oldalak

2022. november 18., péntek

Raphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret


Különös történetek gyűjteménye, melyekre az összes létező jelző közül talán az abszurd a legjellemzőbb. Abszurdan  romantikus, abszurdan szomorú, abszurdan vicces és így tovább.  Eredeti stílus, szokatlan humor, meglepő végkifejletek. 

A novellák nagyon változatosak és nemhogy azt sem tudtam, mit hoz a következő novella, de azt sem, hogy mit hoz a következő oldal egy novellán belül. Abszolút nem kiszámítható és megjósolható tartalmakkal lep meg bennünket ez a kötet, sőt engem még azzal is meglepett, hogy akadt olyan novella, amelyiken hiába törtem a fejem, nem teljesen értettem. De még azt is nagyon bírtam, leginkább azért, mert többször is elolvastam és próbáltam értelmezni. Ami a végére talán sikerült, talán nem. 

Nagyon furcsa, vidám és megható novellagyűjtemény ez, ha valami nem mindennapit szeretnétek olvasni, mindenképp ajánlom. 18 hosszabb-rövidebb történetet olvashatunk a könyvben, ami már a borítójával is utal arra, hogy valami különlegeset és szokatlant kapunk. Ami még extra különlegessége a könyvnek, hogy egymás után akár kétszer is elolvashatunk egy történetet, mert minden olvasásra más élményt és mondanivalót adhat. 

A humor, a szomorúság, az emberi kapcsolatok különböző formájába való betekintések nagyon változatossá teszik ezt a könyvet. Néha szatirikus, néha komoly, néha őrült, néha megrendítő, kiszámíthatatlan gyűjtemény. 

Párhuzamos univerzumok, elnöki szörnyek, szuperhősök és hétköznapi emberek történetei. Egy remek válogatás szerelemről, érzelmekről, emberi kapcsolatokról, ami éppen annyira abszurd és bizarr, mint maga az élet tud lenni időnként. Vannak gyengébb és erősebb történetek, de mindegyik eredeti és különleges. 

Olyanok, amik olvasás közben már kedvencemmé lettek, mint például a Rufusz című novella, ami egy kutya szemszögéből elmesélt kutya-gazda kapcsolat, vagy például az "egy igazán csodálatos és áldott alkalom", ami egy különös világban, ami lehet a jövő, vagy egy párhuzamos világ esküvői készülődést, szervezkedést mutat be, de én úgy éreztem, hogy tulajdonképpen napjaink nagy esküvői felhajtásait és az emberek sokszor túlzó elképzeléseit, hitbéli meggyőződéseit parodizálta ki a szerző nagyon eredeti stílusban. 

Olyan novella is megragadt bennem, amit olvasás közben nem feltétlenül tudtam hová tenni, de utána viszont újra és újra visszafurakodott a fejembe és gondolkoztam, mosolyogtam rajta. 

Fantasztikus, nem evilági helyzeteket teremt a szerző, mégis felismerjük benne a mindennapok jeleneteit, problémáit, szerelmeit, szomorúságait és elkerülhetetlenségeit. Az olvasás kezdetén még tartottam attól, hogy nem fog tetszeni, nem fogok tudni ráhangolódni Bob-Waksberg furcsaságaira, de mikor a könyv végére értem, kevésnek találtam ezt a 18 történetet.

Bár az írtam, hogy vicces és szórakoztató, de leginkább keserédes és elgondolkodtató, mindegyik novella az emberi lét témáján elmélkedik, legyen bármennyire is hétköznapi, mindenhol ott van az abszurd és szürreális, mert jobb, ha nem teljesen földhöz ragadtan éljük az életet, vagy ha úgy éljük, akkor legalább az ilyen könyvekben emelkedjünk el egy kissé a valóságtól, nézzük görbe (leggörbébb) tükrön át a világot. 

Bea


"Néha csak hagyni kell, hogy kudarcot valljunk, hogy egyszer csak ráhibázzunk a felfelé ívelő útra."

*****

"(…) én pont annyira vagyok jó, amennyire vagyok, ezért csak úgy tudtam cselekedni,
mint valaki, aki pont annyira jó, mint én."

*****

"Mi lenne, ha nulla százalékban lennék boldog, és az ajtón átsétálva rájönnék,
hogy a százszázalékos boldogság sem annyira szenzációs?"

*****

"Minden dolog közül az egyetlen, amit igazán tennünk kell,
az az, hogy hagyjuk, hadd teljen az idő."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése