oldalak

2021. január 5., kedd

Elif Shafak: Becsület


Elif Shafak csak a közelmúltban került a figyelmembe, a 10 perc 38 másodperc című könyvét olvastam először, nagyon tetszett, IDE KATTINTVA elolvashatjátok a blogbejegyzést.

Úgy érzem a második elolvasott könyve után, hogy az összes magyarul megjelent művét szeretném olvasni, annyira jó stílusban megírt, magával ragadó volt ez a kötete is. 

A történet egy isten háta mögötti kurd faluban kezdődik, ahol élt két ikerlány. Pembe és Jamila. Talán már születésük pillanatában eldőlt, hogy milyen sors vár rájuk, mert nemhogy nem fiúnak születtek, de egyből kettő is lett belőlük. Két lány. A már meglévő másik hat lány mellé. Nem örült nekik az anyjuk, olyannyira, hogy egy időre meg is némult. 

Amikor aztán visszatért a hangja és a szíve is meglágyult, nevet adott végre a lányoknak. Végzet és Elég. Mintegy világgá kiáltva fájdalmát ezt a két nevet szánta a lányoknak. 

Mivel a családban csakis egy férfinak lehetett szava, ezért az apjuk másik nevet adott nekik. Pembe és Jamila. Rózsaszín és Szépség. Minden durvaságtól mentes két név. De az anyjuk által adott nevek is mindörökre ott lebegtek az életük felett. 

Felnővén egyikőjük férjhez ment egy török fiatalemberhez és Londonba költözött, gyerekei születtek, majd férje elhagyta, Pembe pedig magára maradt három gyermekével. Jamila a szülőfalujában maradt, bába lett.

A könyv felépítése éppen olyan különös, mint az előzőleg olvasott könyv esetében. A történetnek szinte a végétől indulunk, hogy aztán felgöngyölíthessük az odáig elvezető események láncolatát.

Szokatlan sorrendben, de megismerjük az ikerlányok életét, legfőképpen a Londonban élő Pembe életének lehetünk részesei. Akit a történet elején a fia meggyilkol, becsületgyilkosságot követ el, mert a magára hagyott anyjuk szerelmes lett egy férfiba. Ez pedig nem megengedett még akkor sem, ha az apjuk hosszú évekkel azelőtt elhagyta őket és azóta feléjük sem néz. 

Nagyon együttéreztem Pembével, akinek az élete nem volt könnyű, nem volt boldog. Szerelmet talált, de mégsem tudta átélni a boldogságot, a bűntudat végig gyötörte. A keleti értékrend szerint, ha egy családban nincs apa, akkor a család becsületét a legnagyobb fiú őrzi, ebben az esetben a 16 éves Iskender, aki a történet másik nagy vesztese volt, több, mint 10 évet töltött börtönben, szörnyű tettével a saját és testvérei életét is tönkretette.

A történet sokrétű, az Angliában élő muszlimok bevándorlásáról, beilleszkedéséről, illetve annak hiányáról, házasságról, családról, büszkeségről, árulásról, tabukról, álmokról, veszteségekről. Szívbe markoló és keserédes.


A könyvet egy nagy puzzle-hoz hasonlítanám, mert az elején még úgy tűnt, hogy egyben van a történet, majd az egyik pillanatban teljesen széthullott, mint amikor szétkapunk egy puzzle-t, hogy utána újra összerakhassuk, de addig is sok érzelmet éljünk meg a szerző építette érzelmi hullámvasúton. Minden könyvét szeretném elolvasni Elif Shafaknak, eredeti stílusával, témaválasztásaival nagyon a szívembe lopta magát.

Bea

"Amikor meghalnak az anyák, nem mennek azonnal a mennyországba. Külön engedélyt kérnek Istentől, hogy a Földön maradhassanak még egy kis ideig, és felügyelhessék a gyermekeiket. Függetlenül attól, hogy mi történt köztük és gyermekeik között földi életük során."


2 megjegyzés:

  1. Bár a értékelés alapos, és beletekintést ad a könyv témájába, de talán pont ezért gondolom, hogy nem igazán nekem íródott! Örülök viszont, hogy neked kellemes órákat adott!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bár ez a könyv tényleg szomorú, ugyanakkor valamiféle happy endet is ad. Viszont a szerző stílusával, írasmódjával mindenképpen érdemes megismerkedni. :)

      Törlés