oldalak

2022. május 19., csütörtök

Vass Norbert: Mindenki!

Koncertek, történetek a beat és a rock aranykorából

"Mindannyiunk életében kell legyen egy novemberi délután, amikor a vihar elcsendesül, és megszólal a zene. Attól fogva mese nincs. Dalok jutnak eszünkbe, amikor öröm ér bennünket, amikor szomorúak, szerelmesek, elcsigázottak vagy büszkék vagyunk. Lemezeket teszünk fel, ha elveszítünk valakit vagy hogyha társra lelünk, de sokszor saját magunkra is dalokon keresztül ismerhetünk."

Az én életemben sok megmosolyogtató történet van, ami a zenéhez kapcsolódik. Legalábbis a gyerekeim megmosolyogják, és ma már én is nevetve gondolok vissza ezekre a pillanatokra.

Az egyik ilyen, hogy 11-12 éves korom környékén nagy sláger volt F.R.David Words don't come easy című száma, nem volt olyan rádiós kívánságműsor, amiben ne hangzott volna el. Én mindig bekészített kazettával vártam ezt a kívánságműsort, mert nagy kedvencem volt ez a szám. Hosszú hetekbe került, míg sikerült teljesen felvennem kazettára ezt a zenét, mert vagy későn tudtam bekapcsolni a felvevőt, vagy a műsorvezető belebeszélt az elejébe vagy a végébe. Ha pedig minden stimmelt volna, akkor a magnó kapta be a szalagot.

Ezt a gyerekeim mindig megmosolyogják, ahányszor csak nosztalgiázom rajta.  Vagy a Modern Talking, Zoltán Erika-féle diszkóélményeimen, de akár azon is, hogy az egyik középiskolai szerelmemnél a vetélytársam C.C.Catch volt, akivel, lássuk be, igen nehéz volt versenyeznem. Nem is én kerültem ki győztesen a párbajból, mert egy idő után rájöttem, hogy a barátom nem belém szerelmes, én csak a hallgatóság voltam, akinek áradozott a remek énekesnő páratlan testi adottságairól. 

Valóban rengeteg emléket lehet a  zenével felidézni, egész életünk felvonul előttünk a zene tükrében, melyet megmosolygunk, elszomorodunk, boldogok vagyunk és nosztalgiával gondolunk rá. 

Ez a könyv egy kicsit régebbi időszakot mutat meg, mint az én emlékeim, tulajdonképpen a kezdeteket. Az előttem lévő generáció és a zene kapcsolatát, ahogyan a magyar zenei élet kialakult, az első magyar zenei bandák megjelenéséről és koncertezésről olvashatunk. De nem ám egyszerűen, hanem felváltva idézik emlékeiket az akkori sztárok, a zenerajongó fiatalok, akik ma már szüleink, nagyszüleink, és más zeneipari szakemberek. Az 1960-as évek elejétől a 80-as évek elejéig karolja fel a könyv a magyar zenei élet kezdeti lépéseit, olyan mintha egy retro fesztiválon, egy magyar Woodstockon vennénk részt.

Képekkel, közvetlen írásokkal, koncertbeszámolókkal, igazi időutazás, nagyon élveztem ezt a könyvet. Ha olvassátok a blogot, tudjátok, hogy a családom férfitagjai is egy zenekar tagjai, és ennek fényében ki tudom jelenteni, hogy régebben a jó, minőségi zenének sokkal nagyobb presztízse volt, és jóval több lehetősége volt egy kezdő zenekarnak bemutatkozni, koncertezni, valóban meg tudták mutatni a zenéjüket a közönségnek, könnyebben jutottak színpadra, fellépési lehetőséghez.

A könyvben egy oldalon olvashatunk rajongóktól és rajongásuk tárgyáról, megismerjük zenekarok megalakulásának történetét, tagjainak vicces sztorijait és legendás klubokról és rajongók történeteiről is információkat kaphatunk.

Omega, Illés, Bergendy, Karthago, Mini, Metró, Syrius, Hungária, Locomotív GT - csak néhány a zenekarok közül, akik a 60-as évek zenei életét képviselték, Kóbor János, Bródy János, Zorán, Freinreisz Károly, Schuster Lóránt, Flamm Ferenc, Benkő László, Takáts Tamás, Török Ádám, Karácsony János, Balázs Fecó és mások sztorijain, visszaemlékezésein keresztül hitelesen és közvetlenül ismerjük meg a zenei stílusok alakulását, turnékalandokat, és persze a zene és az állami erők kapcsolatát. 

Amikor a rockrajongókat csöveseknek nevezték, akik polgárpukkasztó viselkedésükkel és ruházatukkal kivívták az állami szervek szigorú figyelmét és ellenőrzését, tették ezt persze a rajongott zenekar hatására. Amikor a tehetségkutatókon, táncdalfesztiválokon valóban a tehetségeket keresték és fedezték fel és egy életre megmaradt, kitartott a népszerűségük. 

Olvashatunk vicces történeteket, mint pl. Soltész Rezső és a tüdőszűrés esetét, olvashatunk koncert előtt eltűnt basszusgitárosról, a szovjet hadsereg erőinek koncertlátogatásáról, tóba került közönségről, és nagyon izgalmas koncertélményekről, amelyeket ma már talán csak a fesztiválok hangulatai tudnak megidézni.


Nosztalgikus, szórakoztató, informatív, élménydús könyv, fotókkal, érdekes információkkal. A művészek élményeiből, elbeszéléseiből a kulisszák mögé láthatunk be, a rajongók emlékeiből pedig visszautazhatunk 50-60 évet az időben és részesei lehetünk akkori koncertélményeknek, balhéknak, sztoriknak, kalandoknak.

Bea

"A zene elvégre ünnep bármikor"

******

"Amikor lementünk a Balatonra, egy farmerszerkó volt rajtam, vittem egy törölközőt és száz forintot. A vonaton lógtam, ami azt jelentette, hogy az ajtón kívül kapaszkodtam. Elég durva dolgok voltak. A nádasban aludtunk csónakokban, vagy inkább a strandon, mert ott nem volt annyi szúnyog. Gödrökben, összetekeredve tértünk nyugovóra, mint egy kígyó. Mindenre elszántak voltunk."

Schuster Lóránt

*****

"Kezdetnek anyáink leszűkítették a kordbársony nadrágunkat vagy a Trapper farmerünket. Jól mutatott a pipaszár lábakon. Apáink légóoktatásról zsákmányolt szimatszatyrára az AC/DC, a Black Sabbath, esetleg a KISS jelét, vagy a Beatrica-koronát rajzoltunk. Biztosítótű volt otthon, a trafikokban pedig Rolling Stones-nyelves jelvényt, Hobo-fityiszt és pengenyakláncot is lehetett kapni. Babos kendőre kellett még szert tenni, amit a Nyugati környékén, egy körúti lemezboltban árultak. Boldogok voltunk, mert Miskolcról dedikált fotókat küldött nekünk az Edda. Menetre készen álltak tehát a házi csövesek. Mert azok voltunk. Néhány osztálytársunkat leszámítva, akik jártak már a Tabánban vagy a Hajógyári-szigeten, nekünk nem voltak még koncertélményeink."
Jakobetz László


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése