korabeli kezeléseket, az orvoslás ezen ágáról való vélekedéseket is megismerhetjük, számomra ezek a részek is nagyon érdekfeszítőek voltak. Arról is olvashatunk, hogy milyen hatással volt  a mentális betegségekkel küzdőkre és az őket kezelő intézményekre Hitler hatalomra jutása, és e sötét időszaknak a kezdete.

Martin Kirsch nyomozása során egyre közelebb került a megoldáshoz, egyre többet tudott meg az Einstein lányról, a nevét, megtalálta a helyet, ahol a lány a baleset előtt lakott, de mindeközben megismerhettük őt magát és az ő saját történetét is. 

A lány, Marija visszaemlékezéseiből pedig fény derült az életének törénetére, és arra is, hogy kicsoda ő valójában - ezek a részek számomra nagyon izgalmasak voltak, csak úgy faltam a lapokat, hogy végre megfejthessem a titkokat, pedig így jobban belegondolva, klasszikus értelemben véve nem nevezném kifejezetten sem izgalmasnak, sem túl mozgalmasnak ezeket a részeket, de én mégis ilyennek találtam őket.

És persze itt van még Albert Einstein is, akit most nemcsak, mint az egyik legnagyobb tudóst ismerhettünk meg, hanem, mint egy egyszerű embert, akár úgy is mondhatnám, hogy megláthatjuk Einstein sötét oldalát is. Megismerjük a beteg fiát elhanyagoló apát, és a kicsapongó férjet.

Féltem, hogy az Einstein szál miatt túl sok lehet majd a számomra érthetetlen tudományos értekezés, de egyáltalán nem volt sok ilyen, csak egy pár hosszabb, elvont kvantumfizikáról értekező bekezdést találtam.

A történet végére fény derül a titkokra természetesen, de egy nagyon megdöbbentő és elgondolkodtató befejezéssel találjuk szembe magunkat, amin napokig törhetjük a fejünket, hogy akkor most mi is volt ez? (Bár így a könyv legelső fejezetét ismét szemügyre véve azt hiszem tudom, hogy melyik teóriám a helyes...)

9/10

Zsófi