oldalak

2021. február 2., kedd

Milly és Emma, avagy két könyv a könyvtárból

Milly Johnson: Madarak és méhek

Milly Johnsonról írtam már többször is, hogy nagyon szeretem a stílusát, a könnyedséget, a vidámságot, a humort, amit belesző a romantikus regényeibe, már-már ebben a műfajban az egyik kedvenc szerzőmnek is mondanám, de olvastam már tőle gyengébb és jobb könyveket is.

A Madarak és méhek a jobbak közé tartozik, teljesen kikapcsolt, nagyon jól szórakoztam. Stevie Honeywellt néhány héttel az esküvője előtt ismerhetjük meg, amikor a vőlegénye éppen a bombázó kolléganőjével és egyben új szerelmével tölti az időt, üzletí út címén egy nyaralóhelyen. Ha ez még nem volna elég tragédia, Stevienek mindezt a kolléganő lovagjától, a rettenthetetlen skóttól, Adam MacLeantól kell megtudnia. 

Először nagyon idegesített, hogy Stevie szeme előtt nem az lebegett, hogy kirúgja a volt vőlegényét a fenébe, hanem inkább az, hogyan hódítsa meg ismét, hogy megint egy pár lehessenek. Mivel Adam MacLean is vissza szerette volna hódítani a szíve hölgyét, egy javaslatot tett Stevienek. Bármennyire is furcsálltam a helyzetet, a történet komikumát végülis ez adta és ekkor már teljesen át tudtam magam adni a vígjátékszerű fordulatoknak.

Tulajdonképpen a hoppon maradt pár szövetkezett arra az időre, míg visszaszerzik eredeti párjaikat, de ahogy egy komédiában, pláne egy romantikus komédián elvárható, a rettenthetetlen Adam és Stevie saját maguk számára is megmagyarázhatatlanul jól érzik magukat egymás társaságában. 

Azért is szeretem Milly Johnson könyveit, mert bár romantikusak és könnyedek, nem keveri a szezont a fazonnal, nem lesz erotikus a könyv, nem lesz tele forró ágyjelenetekkel (bocsánatot kérek azoktól, akik azokat is kedvelik, de engem nem vonzanak az ilyen témájú regények és jelenetek) és mégis érezhetjük a romantikát és a szerelmet, szóval attól még áradnak benne az érzelmek, drukkolhatunk a szerelemnek és a boldog kapcsolatoknak. 

Vicces, szórakoztató, éppen olyan, amivel tökéletesen ki tudsz kapcsolni és jókedvű leszel tőle. 

Emma Donoghue: A rokon

Harmadik olvasásom a szerzőtől, A szoba és A csoda volt az előző kettő. Mindkettőről olvashattok a blogon. (KATT a címekre) A listát magasan A szoba vezeti, még úgy is, hogy talán nem lenne lelkierőm ahhoz, hogy mégegyszer elolvassam. 

A rokon egy teljesen másfajta érzelemre épít és azt is mondhatom, hogy nem keltett bennem olyan erős érzelmeket, mint A szoba cselekménye. Egy nyugdíjas professzor egy nagyon várt utazásra készül Nizzába, amikor egyik napról a másikra azt veszi észre, hogy az elhunyt nővére 11 éves unokáját készül magához venni.  A fiú anyja börtönben van, az apja és nagyanyja meghalt, így Noah az egyetlen elérhető rokon, akit a gyámügy elő tudott keríteni.

Noah mondhatna nemet is, de a nővére emléke iránti tisztelet nagyobb ennél, így magával viszi a fiút a nizzai utazásra. Egyrészt tetszett a történet, melankolikus, keserédes hangulata vitt magával, érdekelt, hogy mit derít ki a professzor édesanyja háború alatti titokzatos életéről,  és akár nagyon jó is lehetett volna, de mégsem tudott közel sem annyira megérinteni, mint a szerző másik két általam olvasott könyve. 

A generációs különbségekből adódó helyzetek helyenként viccesek voltak, és megható volt, ahogyan a professzor próbált a fiúhoz közel kerülni. Nem éreztem, hogy annyira sikerült volna neki, és a fiú is furcsán viselkedett, ami amúgy érhető is, az addigi kis életét tekintve. Ettől azonban egy kicsit nehezen tudtam eltekinteni, és nekem ez rontotta az olvasási élményt. Mintha nem lett volna teljesen hiteles ennek a fiúnak a figurája, nem tudom...

Kedvencem Noah volt, a gondolatai, az emlékei és a próbálkozásai Michaelt illetően, Nizza hangulatát nagyon érzékien ecsetelte a szerző, szerettem az ott töltött napokat. Kedveltem a könyv szelíd humorát, csendes, nyugodt cselekményét, de azért nem került fel a toplistára nálam.


Bea 

Az utazásban pont az a lényeg, hogy megtanuljuk: nincs olyan, hogy normális. 

*****

Vajon a zsenialitás bármilyen talajon szárba szökken, vagy megfelelő környezet kell neki? 

*****

A gyermekkor állandó, kegyetlen dinamikája: aki kilóg a sorból, azt vissza kell rángatni. 


2 megjegyzés:

  1. A Madarak és Méhek-et olvastam már, de most, hogy előhoztad, szivesen újraolvasnám, mert tényleg egy laza kikapcsolásra kiválló! 3 könyvet olvastam tőle, aztán valahogy nem került elő.
    Emma Donoghue A szoba című könyve volt csak olvasásom, ami engem is nagyon mélyen érintett, de most, hogy szóbahoztad, lehet, hogy elolvasnám megint!
    Több könyvét nem olvastam, de most mehet a kívánságlistámra!:)) Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ismét bővíthettem a kívánságlistádat. :D :D Emma Donoghue legújabb könyve már itt várakozik, hamarosan azt is olvasom is.;)

      Törlés