Viszlát, Christopher Robin

Domnhall Gleeson filmjeit böngészgettem éppen, amikor rábukkantam erre a filmre, még nem volt se kép hozzá, se ismertető, csak a cím és a két főszereplő neve. Nagyon kíváncsi lettem rá, és nem csak Domnhall Gleeson miatt (akit már az Időről időre óta imádunk), hanem azért is,  mert mégiscsak a híres Micimackó alkotójáról készült filmet láthatunk majd.

Én még a Micimackót nem olvastam a klasszikus formájában (jöhetnek a kövek! :) de megígérem, hogy el fogom!), azonban mindenféle Disney-s verzióban találkoztam vele.  A film után azonban tényleg mindenképpen szeretném majd elolvasni.

Szóval már egy ideje ott volt a film a várólistámon, csak tologattam a megnézését, aztán olvastam róla egy kritikát is, amiben nem igazán írtak jókat róla. De felfedeztem, hogy az idősebb Róbert Gidát az End of The F***ing Worldös Alex Lawther alakítja benne, és ez már egy ok volt arra, hogy minél hamarabb megnézzem.

A film képi világa, a zenéje, az első világháború utáni milliő megteremtése tökéletes volt. Csodás helyszínek, A. A. Milne essexi háza, és az azt körülvevő erdő csodálatos volt, ezt a film készítői is tudták szerencsére, és sokat mutogatták. Igazából ezért a hamisítatlan angol környezetért már magában megérte megnézni a filmet.

Nehéz egy olyan színészről nyilatkoznom, akinek az irányában meglehetősen elfogult vagyok, így Domnhall Gleeson és Alex Lawther játékáról csak annyit mondanék, hogy én teljesen elégedett voltam velük.

Az ifjú Christoper Robint alakító Will Tilston (10!) játéka kiemelkedő volt, nagyon jól sikerült Milne kisfiának, kissé koravén, de egyben nagyon cuki karakterét megformálnia.

Margot Robbie volt a film főgonosza... na jó, ha nem is a főgonosza, de a legnegatívabb karaktere, jól játszott ő is, kár, hogy ez a filmje egy kicsit háttérbe szorul az I, Tonya miatt.

A film története ott kezdődik, hogy Alan Milne visszetér az első világháborúból, de sajnos nagyon nem találja a helyét ebben a világban, s a háborúban átélt szörnyűségek is megkeserítik a mindennapjait. De az élet megy, tovább, születik egy kisfia, tovább írja a színdarabokat, s a békésebb élet reményében vidékre költöznek. 

Az író és a felesége kapcsolata nem felhőtlen, igazából sosem volt az, míg ők vívják a mindennapos csatáikat, ott van a kisfiúk Christopher Robin, becenevén Billy Moon, akviel szerettet dadáján kívül egyik szülője sem foglalkozik igazán. Nem csaphat zajt, ha az apukája dolgozik, s nem is szólhat hozzá, hogy ne zavarja az írásban.

Mígy egy nap apa és fia magára marad két héten keresztül, ekkor születik meg a híres neves Micimackó történetének ötlete is, és egyben ez a film leszebb része is.

Egy történet, ami túlnő a szerzőjén, egy kisfiú, aki híresebb lesz, mint szerette volna, s egy mesekönyv, amelyet minden gyermek ismer. Igazi könyvmolyoknak való, keserédes történet.

Az életrajzi filmek mindig egy kicsit ilyen, hát nem is tudom milyen, "kíváncsi lennék azért a valóságban, hogy volt ez" típusú hangulat fog el. :) Természetesen most is ez történt, ezért kutakodtam egy kicsit, és rátaláltam erre a szuper cikre.

Amiből többek között kiderült, hogy:

- hogy a film ennek a könyvnek az alapján készült

- és az is, hogy van egy ilyen film is, a Micimackó nevét is ihlető medvéről.

A film nagyon sok mozzanata össsze van hasonlítva a valósággal, amit szintén nagyon érdekes volt olvasni. Plusz egy csomó "kíváncsi lennék azért a valóságban, hogy volt ez" típusú kérdésemre választ kaptam. És ez az oldal tele van még sok ilyen film vs. valóság típusú filmmel, úgyhogy én biztos rendszeres olvasó leszek.

A végső megállapításom: örülök, hogy végül egy rossz kritika ellenére megnéztem a filmet, mert tetszett és kár lett volna kihagyni. Ezzel azt is szeretném mondani, hogyha nekünk például nem tetszett egy könyv, nektek például lehet, hogy tetszeni fog, mert mások vagyunk, egyszóval csak miattunk ki ne hagyjatok egy könyvet! :)

És mire jó egy ilyen könyves film egy könyvmolynak? Hát arra, hogy újabb könyvekkel gazdagodjon a várólistája...

Azt már írtam, hogy a Micimackót mindenképpen szeretném elolvasni, de találtam még egy érdekesnek tűnő ifjúsági regényt, és egy krimit is Milnétől, ami szintén ment a listára, csakúgy, mint Christopher Milne, azaz Christopher Robin önéletrajza.

Zsófi