oldalak

2020. december 24., csütörtök

Régi karácsonyok - igaz történet


Először is kívánok nektek, békés, egészséges karácsonyt, azt hiszem az egészséges ebben az évben nagyon helyén van. Akik nem töltik a szeretteikkel, szüleikkel az ünnepeket, akár a vírus, akár más miatt, azoknak kitartást kívánok és reméljük, hogy ez a következő évben már nem így lesz. Olvassátok szeretettel ezt a bejegyzést, aki korban közelebb áll hozzá, az nosztalgiázzon, aki pedig nagyon fiatal, az megtudhatja belőle, hogy milyen volt régen, 50-60 évvel ezelőtt a karácsonyra való készülődés egy nyírségi faluban, Nyírgyulajban. Ott éltek a nagyszüleim, ott nőtt fel édesanyám és az öccse, akinek tollából olvashatjuk most ez a hangulatos múltidézést.

Köszönöm nagybátyámnak, Szabó Sándornak és anyukámnak, hogy elkezdték lejegyezni a múltbeli történeteiket, emlékeiket, ha nem bánjátok, lesznek még jövő évben is. Biztassátok ti is erre nagyszüleiteket, szüleiteket, mert nagyon jó lesz olvasni. Mit nem adnék érte, ha nagymamámtól is olvashatnék ilyen történeteket! Van, ami már visszahozhatatlan, ezért éljétek meg a jelent és tegyetek meg mindent, hogy megőrizhessétek emlékeitekben.

Az illusztrációkat Bence készítette, ami pluszban még azért is különleges, mert a családi képen a szereplők az igaziakról készültek, nagymamám, nagyapám, édesanyám és nagybátyám látható a képen, igaz nagybátyám sajnos csak hátulról, mert nem találtunk róla kicsi kori képet, de szerencsére van még történet, amelyikben pótolhatjuk ezt a hiányosságot. (Bocs, Feri. És hogy miért Feri, amikor Szabó Sándor? Hát ez is egy családi történet, talán egyszer majd ezt is leírja nekem. :D)

Boldog karácsonyt! Irány a múlt!
 
Illusztráció: Palcsák Bence

A karácsonyi ünnepkör a Nyírségben

Az 1960-as években, még akkor, amikor igazi telek voltak, hó borította a nyírgyulaji nádfedeles házakat (akkor még sok volt), gyönyörű volt a december és a készülődés karácsonyra. Gyerekszemmel így láttam!

Amikor elfogytak a kinti munkák, megtörtént a betakarítás, a szüret, csak az állatok ellátása maradt a falusi embereknek. A spórban ropogott a tűz, a macskák a tűzhely alatt a fásládákban aludtak, a család pihent az egész éves munka után. Mai szemmel nem volt ez azért olyan pihenő. Az asszonyok megvarrták a szakadt ruhákat, befoltozták az egér által kirágott vászonzsákokat, betaposták a savanyítani való káposztát. A férfiak fűzfavesszőből kosarat fontak, megjavították a lőcsös szekeret, a kéziszerszámokat, közben le-lejártak gyakran a pincébe, bort inni. Ilyenkor voltak a karbantartások,  no meg ha sok trágya összegyűlt, 1-1 szekérrel kivittek a földekre. A teheneknek, lovaknak is jót tett egy kis mozgás. 

Illusztrácó: Palcsák Bence


Ilyenkor voltak a disznóölések. Úgy kezdődött, hajnalban meghívták a szomszédokat, barátokat, disznót fogni. Megitták a fogópálinkát, majd leszúrták a disznót, utána megint pálinka vagy forralt bor, és egészséges koporsót kívántak a disznónak, amit megöltek. (ha a család megeszi a disznót, ne legyenek betegek, akik esznek belőle.) Ezután a gazda, meg ha volt hentes, de általában a rokonságban mindig volt, aki értett a disznó feldolgozásához, elkezdték a munkát. Szalmával betakarták, majd meggyújtották a szalmát. Ez volt a perzselés. Amikor leégett egyszer, mi gyerekek kis tüzet csináltunk és vigyáztunk a tűzre. Azután megfordították a disznót, azon az oldalon is elégettek egy rakás szalmát, így égették le a szőrt és pirították meg a bőrét. Aztán elkezdték pucolni, addig, míg a bőr hófehér nem lett. Mi, gyerekek alig vártuk, hogy a fülét, farkát megkapjuk, finom porcogós volt. Majd részekre szedték és kezdődött a feldolgozás. Az asszonyok szétszedték és tisztították a beleket, a férfiak megszedték a kolbásznak, zsírnak valót. Közben abárolták a rizsát és készült a toroskáposzta is. 

