oldalak

2023. február 15., szerda

Jojo Moyes: Párizs szólóban


Már csak amikor elkezdtem olvasni a könyvet,  akkor vettem észre, hogy ez egy novelláskötet. Mivel a szerzőtől nem olvastam még hasonlót, ugyanakkor a kedvenc íróim közé sorolom, nagyon kíváncsi lettem, hogy mennyire tudja átadni azokat a tőle megszokott érzelmeket, érzéseket, amiket a regényeiben szeretek, amiért alap, hogy minden magyarul megjelent könyvét elolvastam.

El is árulom itt az elején, hogy fantasztikus élmény volt ez a könyv, és - bár a Jojo Moyesról azt is el tudom képzelni, hogy remek regényt írt volna mindegyik novellából, - maximálisan sikerült az érzelmek hullámvasútjára felültetnie, hol jólesően simogatott, hol úgy fájt, mint a szereplőknek, hol pedig a boldogság öntött el. 

A könyv címadó novelláját már-már kisregénynek is mondhatnánk, mert több, mint 100 oldal és a könyv harmadát teszi ki. A Párizs szólóban az utolsó történet a könyvben, de én ezzel kezdem. 

Nell a barátjával készül Párizsba egy hosszú hétvégére, már a pályaudvaron várja, hogy Pete befusson, és együtt induljanak, amikor a fiú üzenetet küld, hogy sajnos nem tud menni, de a lány menjen el egyedül. A félénk és visszahúzódó Nell gondolataiból és a lány barátnőinek szavaiból mi már láthatjuk, hogy Pete nem egy megbízható társ, és igazából esze ágában sem volt elmenni erre az útra, csak még ahhoz is gerinctelen, hogy ezt szemtől szembe megmondja a lánynak. 

Így Nell egyedül indul el Párizsba, úgy gondolja, hogy Pete utánamegy, ha pedig mégsem, akkor a másnapi vonattal vissza is jön. Az élet azonban máshogy alakítja a dolgokat, és a lánynak olyan fantasztikus kalandban lesz része, ami teljesen megváltoztatja az életét. Persze, egy kis bonyodalom azért itt is akad, mert amikor a jó barátnők meglátják, hogy Pete nem utazott el sehová, kényszerítik, hogy a lány után menjen. Romantikus, vicces, inspiráló, megható történet,  kedvencem is lett.

Az első novella, a Nászút Párizsban, egy 1912-es és egy 2002-es nászút pillanatait állítja párhuzamba. Egyik sem mondható átlagosnak, és egymástól is meglehetősen eltérnek, egy festmény azonban mintha üzenne a múltból a jelenbe, mintha a két kor női szereplői ezzel a képpel üzennének egymásnak. 

A Tweetek erdejében egy leáldozó csillagú tévés műsorvezető botránya a fő téma, melynek következtében ismét ráirányul némi figyelem, ami azonban veszélyezteti a házasságát, ezért egy ügynökséghez fordul, hogy kiderítsék, ki áll a titokzatos tweetek mögött. Ebben a novellában inkább csak a meghökkentés ereje működik, az viszont nagyon ügyesen. 

A Délutáni szerelem egy házaspár  délutánját és szerelmét mutatja meg. Van-e sok év házasság és több gyerek után még romantikája a kapcsolatnak, illetve meg lehet-e teremteni, ki lehet-e törni a hétköznapok monoton ritmusából, fel lehet-e éleszteni az érzelmeket, a szenvedélyt? Megmosolyogtató, ugyanakkor tanulságos és elgondolkodtató történet. 

A Járt út szintén egy házasság pillanataiba enged betekintést, és eljátszik azzal a gondolattal, hogy mit tesz egy feleség, amikor felbukkan a múlt és megkísérti a megfáradt nő érzelmeit, szenvedélyét.

A Krokodilbőr cipő egy vidám és kedves történet. Megváltoztathatja-e az életedet egy olyan tárgy, jelen esetben egy cipő, amilyet amúgy soha nem hordasz? Adhat-e önbizalmat, más ember leszel-e tőle? Ha igen, vajon miért? Ha nem, akkor pedig miért sikerül mégis máshogy, mint egyébként? Érdekes eljátszani a gondolattal.

A Rablás helyszíne egy ékszerüzlet és egy olyan helyzetet mesél el, amikor az ékszerüzlet alkalmazottja szóba elegyedik a rá vigyázó egyik rablóval. Humoros történet, meglepő végkifejlettel.

A tavalyi kabát egy szeretettel és vágyakozással teli történet, mely egy anyagi nehézségekkel küzdő családban élő édesanya gondolatait és vágyait mutatja meg. Az összetartó, odafigyelő szeretetet, amivel mindig lehet örömet okozni és könnyeket csalni az arcokra.

A 13 nap John C-vel egy elhagyott mobillal kezdődő meglepő, tévedések vígjátéka, amit kíváncsian és izgatottan olvastam, mert sejthető volt, hogy valami szokatlan végkifejletre számíthatok.

A Margot című nagyon rövidke novella karácsony idején játszódik a repülőtéren. A szüleihez Angliába induló Em, akit épp elhagyott a férje, találkozik az  idős Margot-val és együtt töltik  a reptéren a várakozás idejét. Em csak a reptéren jön rá, hogy Margot volt az ő karácsonyi angyala. Szép, vidám és megható történet.

A karácsonyi lista címből teljesen másra gondolunk minden bizonnyal, mint ami a végén történik a főszereplő Dianaval. A karácsonyi hajsza, a családi vacsora, az örökké elégedetlen anyós, a nem túl segítőkész férj - mindez oda vezet, hogy Diana elhatározásra jut. Jó történet, inspiráló, ha valakinek éppen ilyen inspirációra van szüksége.

Bájos és megható novellák gyűjteménye ez a könyv, mely megmutatja azokat a zavaros érzelmeket, melyek mindannyiunkban ott vannak, akár életünk szép pillanataiban, akár egy-egy rossz időszakban. Mindegyik történet szórakoztató és elbűvölő. Tökéletes kikapcsolódás volt karácsony környékén, pláne így, hogy két rövidke karácsonyi történetet is találtam benne.

Bea


"Megcsókoltam, és tettem róla, hogy az a csók elárulja neki, mennyire, a szívem mélyéből szeretem, hogy az életem őelőtte szürke volt és színtelen, és a jövőm nélküle félelmetes és fekete. Elmondtam neki, hogy jobban szeretem, mint ahogy valaha képzeltem, hogy szeretni tudok. A férjem. Az én gyönyörű, bonyolult, csodálatos  férjem. De nem tudtam kimondani ezeket a szavakat; az érzéseim túlságosan elsöprőek voltak hozzá." /Nászút Párizsban/

*****

"Ha bánatod van, fess magadnak mosolyt.
A mamám mindig ezt mondogatta."
/Margot/

*****

"Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy mindig csak szorongjon."
/A karácsonyi lista/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése