oldalak

2021. július 20., kedd

Blogfaggató Silye Julival

Silye Julival és munkáival 2019-ben, Kapolcson a Művészetek Völgyében a Tűzoltószertárban találkoztunk először, ámulva csodáltuk az elevenséget és újszerűséget, a vidámságot, az energiát, a melegséget, ami Juli munkáiból áradt. A képek főszereplői az emberek voltak, minden mennyiségben és formában, sőt még textilre nyomtatott babák  is lógtak a plafonról, amiket látva azt éreztem, hogy legszívesebben magamhoz ölelném és hazavinném őket. Beszélgettünk is Julival egy jót, közvetlen, kedves embernek ismertük meg, ne habozzatok meglátogatni őt és képeit, ha ellátogattok a Művészetek Völgye 10 napján Kapolcsra. Nagy örömömre ebben a Blogfaggatóban őt kérdezgethetem: 

Mióta vagy jelen, mint alkotó és kiállító a Művészetek Völgyében? Kezdetektől a Tűzoltószertárban voltál? Sokat hozzátesz a hely az élményhez, vagy bárhol máshol is szívesen lettél volna?

2019-ben voltam először udvargazda, amikor mi is találkoztunk. A Völgy közönsége egyértelműen kedves, nyitott, szeret beszélgetni és szívesen elmerül az alkotós tevékenységben. Alkotóként és progamadóként is mondhatom, hogy a Völgy emiatt jutalomjáték :) 

Mi a tapasztalatod? Az emberek mennyire nyitottak és érdeklődőek a művészetek, az illusztrációk és a kiállítások iránt? Mennyire bátrak, mernek-e kérdezni? Esetleg meg szokták-e dicsérni a képeidet ott személyesen, elmondják-e mit vált ki belőlük?

Nagyon nyitottak, szívesen beszélgetnek, kérdeznek, véleményeznek, és szerintem azért, mert a helyszín és a képanyag nem túlságosan “fennkölt”.  Évről évre változik a kiállítótér arculata, és ugyan idén már egy ízig-vérig kortárs képzőművészeti tárlatot rendezek, de mindig szem előtt tartom azt a célt, hogy az átlagember tudjon kapcsolódni az alkotásokhoz. A posztmodern szerintem elidegenítette az átlagembert a művészettől, de ezen lehet segíteni…

Ebben az évben te készítetted a Művészetek Völgye arculatát, illusztrációit. Fantasztikus lett! Nekem nagyon jól átadja azokat az érzéseket, amiket a fesztivál jelenít meg, a szabadságot, a bohémságot, a szórakozást, a kikapcsolódást, a művészetet, a vidámságot, a zenét.  Mennyi ideig készültél ezzel a munkával? Teljesen szabad kezet kaptál? Hogy zajlik egy ilyen folyamat?

Örülök, hogy tetszik! A Völgy kommunikációs részlegétől kaptam a feladatot, hogy olyan műsorfüzetborítót szeretnének, amit az ember esetleg szívesen hazavisz emlékbe és ami kifejezi a Völgy esszenciáját: a természettel való kapcsolódást, a sokszínű, minőségi programlehetőségeket. Lenyúltam magamba és felidéztem a VölgyFOMOmat :), legszívesebben osztódnék és az egyes én-darabokat delegálnám a programokra, ahogy a képen. A kedvenc személyes völgyélményeim is áthatják az arculatot: e-bike túra, hajnalig tánc, éjjeli kirándulás, jamelés… A folyamatról pedig: sok skiccet, ceruzavázlatot készítettem, kiválasztottuk hogy mi “történjen” a képen. A grafikai megoldásokat és terveket, néhány példa bemutatásával egyeztettük és megállapodtunk abban is, hogy törekedjünk arra, hogy az eddigi arculattal ne legyen ellentétben: a meglévő arculati színeket használtam és azt a fajta grafikai stílust. Ezután már csak el kellett készíteni :)

Mit jelent számodra a Művészetek Völgye? Munkát vagy szórakozást? Feltöltődsz vagy kifáradsz a végére?

Kapcsolódást. És ez engem mindig feltölt. Az anyasággal és az otthonról való munkával sikerült elszigetelnem magam, ezért kifejezetten jó egyensúlyt ad a Völgy még akkor is, ha kicsit el is fáradok a nagy kapcsolódásban :)

Mikor jártál a Völgyben először és mi fogott meg benne?

Húszas éveim elején jártam itt először egy nagyon kedves barátommal. Eső, puliszka, pálinka, és rengeteg nevetés - ez maradt meg. 


Részt tudsz-e venni más programokon? Este a koncerteken, táncházakon? Van-e olyan program, amit a jubileumi műsortervből kinéztél már magadnak? Vannak-e kedvenc előadóid?

Juj, nagyonis. Fejest ugrok a programokba és lubickolok (amúgy volt ilyen terv is a borítóra:). Fent említettem is néhány kedvencet, de amit sosem hagyok ki az Ferenczy Gyuri, Jónás Vera, Cili néni kocsmájának szürreális hangulata, Retro Tibi.

Van-e valamilyen vicces, esetleg szívmelengető emléked, ami a Völgyben esett meg veled?

Tavaly hajnalban egy vidám társasággal felkirándultunk a hegyre napfelkeltét nézni. Kiültünk, néztük, vártuk a nagy pillanatot, de az sunyiban felkelt a hátunk mögött… 


Mindenkinél nagyon érdekel, aki művészeti tevékenységet folytat, legyen az illusztrátor, író, festő, zenész. Már gyerekkorodban is szerettél rajzolni? Mikor érett meg benned az elhatározás, hogy rajzolással, illusztrációval szeretnél komolyan foglalkozni?

Ez bele volt írva a szoftverbe. Szerintem animációra lettem kalibrálva - ez azért mérsékelten jelenik meg az életemben, bár volt hogy készítettünk animációs filmet. 

Gyerekkorodból van-e valamilyen meghatározó emléked, ami hatással lehetett a művészetedre? 

Tom és Jerry és Disney. Legtaglózott, és ez nem változott. 

Hogy kezdted és most milyen technikákkal alkotsz?

Ceruzával kezdtem, de mindig a vonalak érdekeltek, a mélység, a tónusozás egyáltalán nem. Akkor már inkább elkészítettem gyurmából vagy agyagból a dolgokat. A Paint programot 14 évesen kipróbáltam és ahogy egy gombnyomásra kitöltést tudtam adni az alakzatnak amit megrajzoltam, óriási élmény volt, tudtam hogy efelé kell menjek. Néhány éve meguntam a digitális eszközöket, most megint érdekelnek az analóg technikák: ceruza, ecset, festék, kerámia.

Készítesz-e még babákat? Mi a jellemzőbb, az, hogy az embereket saját magukat kérik babaként saját maguknak, vagy inkább ajándékba adják magukat másoknak?

Már nagyon ritka, hogy babákat készítek, ennek technikai okai vannak. Volt mindenféle verzió megrendelések tekintetében. 

Hogyan készülnek a rajzfilmre hasonlító portréid? Van-e valami titkuk? Hogyan tudod megragadni az egyéniségüket a portrén szereplő embereknek? Megrendelésre születnek, vagy egyszerűen csak megihlet valaki, és akkor le kell rajzolnod?

Általában megrendelésre készülnek. Sok fotót nézek, de facebookot, instát is, ha lehet. Nem rajzolok át semmit, hanem interpretálok. A célom az, hogy átérezzem a portréalany személyiségét. Minél több anyagom van, annál könnyebb a dolgom, de azért pár fotóval is szokott működni. A folyamat közben mindig kérdezgetem: “ő az?” és amíg csak hasonlít, addig még nem vagyok kész. Egy ponton megérkezik és felizzik a személyiség energiája, akkor vagyok elégedett. Ilyenkor is még van, hogy alakítunk a megrendelő segítségével, de minden esetben azt mondom, hogy addig fogom csinálni, amíg 100% os “Ő az!”- élménye nem lesz a megrendelőnek. A 99% kevés ehhez a műfajhoz szerintem…

Van-e kedvenc rajzfilmed, rajzfilmfigurád, aki mély nyomot hagyott benned, esetleg hatással volt kezdetben a rajzaidra?

Kezdetben, hmm… érdekes, ezen most elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy a cartoon rajongásom csak és kizárólag a figurák iránt volt (Tesz- Vesz társadalom, Tom es Jerry, Rózsaszín párduc, Looney Toons (Taz), Simpson család,  Flintstones család, stb. A sztorit nem értettem, de nem is érdekelt annyira, csak bámultam a figurákat és a mozgásukat. Mostani eszemmel azt mondom, indokolatlanul sokat. Szerintem a Tom es Jerry a maga összművészeti csodálatos komplexitásával örökre a rajzfilm műfajához édesgetett. Most jövök rá, hogy talán a zene ringatott ebbe a rajongásba… Igen, Scott Bradley tehet mindenről…

Az alkotás melyik folyamatát szereted a legjobban? Illetve portrékat, karaktereket, vagy illusztrációkat készítesz szívesebben? Melyik a kedvenced? 

Új kihívást találtam: képzőművészeti jellegű alkotásaim vannak az elmúlt időszakból. Ezek az új kedvenceim, de nehezen szülöm meg őket, mert ez már egy személyesebb vonal. Kevesebb “másik ember” és portré,  de több Juli. emellett az alkalmazott grafikai munkáimat is imádom. Az illusztráció és az arculattervezés nagyon jól egyensúlyozza a képzőművészeti lábamat anyagilag is és az alkotásmód terén is.

Mennyire segít vagy hátráltat egy munkában vagy megbízásban a határidő? Te melyik csoportba tartozol: aki határidő előtt napokkal elkészül vagy pedig, aki az utolsó pillanatban küldi el az adott munkát?

Határidő nélkül talán sosem készülnének munkák… és utolsó pillanatos vagyok.

Művészetterapeuta is vagy. Egy laikusnak hogy tudnád elmondani, hogyan és miben segít a művészet? 

A felnőtteket érdemes gyerekkorukra emlékeztetni, milyen szabadságot éltek meg és mennyire nyitottak voltak mielőtt leszoktak az alkotásról. Miben segíthet a művészet? Gondolkodtat, de pont, hogy el is emel a verbalitás szokványos dimenzióitól. Ezekben a dimenziókban jönnek létre a kapcsolódások önmagunkkal és másokkal, az emberi lét misztikus ösztön- ÉS intellektuális-éteri szintjeinek megélése. A traumafeldolgozás, a stresszoldás, az új nézőpontok felfedezése, egy új egyensúly lehetősége.

Kiknél a leghatásosabb ez a fajta terápia? Gyereknél, felnőtteknél, nőknél, férfiaknál? Konkrét problémákkal mennek egyáltalán az emberek el egy művészetterapeutához, vagy a kreativitás felszabadító hatása miatt?

Nagyon sok okból kerülhet az ember művészetterápiás térbe: plusz teret akar az alkotásnak az életében, komplexusai vannak, önismereti céllal, elakadása van, dadog, szociális készségfejlesztési célból, önbizalomhiány, komfortzóna elhagyási szándék, stb.

Akiknek a pszichoterápia talán ijesztő, de a baráti beszélgetéseket sem akarja túlterhelni. 

Van-e valamilyen saját, emlékezetes sikertörténeted művészetterapeutaként? 

Hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgoztam tavaly és a “mit viszel haza” zárókörben elhangzottak olyanok, hogy “most már nem gyűlölöm annyira az embereket, mint amikor idejöttem” - azt hiszem ennél nem lehet nagyobb célom. Mondjuk arra is nagyon büszke vagyok, hogy egyszer sikerült megszelídítenem egy 7 éves őrjöngő kisfiúbandát. :)

Animációkat is készítesz, sőt, ha jól tudom, valamikor animátornak készültél. Nagyon sokszínű alkotó vagy, mit gondolsz, mi kapja a legnagyobb a szerepet a művészetedben?

Sokat keseregtem azon hogy nem lettem animátor, de ma már mindegy is mit csinálok, amíg úgy érzem hiteles. Nekem fontos, hogy az alkotásaimat áthassa az a világképem, hogy voltaképpen mégiscsak minden jó így, ahogy van, JÓ, hogy vannak karcos karakterek és konfliktusok az életben. Tudom, hogy ez néha irreális, de egyszerűen nem értek olyan traumák, hogy ne legyen bennem emberszeretet. Ha eltérnék attól, ami velem, bennem, körülöttem van, az már pózolás lenne… Az animációs késztetésemből egyre több mozgást (vagyis előtte és utána pillanatot) igyekszem tenni a statikus képeimbe is.

Családod, gyermekeid vannak, hogyan tudod megtalálni az egyensúlyt a munka, az alkotás és a család között? 

Nehezen, de egyre jobban. Minden segít ebben: az, hogy nőnek, az, hogy én is egyre ügyesebb vagyok ebben, az, hogy néha az efelett érzett frusztrációmat feldolgozom alkotás formájában :)

Most kistinik, tudom, hogy ez a finálé. Pár év és az lesz a bajom hogy nem kell gondoskodni róluk :)

Hol és hogyan szoktál alkotni, rajzolni? Szükséges-e hozzá valamilyen külső segítség, zene, kényelmes, nyugodt hely, stb?

Papír, ceruzával kezdődik minden, és podcastekkel. Nemrég a zene volt egy fontos segédeszközöm, most a beszélgetős műsorok, így egy intellektuális buborékban érzem magam, ami inspirál és feltölt.

Mi jelenti számodra a kikapcsolódást? Van-e olyan hobbid, ami nem a rajzoláshoz kapcsolódik?

Mozgás (strandröpi és görkori) és emberekkel való kapcsolódás. 

Most pedig néhány olyan kérdés, ami a blogunk profiljához kapcsolódik. 

Szeretsz-e olvasni, mit jelentenek neked a könyvek? Mit olvasol most?

Szeretek olvasni, annyira, hogy magyar szakot végeztem. A könyv számomra intellektuális kielégülés, jó esetben katarzis.

Most Márquez életrajzi könyvét olvasom és Megyeri Sári Játékszerelem - szintén portrés könyvét. Aztán Lou Andreas-Salomé-ról szeretnék olvasni, most tudtam meg Ott Annától, hogy az Amikor Nietzsche sírt őróla szól. Szóval ezt fogom.

Vannak-e kedvenc könyveid, szerzőid? .

Az életrajzokat, portrékat nagyon szeretem, de eléggé nyitott vagyok. Ha muszáj nevet mondani, akkor mondjuk Karinthy Frigyes.

Könyvet illusztráltál-e már és vannak-e ilyen irányú terveid?

Igen, szívesen illusztrálok, keressetek csak! :)

Most pedig jöjjön néhány villámkérdés: 

Mi a legelső dolog, amit a nap kezdetén csinálsz? kávé

Van-e tetoválásod, illetve tetováltatnál-e magadra?

A fenekemen van egy “echtes leder” jel és felirat. megbántam, de vigasztal a tudat, hogy legalább a hullaházban majd valaki mosolyogni fog.

Ha időutazhatnál egy-két napra, hová, melyik korba utaznál?

XIX. századi szalonokba mennék, szeretném hallani Lisztet zongorázni, de szívesen megnézném nagymamámat fiatalon, anyukámat gyerekként a római parton.

Mi volt a kedvenc tárgyad a középiskolában? Művtöri

Van-e példaképed?  Payr Luca barátnőm.

Ha másik szakmát választhatnál holnaptól, mit tudsz elképzelni magadnak?

Ráskó Eszter kollégája szeretnék lenni, vicces jeleneteket találnánk ki és szétröhögném magam. Vagy imprós színész lennék a momentán társulatban, de mondjuk ahhoz kéne tehetség is.

Mondj egy zenei kedvencet!

Már mondtam. Liszt :) ok, egy könnyű is: mondjuk Jungle.

Mi a legrosszabb és a legjobb tulajdonságod? 

Nagyon rossz az időérzékem, az élet és a világ dolgait egyszerre több kameraállásból szemlélem, olyan kameráról is tudok, amire nincs rálátásom, de tudom hogy létezik. Szerintem ez egy jó tulajdonság.

Néhány 2019-es fotó kivételével a képek a https://www.silyejulia.com honlapról származik, nézzetek be ti is az oldalra, ha pedig a Művészetek Völgyébe látogattok, akkor személyesen is találkozhattok Julival.

Juli! Nagyon köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre.
Már csak hármat kell aludni és irány Kapolcs!! 

2 megjegyzés:

  1. Hatalmas plusz a fesztiválhoz, hogy új kapcsolatokat találsz, és nekünk az, hogy kérdezel helyettünk, ami minket is érdekel, és közzé teszed!:) Köszi!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Szeretek kérdezgetni. :D

      Törlés