Darálták a kolbásznak való húst és a már darabokra vágott szalonnát besózták (tartósították).  Délután megtöltötték a hurkát (fehéret, véreset), kolbászt. Készültek a vacsorára. Ez nagy családi összejövetel volt. Sógorok, komák, szomszédok asztalhoz ültek. Leves, főtt hús, hurka, kolbász, na és persze jött a vacsora utáni borozgatás. Mi, gyerekek vacsora után egy-egy darab hurkával, kolbásszal a kezünkben játszottunk az udvaron vagy szájtátva hallgattuk az öreg emberek által mesélt háborús vagy boszorkányos történeteket. 11 óra, éjfél felé mentünk haza, kellemesen elfáradva, a nagy hidegben csak úgy ropogott a cipőnk alatt a hó. Megvolt a családnak a jövő évi ennivaló. A kolbászt, sonkát, szalonnát 2-3 hét múlva megfüstölték és készültek a karácsonyra, a kis Jézus születésére.

Abban az időben nem volt ilyen gazdag karácsony, mint most. Az asszonyok kalácsokat sütöttek, mákost, dióst, lekvárost.  A fenyőfát sem árulták, mint most. A fenyőerdőből loptak egyet, vagy feldíszítettek egy fenyőágat. Az utcában volt egy pár háznál fenyőfa és kértek egy kis gallyat róla. Az lett feldíszítve, de nem flancos dolgokkal. Aranypapírba csomagolt dió, egy pár alma, papírból kivágott díszek, egy kis papírangyal egy kis kreppapír dísz. Ajándék.... az volt a legszebb ajándék, hogy összejött a család. 

Illusztráció: Palcsák Bence

Szenteste elcsendesült a falu, a gyerekek öten-hatan, nyolcan-tízen csapatokba verődtek és jártak kántálni. A házak ablaka előtt megálltak és megkérdezték a bentieket ... Szabad az istent dicsérni? A válasz mindenütt igen volt. Akkor elénekelték a Mennyből az angyalt vagy a Száll az angyalt. Aztán behívták, megvendégelték őket, adtak egy pár forintot nekik és mentek tovább. A falu zengett a sok kántáló csapattól.

Délután elindultak a betlehemesek és a csillaggal járók. A betlehemesek nagyobb fiúk voltak. A csillaggal járók azok kisebb gyerekek. Már karácsony szentestére  elkészült rossz szitából vagy rostából a csillag. Színes aranypapírral bevonták, színes papírcsíkokat ragasztottak rá. Úgy volt elkészítve, hogy lehetett forgatni. Bementek a házakba és kérdezték: Csillaggal járok, be szabad jönni? Forgatták a csillagot és énekelték a Csillaggal hozzád jöttünk, a kis Jézus születését mi is hirdetjük... Kaptak 50 fillért vagy 1 forintot.

A gyerekek örömmel készültek a karácsonyra, ilyenkor felpezsdült a falu. Sokan hazalátogattak, a templomban találkoztak, vagy az éjféli misén. Az gyönyörű volt, a katolikus templomban csak a gyertyák világítottak.

A betlehemesek azok tréfás-mókás történeteket adtak elő, volt köztük 4-5 pásztor, fehér ingben, meg egy "öreg", nagy szőrös subában, mindegyiknél csörgős bot, az öregnek a suba alatt egy tarisznya, ami tele volt apró szalmával, törekkel. Ahol eladó lány volt, ott egy marék töreket szétszórt a konyhában. "Nincs nektek eladó lányotok, hogy ilyen szemetes a konyhátok..." A lányok ilyenkor a bajuszpedrőbe tettek egy pár forintot és többet nem szemetelt az öreg. Közben énekeltek, a csörgősbottal verték közben az ütemet. Sokat bohóckodtak, majd jókívánságok közt énekelve, a kisdedet éltetve mentek tovább.

Illusztráció: Palcsák Bence


Nyírségi betlehemes:

 Szereplők, résztvevők:


- Beköszönő (fehér ingben, csörgős pásztorbottal a fiúk)

- 2-3 Angyal (fehér ing, ők viszik a kis betlehemet és egy perselyt)

- Az Öreg (subában, csörgős vagy láncos bottal)

1. ének: Jó napot, jó napot! Kicsinek és nagynak, legfőképpen a házigazdának. Ne vegye rossz néven, hogy a házába beléptem, szapora léptekkel ki is jelentem. Szép betlehemet készítettünk a római egyház részére, engedelmet kérünk, be szabad-e hozni.

Gazda: - Igen. Be lehet hozni.

1. Pásztor: Gyertek-gyerte, ti mezei lakosok, had lássa a gazda, hogy mit tudtok!

A két angyal a betlehemmel bejönnek és éneklik az éneket:

Az ég és a föld, az ég és a föld mostan ünnepelnek...

1. Pásztor: Álmomban egy fényes csillagot láttam, menjünk el megnézni, egy kisdedet mutatott. Megszületett.

2. Pásztor: Mit vigyünk a kisdednek?

3. Pásztor: Aranyat, tömjént, mirhát vagy egy kis báránykát?

1. Pásztor: Öregapátokat hol hagytátok?

2. Pásztor: Itt jön már, csak nagyon öreg, a lépcsőt is alig bírja átugrani.

Öreg: (kintről maszatol az ajtóval, nem tudja kinyitni.)

1. Pásztor: A sarka felé nyissa öreg az ajtót! (kicsit süket az öreg)

Öreg: Merre? Mátészalka felé? 

Végül az öreg bejön, lefekszik a botjára, majd apró szalmát szór a konyha padlójára és mondja:

- Jaj de koszos a konyhátok, nincs eladó lányotok? (ilyenkor pár forint bajuszpedrőt adtak az öregnek, hogy ne szemeteljen. 

A padlón fekszik, pihen egy kicsit. A pásztorokkal együtt éneklik: Mennyből az angyal...

Öreg: - Juhásztársaim, nagyon elaludtatok, engem a juhnyájjal egyedül hagytatok.

2. Angyal: Glória-Glória!

2. Pásztor: Kelj fel, öreg, kelj fel, angyali szót hallok!

2. Angyal: Glória-glória!

Öreg: - Télen nem jár a gólya.

1. Pásztor: Nem gólya öreg, glória-glória.

Ének: Meghallottuk  mit pásztorok, mit az angyal mondott, el is megyünk betlehembe a mi kis megváltónkhoz...

1. Pásztor: Nosza pajtás, fogd az ajtót, mégpedig a kilincset, mert mi innen elmegyünk, kellemes karácsonyt kívánunk!

Öreg a gazdának: -Kis aprót az öregnek, egy cukorkát a kisdednek.

Távoznak és együtt éneklik: Pásztorok, pásztorok...

Majd mennek a következő házhoz.

Az öreg viccesen: Csörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni, de a pénzesláda nem akar kinyílni...

ilyenkor a gazdasszony 10-20-50 forintot adott a betlehemeseknek.

(A betlehemezés:1965-1970 között, Szénási János elbeszélése alapján, Terem)




9 megjegyzés:

