Heti ez+az

A filmes bejegyzéseinknél időnként személyes kalandjainkat is megosztottuk veletek, és arra gondoltunk, hogy ezek a személyes csacsogások, pletykálkodások kapjanak külön lehetőséget. Mivel mindketten nőből vagyunk, ezért kíváncsiak is, és mások blogján is szeretjük olvasgatni a személyes utalásokat, szeretjük kitalálgatni, hogy kit és mit rejt egy blog, egy hangzatos név. Személyes kalandok, könyvtári akciók és a héten felkerült értékelések rövid összefoglalója. Ezeket rejti a Heti ez+az,  amivel második alkalommal jelentkezünk.

Ezekről a könyvekről írtunk a héten:

Ébreszd fel a benned rejlő géniuszt

Amikor megérkezett hozzánk ez a könyv,  Bence lecsapott rá, és azonnal elkezdte olvasni.  Hirtelen nem is tudtuk, mi baja van, mert nála ez nagyon ritka mostanában, mármint nem az olvasás, hanem, hogy egyből elolvassa azt a könyvet, amit mi ajánlunk neki. Bár, ha úgy nézzük ezt még mi nem is ajánlottuk. :) Nagyon hamar elolvasta és végig mesélgetett nekem belőle, hogy mi minden érdekeset olvasott Tesláról, Edisonról, meg még sok más nagy koponyáról. Aztán Anya vette kezébe a könyvet, és miután ő is végzett vele, nagy összhangban jókat sztorizgattak Bencével a könyvről, én meg egy kicsit kirekesztettnek éreztem magam. :) Na jó, annyira nem is, de a könyvet el szeretném én is olvasni. /Zsófi/

Az Ébreszd fel a benned rejlő géniuszt blogbejegyzésért kattints ide!

Verslavina

A megcélozott célcsoport tagjaként engem telibe találtak ezek a mai, vicces, ironikus versek, jókat mosolyogtam az egymásnak válaszolgatós költeményeken, férfi-nő párbajozáson. /Bea/

A Verslavina blogbejegyzésért kattints ide!

A láthatatlan őrző

Erre a könyvre is molyon akadtam rá, aztán már egy ideje ott csücsült a várólistámon, mire kihoztam a könyvtárból. Egy igazi jó kis borongós hangulatú thriller volt, misztikus elemekkel, és a baszk kultúrát is megismerhettem./Zsófi/

A láthatatlan őrző blogbejegyzésért kattints ide!

Száz óra sötétség

Egy ideig halogattam ezt a könyvet, de az írónőtől nem olyan rég olvastam a Black Box című regényt, ami igen érdekes volt, ezért most már bátrabban fogtam hozzá, és nem is kellett csalódnom. Aranyos, kedves történet volt, 3 tini és egy gyerek főszereplésével, komoly témákkal. /Bea/

A Száz óra sötétség blogbejegyzésért kattints ide!

John és George

Ebben a könyvben a hajléktalan John és befogadott kutyája, George történetét ismerhetitek meg, ám míg John rajzolásban nagyon tehetséges volt, írásban már nem annyira, ezért engem ez a könyv nem igazán nyűgözött le, bármennyire is aranyosnak tartottam George-ot. Szívesen olvastam volna sokkal többet róla és John életfelfogását is nehéz volt megértenem. /Bea/

A John és George blogbejegyzésért kattints ide!

Cseresznyés ábránd

Vannak olyan könyvek néha, amiket Zsófi magának szerez meg, vagy talál a könyvtárban, aztán itthon már nem érez olyan nagy késztetést, hogy elolvassa, ilyenkor azzal a megjegyzéssel, hogy "tulajdonképpen ezt neked hoztam ki", átpasszolja nekem. Ez a könyv is ilyen volt, ám egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam. Aranyos, nyári, könnyed olvasmány.

A Cseresznyés ábránd blogbejegyzésért kattints ide!

A héten félbehagytam a Dachaui varrónő című könyvet, pedig nem szeretek könyvet félbehagyni, de emellett az időmet sem szeretem olyan könyvekre pazarolni, amik nem tetszenek. A főszereplő lány egyszerűen annyira idegesített (naívként volt jellemezve, de szerintem inkább ostoba volt), hogy nem tudtam tovább olvasni a könyvet, pedig még be sem indult igazából a történet. - Zsófi 

Miegymás:

Zsófi:

A múlt heti Miegymást úgy kezdtük, hogy voltunk könyvtárban, hát igazából ezt is kezdhetjük úgy, mert már megint voltunk könyvtárban... :) Gyorsan felkaptuk az előjegyzett könyveinket, és még tettünk egy gyors, de annál eredményesebb kört a gyerekkönyvtárban, ahonnan például egy Houdiniről szóló könyvvel gazdagabban távoztunk (meg még pár másikkal). 

