Finy Petra: Kerti szonáta

A Kerti szonáta története egy olyan évben, 1987-ben játszódik, amikor én már a 10-es éveim második felében jártam, kamaszodtam, közeledtem az úgynevezett felnőttkor határához.

Akkoriban, középiskolásként nem hiszem, hogy a korosztályom fiataljai nagyon sokat érzékeltek a körülöttünk folyó történelemből és politikából, és észlelték azt, hogy tulajdonképpen milyen események folytak a háttérben, és mennyi volt az eltitkolás, az ellehetetlenítés akkoriban.

Amik történtek, akkor nekünk az volt a hétköznapi, az átlagos, a megszokott. Osztálytársaimmal együtt részt vettünk a KISZ-menetdal versenyeken, kötelező jelleggel, részt vettem KISZ ifjúgárdista táborban, ami akkor nekem egy átlagos család gyermekének, egy remek táborozási lehetőségnek tűnt, akárcsak az osztálytársaimnak, mint ahogyan az NDK építőtábor is. 

Néhány évről korábban még eszembe jut olyan emlék, amikor nagymamám titokban csempészett el a templomba, a párttag nevelőapám tudta nélkül. Mondjuk 10 évesen sem a hitet nem értettem, sem a pártot, de ez a rejtőzködős, titkolózós emlék megmaradt. 

Ha visszautazhatnék abba az időbe, akkor ma már nagyon figyelnék, tudatosan szemlélném az eseményeket és azok hatásait magamra és a környezetemre, hogy később ne csak halvány, elmosódott emlékfoszlányaim maradjanak meg ebből az időszakból. 

A Kerti szonáta fontos könyv. Nem csak az én korosztályomnak, hanem a fiatalabbaknak is, akiknek még ennyi lehetőségük sem volt semmit megjegyezni azokból az évekből. Vagy a még kisebbeknek, akik nem is hallottak még erről az időszakról. Érzékenyen, okosan  és szépen mutatja meg közelmúltunk történelmét, amit nem szabad elfelednünk. 

Besúgók és besúgottak, megfigyelők és megfigyeltek, tulajdonképpen senki nem bízhatott senkiben, vagy legalábbis nem tudhatta, hogy kiben merjen megbízni, Voltak azonban lázadók és elégedetlenkedők, akik titokban munkálkodtak abban, hogy az emberek szemét felnyissák. Nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot ezek az emberek, a börtönt, de még az életüket is kockáztatták. 

A történet két fontos karaktere az idős ikertestvér-pár, Médi és Magda, akikkel utazunk az emlékeik felidézésével a háború évei, majd az 50-es évek és 1987 között. Magda a kertjét, a növényeit és húgát, Médit veszi körül szeretettel, Médinek pedig a zene ad vigasztalást, és kettőjük életén keresztül nyerünk bepillantást ezeknek az éveknek a nehézségeibe, szörnyűségeibe, az ő kitartásukba, bátorságukba. 

Frida, a fiatal lány képviseli a jelent, a fiatalságot, a jelen bátorságát, a rendszerrel elégedetlen és tenni merő korosztályt. Szerettem, ahogyan kapcsolódott Magdához és Médihez, kezdetben csak a kerten keresztül, de később már életeik összefonódtak, s mint ahogyan az Európa fái című könyvből idézett mondatok átszövik a történetet, úgy fonódtak ők hárman össze, ahogy a kertben a növények nőnek egyre közelebb egymáshoz. Frida ikertestvére, Dani  is jelentős szerepet játszik az eseményekben és a szüleik elhallgatott életére is fény derül. Nagyon sok családban lehetnek ilyen elhallgatott, el nem mondott titkok. 

A könyvben jól eltalált egyensúllyal megjelenik a retro életérzés, az ábécé kávédarálói (épp a minap idéztük fel a kávérajongó férjemmel, micsoda kávéillat volt ott, amikor a megvett kávét ledaráltuk, vagyis inkább szüleink ledarálták ott), a piros telefonfülkék, a trabantok, a kalákában épített nyaralók, valamint Isaura is felbukkant egy utalás erejéig. 

Az már csak az élet furcsa játéka, hogy miközben a történet közepén jártam, a megfigyelőknél és megfigyelteknél, csörgött a mobilom és egy kedves hangú hölgy kérdezte a KSH-tól, hogy segíteném-e a munkáját azzal, hogy válaszolok néhány kérdésére, ami 10 percet vesz igénybe. Mivel nagyon kedves hangja volt, igen mondtam.

Válaszoltam mindenre őszintén, és gondoltam is magamban, hogy na most aztán jól megmondom. Orbán Viktorról, politikáról, kormányzásról, az ország egészségügyi viszonyairól, fociról és gazdasági támogatottságáról, választásokról, a frissen elfogadott, pedofíliát és meleghelyzetet összemosó törvényről és más közéleti kérdésekről tett fel a hölgy kérdéseket, amelyek között volt néhány meglehetősen képtelen is. A végén megköszönte a válaszaimat és elbúcsúzott. 

Nekem pedig az villant a fejembe, hogy te jó ég, mindenre őszintén válaszoltam, elmondtam elégedetlenségemet, egyet nem értésemet, ők pedig tudják a telefonszámomat. Aztán meg az jutott eszembe, hogy igen, ha kell névvel is büszkén vállalom a véleményemet, és hogy ennek ma nem szabadna megtörténnie. Hogy egy telefonhívástól, akárcsak egy pillanatra is, de megijedtem. 

A könyvben bemutatott összefogás, az egymás iránti szolidaritás egy remek iránymutatás, egy követendő példa napjainkban is.

A Kerti szonáta egy emlékállítás, egy tisztelgés a nőknek, azoknak a nőknek, akik hatalmas bátorságról és lélekről tettek tanúbizonyságot, mind 1987-ben, mind történelmünk korábbi éveiben. Egy finom simogatás, egy ölelés nekik, akikre csodálattal, tisztelettel és szeretettel emlékezhetünk. 

A könyv borítója mellett sem lehet szó nélkül elmenni, egyszerűen gyönyörű.  A növények szárai aranyszállal átszőve, a textilhez hasonló textúra és a sárga citromok, fantasztikusan szép az összhatás, melyet Földi Andrea grafikus álmodott meg. A citromnak a regényben is fontos szerepe van. 

Bea

"(...) az élet nem csak a látványos harcokról szól, a legnagyobb csaták azok,
amelyek igazából eldöntik a háborúkat, láthatatlanok."

*****

Miért tetszik álldigálni csak a saját élete mellett, miért nem tetszik átélni?

*****

(…) kisasszony, csitulás van, nagy levegő be, kifújva pedig mondja azt, leszarom.