A könyv iránti véleményem szépen lassan, lépcsőzetesen alakult: az első szint, volt a "hm ez egész jó", aztán jött a "hűha, ebben a történetben sokkal több van, mit gondoltam", ezután a "hát ez nagyon-nagyon tetszik" szint következett, aztán amikor a végére értem azt mondtam, hogy "remélem hamarosan jön a következő" rész (amit én már most rögtön olvasni szeretnék).
A történet középpontjában a Kopp nővérek álltak: Constance, a merész; Norma, a bölcs; és Fleurette a bájos és rendkívül agyafúrt kishúg.
A nővérek nagy "kalandja" egy szerencsétlen közúti baleset által veszi kezdetét, ugyanis a lovas szekerükbe pont a város legsemmirekellőbb és legalávalóbb személyének sikerült belehajtania, ezt a rettegett alakot pedig Henry Kaufmannak hívják, s a város egyik nagy selyemgyárának tulajdonosa.