A könyvtár után Sopron elég sok pékségét bejártuk szendvics után kutatva, a banyatankot jó pár küszöbön átküzdve.  Amikor Anya észrevette, hogy a küszöbök és padkák nehézséget okoznak nekem, akkor átvette tőlem e feladatot, de nem bánt olyan szépen a banyatankkal, plusz még a lábamon is áthúzta, úgyhogy inkább visszavettem tőle. Végül szendvicset is találtunk, amit a főtéren fogyasztottunk el, mert imádunk ott ülni és bámészkodni. Voltunk turiban is, ahol egy csomó mindent vettünk, mi szeretünk turiban vásárolni, mert olcsón tök jó ruhákat szoktunk találni, egy H&M-es darab árából, öt darabot is tudunk itt venni. Az olvasás mellett a turizás még egy nagy szenvedélyünk Anyával, ezt is már totyogós korom óta végzem vele. :) 

Aztán kisétáltunk a plázába, ami hegymenetbe felfelé elég fárasztó volt, és mivel reggel nem igazán tudtuk eldönteni, hogy milyen idő van, így jól beöltöztünk, de mire odaértünk, már nagyon melegünk volt. (És azon is elgondolkodtunk, hogy ki a fenének jutott eszébe a város legszélére építeni a plázát.) Nekem tényleg annyira melegem volt, hogy azt hittem nem bírom ki tovább, így amikor a H&M-ben megláttam a cicanadrágokat,  remek ötletem támadt.  Ugyanis a turiban vettünk egy kis pöttyös ruhát, ami remek lett volna a zöld kardigánommal és egy fekete cicanadrággal. A próbafülkében pedig át is tudtam volna öltözni.  Anya készségesen segített nekem a terv megvalósításában, míg én a próbafülkében vártam, addig ő kifizette a cicanadrágot, és még a címkéket is levágatta róla. A próbafülkés lány pedig nagyon megértőnek mutatkozott az ügyben, így simán előhalászhattuk a cuccokat a banyatankból, majd el is pakolhattunk bele.

A plázába igazából három könyvért sétáltunk ki, ami már ott várt minket az Alexandrában. 

Ezután Sopron egyik végéből eljutottunk a másikba, ahol bebarangoltuk az Alpha parkot, és a New Yorkerben találtunk három téli kabátot is, amik 80%-osan le voltak értékelve, és nem tudtuk otthagyni őket.

Mikor hazaértünk, akkor a fiúk ezzel a nagyon cuki 3D-s képeslappal várták Anyát, ugyanis másnap volt a születésnapja, de ők már nem bírták ki addig, így hamarabb odaadták neki, és azt is megtudtuk, hogy két és fél óráig készítették. :) A családunk van rajta, Ropi-stílusban rajzolva.:)

Még a hétvégén kaptuk Mamától ezt a gyönyörű szép képeslapos albumot, ami igazából egy naptár is, de tele van gyönyörű képeslapokkal.

Bea: 

Mint Zsófi már írta szülinapom volt a héten, ne kérdezzétek hanyadik, olyan igazi Anyuka-kor ez már, évről-évre barátkoznom kell vele. :)

A héten elolvasott Verslavinából azonban idéznék ide egy rövidke részt, ami elég jól jellemzi ezt az időszakot:

"Hogyha kirúgnak már nem akadsz ki,

lelsz más társat, más kenyeret,

orrod alatt szaporodna a "baszki"

de mert gyereked van, visszanyeled.

.........

Negyven után még bírod a tempót,

már ha térded nem reumás,

nagy sikerekre legyintesz: "E' megvót!"

Csökken a becsvágy, nő a tudás.

Mind gyakrabban lát fogorvos,

kardiológus, majd a szemész,

végül rájössz, túl sok a dolgod, 

s mind leszarod: jó így az egész.

Negyven után minden nap ajándék,

hát örömödben fogj madarat!

Van mese is, csoda is, mire várj még,

tán száz évre való is akad!"
/Kiss Judit Ágnes,  részlet/

Zsófi ajándéka az volt, hogy elkövette első (majdnem) önálló főzését, elkészítette nekünk egyik kedvenc ételét. Igen, igen, az ő kedvencét! :D Igaz, mindannyian szeretjük, és végtelenül egyszerű étel, de azért ez nagy tett Zsófitól, értékeltem is, ja és egész nap ő mosogatott. :) Csirkemellet készített édes-savanyú szószban, párolt rizzsel. Közben csak egyszer vágta el a hüvelykujját, de szerencsére már nem sok felcsíkozandó csirkemell volt hátra, így Bencét sikerült rávennie a befejezésre. Utána a körmével történt egy kisebbfajta tragédia, miközben egy étolajos flakont bontott éppen fel. De ezután már semmi különös nem történt, a remek vacsora elkészült, és gyönyörű tálalásban kaptuk.

A tortám az egész család nagy kedvence, IKEÁ-s mandulatorta volt, az utolsó szeletről sikerült egy fotót is készítenünk.

E heti zeneajánlatunk:

A mostani zeneajánlatunk egy buszozásunkhoz köthető. Sopronon belül nem nagyon szoktunk buszozgatni, inkább sétálunk, de most annyira el voltunk fáradva, hogy úgy döntöttünk, az Alphaparkba busszal megyünk ki. Igazából még nem nagyon utaztunk helyijárattal, így fogalmunk sem volt milyen buszra kéne felszállnunk, de egy nénitől segítséget kértünk, aki nagyon aranyos volt, előkapott a ridiküljéből egy kis füzetet és kikereste, hogy melyik busz jó nekünk. Amikor megérkezett, még a buszsofőrtől is megkérdezte, hogy ez a mi buszunk-e. Amikor pedig feszálltunk rá, a Gerry and the Pacemakerstől szólt az I like it, utána pedig a Kinkstől az All day and all of the night. Odáig voltunk meg vissza, mind a két számot szeretjük, és mi még buszon ilyen jó zenét nem hallottunk, már csak ezért is megérte ez az út. Tisztára olyan volt, mintha visszarepültünk volna a hatvanas évekbe. :)

A jövő héten várható bejegyzések:

Anyacsavar és kockafej, Az ezüstfiú, Az élet vize, Aki kapja, marja, Légzőgyakorlat fuldoklóknak

Legyen szép jövő hetetek!

Bea és Zsófi