Woody Allen könyve után ismét egy olyan könyv, amit érkezése után Apa ragadott magához, és azonnal olvasni kezdte. Rekordgyorsasággal végzett vele, így már olvashatjátok is a véleményét:
Bár iskolás koromban nem szerettem az írók, költők önéletrajzait olvasni, mikor megláttam ezt a könyvet, mégis úgy éreztem, hogy ez most érdekel. És nagyon jól éreztem. Szeretek "zenei történelmet" olvasni. Nem éppen azért olvastam el ezt a könyvet, mert akkora Motörhead rajongó lennék, bár egy pár számukat szeretem, hanem azért, mert maga Lemmy személyisége érdekelt.
Olvasás közben az egyik első gondolatom az volt, hogy hogy tud emlékezni ilyen részletesen az elmúlt 40!!! év pillanataira, mikor gyakorlatilag legfőképpen speed és Jack Daniels társaságában töltötte mindennapjait. Soha nem állt meg, folyamatosan úton volt, turnézott. Ha az ember ennyire pörgős, sűrű életet él, akkor hatalmas elmére vall, hogy ennyi mindenre emlékszik.