oldalak

2022. október 25., kedd

Maros András: Sorsolják a kaszinótojást


Mikor még olvasásra várakozott a könyv a polcomon, többször is elgondolkodtam azon, honnan jöhetett ez az egyáltalán nem megszokott cím. A könyv olvasása közben természetesen kiderült, és zseniális jelenet volt, amelyben szerepelt ez a címadó mondat! 

A könyv a 90-es évekbe repít el bennünket, a szerző saját élményéből származik az az alapötlet, miszerint a történet hőse, egy huszonéves fiatalember, András, néhány napot egy kínai üzletben dolgozik. Sofőrnek jelentkezik Mr. Ceng álláshirdetésére, és nagyon megörül, amikor őt választja a kínai bolt üzletének a tulajdonosa. Furcsállja ugyan, hogy bár sofőrnek vették fel, mégis ő az, akit fuvaroz a a főnök és nem fordítva, majd első nap rögtön egy közös árubeszerzésre indulnak.

A  könyv öt nap története, öt olyan napé, amelyben hősünkben remény támad, hogy talán sikerül egy jól fizető, megbízható állást találnia, míg kitalálja, hogyan tovább. Jelentkezzen-e pszichológus szakra az egyetemen, vagy inkább nem. Ezen a nagyon fontos eldönteni valón kívánt elmélkedni a nyugodt sofőrállása közben. 

De az állás se nyugodt nem volt, se sofőr. Mr. Ceng inkább üzletvezetőnek tette meg és rábízta mind az öt üzletének a könyvelését. Mivel ez nem annyira tetszett az ifjú alkalmazottnak, ezért csak az üzletvezetői teendőket próbálta ellátni. Miután kiválasztották első reggel a nagybani piacon a magyaroknak tetsző pólókat és papucsokat, rögtön megkapta üzletvezetőként második feladatát, miszerint a három alkalmazott közül valakit rúgjon ki. Egyikőjük biztos lop.

A fiatalember képtelenségnek érzi az egész helyzetet, első naptól a felmondását tervezi, de Mr. Ceng eléggé lerázhatatlan, minden reggel megjelenik érte. Egy igazi vígjáték ez a történet, amiben úgy követik egymást az események, amit még véletlenül sem tudnánk kitalálni. 

Karola, Ibolya és Gyöngyi. Zsóna Jácint. Margit és Angi. Ők a keménymag, akik ennek az abszurd  bohózatnak a főszereplői, akik megtestesítik a hétköznapi kisembereket a saját kis problémáikkal. Akik az első résztvevői a magyar 90-es évek egyre szabadabbá váló világának, az első alkalmazottai az akkoriban beáramló, Kínából érkezett, országunkban vállalkozni akaró embereknek. 

A könyvbeli András egy bizonytalan fiatalember, aki sodródik a napok eseményeivel és egyre csak halogatja a munkaköre tisztázását a főnökével, aki nem mellesleg nagyon furcsa figurának tűnik, de ugyanígy halogatja a felmondását is, és szinte szürreális eseményeknek lesz részese. 

Így ismeri meg Gyöngyi nagymamáját, Margitot, akivel együtt dolgozik egy napot, majd elkíséri a kórházba, utána pedig a Sáfrányosban kötnek ki, ahol elhangzik a címadó mondat. Nagyon bírtam a nagyit, és vele együtt az egész zűrzavaros helyzetet, ami András körül kialakult. 

És ha még nem lett volna elég a kínai üzlet holt eltűnő, hol felbukkanó személyzete, Andrásnak saját családja is ad a történet végére egy kis izgulni valót. 

A könyv könnyed és laza, az események száguldanak, nem sejthetjük, mit hoz a következő pillanat, kinek, mit sorsolnak a következő napra. Nagyon jól szórakoztam és nosztalgiáztam ezzel a történettel, a kis Polski, a kínai papucsok és pólók, de legfőképpen a kaszinótojás saját fiatalkori emlékeket frissített és idézett fel, nagyszerű élmény volt. 

Bea


"Rettenetesen útban tud lenni, aki segíteni akar, de nem tud."

*****

"Vajon mihez kell nagyobb furfang?
Lebeszélni valakit a vásárlásról, vagy rábeszélni valakit a vásárlásra?"

*****

"Joga van mindenkinek hallgatni, a néma nézelődés értékesebb időtöltés a súlytalan csevegésnél.
Miért ne merülhetne gondolataiba több, egy helyen tartózkodó ember?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése