oldalak

2022. február 3., csütörtök

Paula Hawkins: Lassan izzó tűz


Első olvasásom Paula Hawkinstól, természetesen hallottam már róla, a Lány a vonaton című regénye eléggé megosztotta az olvasóközönségét. A Lassan izzó tűz egy nagyszerű cím ehhez a történethez, az összes szereplőben, lehetséges gyanúsítottban ott izzik, parázslik a lehetőség, hogy akár ők is elkövethették a történet elején felfedezett gyilkosságot, mert Paula Hawkins remekül teremti a hangulatot és kavarja a szálakat ahhoz, hogy ne tudjuk, mely szereplőben lobbant fel végül annyira a láng, hogy számunkra is kiderüljön, hogy bizony ő követte el a gyilkosságot. 

Nézzük, kiket ismerhetünk meg ebben a történetben. Theo Myerson író és felesége Carla, akik 3 éves kisfiukat tragikus körülmények között veszítették el. 

Laura, a szerencsétlen, magányos fiatal lány, aki tízéves korában egy baleset következtében agykárosulást szenvedett. Ez, valamint a baleset fel nem dolgozott traumája és egy titok nem hagyja, hogy a lány hétköznapi, nyugodt életet éljen, családjától is eltávolodott, teljesen magára maradt.

Miriam, aki egy hajón él, nem messze attól, ahol a történet gyilkosságát elkövették, Danielt, a fiatal férfit brutálisan megölték. Hogy Miriam mit látott, mit tud, ez a történet egyik fő kérdése. 

Daniel édesanyja Carla nővére volt, de ő korábban meghalt. A történet folyamán megismerjük a már nem élő szereplőket is, akiknek nagy szerepük volt abban, ahogyan a jelen alakult. Tulajdonképpen először felfejti a szerző a múlt szálait, hogy jobban lássunk a jelenben és némi fogalmunk alakuljon ki, hogy ki ölhette meg Danielt. 

Nagyon jól manipulált bennünket, mert aki egyik pillanatban szimpatikus volt, a másikban már egyáltalán nem volt az, és ez fordítva is igaz volt. Tragédiák, balesetek, gyász, traumák melyek billegtették a szimpátia mérlegemet ide-oda, ahogyan lassan adagolta Paula Hawkins ezeknek a nőknek a traumatikus múltját, úgy változtak az én érzelmeim is irányukban. 

Volt egy könyv a könyvben eleme is a történetnek, ami megfűszerezte az eseményeket és tulajdonképpen arra a következtetésre jutottam, hogy minden szereplőnek oka lett volna Daniel meggyilkolására. Nem egy egyszerű történet, kicsit zűrzavar volt a fejemben néha, köszönhető ez az oda-vissza ugráló elbeszélésmódnak, de ezzel tökéletesen kiélesítette a feszültségeket az író. 

Nem volt egyik szereplő sem különösebben kedvelhető, számos történetszál fut párhuzamosan a könyvben, előre-hátra lépkedünk az időben. Ne egy körömrágós könyvre számítsatok, de mégis megfog valahol ez a sötét hangulat, ez a sok kilátástalan, szomorú élet, amit megismerünk, érdekesebbek voltak magánál a gyilkosságnál és annak a megoldásánál is. Nekem úgy tűnik Hawkins mestere  a sérült és traumatizált szereplők kitalálásának, ezeknek a karaktereknek és a megoldandó rejtélynek a kombinálása egész jól sikerült. 

Tulajdonképpen nagyon sok mindent érint ez a történet, van itt emberrablás, plágium, züllés, elhagyatottság, nekem inkább egy emberi traumákkal teli dráma volt, mint thriller, de természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gyilkosságot és a megoldását sem. 

Tetszett ez a lassan kibomló történet, annak ellenére, hogy az elején nehezen vonódtam be, vissza-visszalapozgattam, hogy ki-kicsoda és milyen kapcsolatban áll a könyv többi szereplőjével, mert szép lassan mindenki kapcsolatba került valakivel, össze-összeértek a szálak, de amikor már ezen túljutottam, akkor sajnáltam és szántam a szereplőket, egy szomorú és lehangoló történet volt, mégis volt benne valami erőteljes és magával sodró.


Bea

"Sosem tudhatja az ember, mi fog hasznosnak bizonyulni, nem igaz?"

*****

"Időnként kénytelen az ember felnőtt lenni."

2 megjegyzés:

  1. Paula Hawkins 2 könyvét olvastam eddig. A lány a vonaton nekem nagyon tetszett, ezért fogtam lelkesen a második (A víz mélyén) könyvébe, de nagy csalódás volt!:( Most kíváncsivá tettél, hogy vajon ez a kötet melyikhez csatlakozna az előzőekhez viszonyítva! Az értékelésed alapján az elsőhöz!:) Így nem vetem el, és kívánságlistára kerül!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az elsőt nem olvastam, a másodikat igen. Ennek alapján azt mondom, hogy nem a másodikhoz csatlakozna ez a könyv, hanem a Lány a vonaton-ról olvasottak alapján inkább ahhoz. :)

      Törlés