  1. Jaj! Nekem ez olyan volt, mintha egy puzzle darabkáit raktam volna össze! Korban, azért lássuk be, nem lógok nagyon ki a sorból. Ugyan kisvárosi lány voltam, de a karácsonyfa díszítés, a saját kézzel készített díszekkel, ( igen, csokipapírba csomagolt dióval is!), cérnával kötözött szaloncukorral, igazi gyertyával, csillagszóróval...Színes papírból kivágott, ragasztott díszek ( ja! ezt már írtam!:D)!
    De voltam vidéken is sokat, végigéltem a leírt disznóvágást, szinte szóról szóra úgy, mint a történetben. Már feledékeny kezdek lenni, de, ha becsukom a szemem, ma is látom és hallom a sok nevetést, koccintgatást. Bár nem igen szerettem a disznótoros vacsorát, de emlékszem ahogy a jóízű kolbász, hurka zsírja rácseppent egy-egy bajuszra, és a jó munka után a jó kis pálinka is dukált estére is!!:)
    Sajnos, igazi betlehemezést nem láttam, csak filmekben esetleg, vagy az olvasmányaimból, a képzeletem által lejátszott moziban...
    A templom, az éjféli mise, a jászol, szintén saját élmény!
    A többi népszokásnak a zömét nem hallottam még, így nagyon jó volt olvasni!
    Bence illusztrációin, már lassan meg sem lepődöm, és talán, ha nem lenne a neve melléadva, fel is ismernék egy-egy rajzot a stílus alapján!:) Az, hogy havas volt minden, ropogott a talpunk alatt a hó, az nem tudom hova lett?? Vagyis nagyjából igen...

    A mostani ajándékáradatot, a kelleténél jóval több ételt, italt már sokallom, de nem akarok maradinak tűnni. Azt gondolom, hogy a kettő között, valami középúton me lehetett volna állni, de ezen már én nem fogok tudni változtatni! Örömmel nézem, hogy azért most is vannak körülöttem, akik megtalálják a szeretetet is a fa alatt, és jut idő egymásra is, úgy igazán!
    Ez az év, valóban egészen más! Félek, hogy sok helyen szomorúság, fájdalom , hiányérzet tölti ki az estét, de abban bízom, hogy ezek által, talán kicsit át is értékelődik az ünnep! Hát meg az ilyen írások olvasásával, és a polcról évente elővett könyvek ( te tudod melyikekről beszélek!:D), azért lelassítanak egy kicsit! Köszönöm a történetet, és várom a folytatást....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én pedig köszönöm a kommentedet, örülök, hogy sikerült nosztalgiáznod. Tudom, melyik könyvről beszélsz, nekem kettőt sikerült elolvasnom karácsony előtt, de jövőre hamarabb elkezdem. No meg az sem baj, ha egy kicsit karácsony után olvasok el egyet-kettőt. :)

      Törlés
  2. Csodalatos! az illusztracio is. Igy volt,bizony nalunk is a kisfalumban...Mindig,de ilyenkor kulonosen Otthon vagyok lelkileg,mert ezek a karacsonyok voltak a legszebbek a vilagon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kata! Köszönjük a dicséretet. :) Örülök, hogy neked is sikerült egy kicsit visszautazni a régi karácsonyokba.
      Puszi, Bea

      Törlés
  3. Én bizony most időkerékben visszautaztam, és ott ülök Anyám mellett a konyhában. Persze, hogy elsírtam magam az illusztrációkon. Nagyon jól sikerültek, legszebb személyes karácsonyi ajándék. Köszönöm Bence!!!! A kántálásokkal is visszaemlékeztem, mikor a szüleim nem engedtek el, ezért kabát nélkül egy szál pulóverben összefagyva mentem és énekeltem a nagyobbakkal. Milyen szép és emlékezetes karácsonyok voltak ezek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohó, ez most egy új info! :D Hogy elszöktél a betlehemesekkel egy szál pulóverben. :D

      Törlés
    2. Nem a betlehemesekkel, csak a kántálókkal. Nagyon hideg volt és majdnem Gusztinéig elmentem és minden háznál énekeltünk az ablak alatt, aztán bementünk kicsit a házba míg ideadták az ajándékot, almát, diót, egy pár forintot és mentünk tovább. "Na de hát kabát nélkül?! jól összefagytam csoda hogy nem lettem beteg!!!

      Törlés
  4. Gratulálok ehhez a képzeletbeli időutazáshoz!
    Pontosan így történt minden, ahogy itt le van írva!
    Mindegyik történet nagyon hitelesen adja vissza azoknak az éveknek a történéseit, szokásait, melyeket a remek illusztrációk is tükröznek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen minden közreműködő nevében. :)

      Törlés