oldalak

2020. október 13., kedd

Fredrik Backman: Életed üzlete és Amit a fiamnak tudnia kell a világról

 


Fredrik Backman: Életed üzlete

"Ez a történet arról szól, hogy mire lennél kész azért, hogy megments egy életet."

Backman rajongóként most került kezembe ez a kis könyvecske, természetesen az összes regényét elolvastam már. Vagyis a legújabbat még nem, de már megvettem, és úgy tartogatom, mint amikor egy finom csokoládét, vagy egy finomságot próbálok minél tovább megőrizni. Néha ránézek, kezembe fogom és már előre örülök az élménynek.

Az Életed üzlete egy nagyon rövidke könyv, tulajdonképpen egy novella. Megértem azokat, akik emiatt nem vásárolják meg, de egy Backman rajongónak biztos nagy kincs lesz ez is, kerül, amibe kerül. 

A történet 2016 karácsonyán jelent meg egy helyi lapban, és különös szempontból megvilágítva szól a szeretet fontosságáról, a szeretet erejéről, arról, hogy mire vagyunk, mire lennénk képesek a szeretet jegyében, milyen áldozatot tudnánk hozni, ha úgy adódik, mennyire tudunk önzetlenek lenni. Igazi ünnepi történet, amely azonban bármikor máskor is megállja a helyét, időszerű és szépséges.

A könyv egy apa meséje, gondolatai a fiának, aki azzal kezdi a történetét, hogy megölt egy embert. De ez nem egy gyilkosság, és nem egy krimi. Egy olyan gazdag ember története ez, aki önző módon csak magával foglalkozott, hajtotta a pénzt és az anyagi javakat, az élete pedig elment mellette, a családja, a szerettei kívül maradtak az érdeklődési körén, az érzelmein, ha voltak neki egyáltalán. 

A novella története egyértelműen a szívre hat és erősen elgondolkodtat. Egy kórházban vagyunk, ahol van egy ötéves kislány, akinek a napjai meg vannak számlálva, betegsége végzetes, és van a főhősünk, az apa, aki nem úgy élte az életét, ahogyan most egy kórházi szobában üldögélve megvilágosodik, hogy kellett volna. Hogy élhetett volna, élhetne jobban és szeretetre méltóbban is. Hogy szerethetett volna jobban másokat, a családját, a fiát, vezérelhette volna életét a szeretet, a gazdagság és a siker helyett.

És ekkor életében először tesz egy önzetlen gesztust, egy olyan cselekedetet, ami több ember életét megváltoztatja, jobbá teszi. A könyv rövidsége ellenére igazán sok mondanivalóval bír, és még több gondolkodnivalóval. Mi mire lennénk képesek? 

Hogy éltünk, hogy élünk, elégedettek lehetünk azzal, ahogy másokhoz, családunkhoz, szeretteinkhez viszonyulunk? Sok-sok kérdés merült fel bennem olvasás közben a már megszokottan egyszerű stílusban írt, tiszta és világos mondatokkal megírt történetet olvasván. 

Olvassátok el, ha szeretitek Backmant, de ne ezzel kezdjétek az íróval való ismerkedést. Szépséges illusztrációkat is találhatunk a könyvben, ami még hatásosabbá teszi az írás erejét.

"Így azon az éjszakán, amikor ezt írtam, arra gondoltam, mi történik velünk, 
mikor családot alapítunk, és megszűnünk a legfontosabb személynek lenni a saját életünkben. 
Azon merengtem, mi lenne igazán önzetlen cselekedet. 
Mérlegeltem, kiért lennék kész meghalni, és kiért adnám oda az egész életemet. 
És hogy valójában mi is a kettő között a különbség."

*****

Gazdag, de vajon boldog is? Mintha azzal bármit is mérni lehetne.
A boldogság gyerekeknek és állatoknak van kitalálva, és nincs biológiai funkciója."


Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról

Olyan jó lenne, ha mindannyian kapnánk egy ilyen útravalót a szüleinktől és mi is írnánk ilyet a gyerekeinknek. És nem feltétlenül azért, mert tényleg megfogadnánk a benne lévő dolgokat, hiszen mindenki szereti saját maga megtapasztalni az életet, de mégis velünk lenne, mosolyognánk, sírnánk, magunkkal vihetnénk a szeretetet és gondoskodást, és bármikor felcsaphatnánk a könyvet és elolvashatnánk a szívmelengető, olykor megható, olykor vicces sorokat.

Mint a címe is mutatja, Backman a fiának írta ezt a könyvet, amiben elmeséli, hogy milyen érzés volt apává válni, a szeretetről, a gondoskodásról, azokról az érzelmekről, amik kialakultak benne apává válása következtében. 

Olyan mindennapos dolgokról, mint a pelenkák és a kaki, a foci, az IKEA, a férfiasság, repülőterek, zenélő műanyag zsiráf, jó és gonosz, szóval minden, ami Backmannek csak az eszébe jutott. Egy szülői esszésorozat ez, hibákról, félelmekről, apa-fia közötti különleges pillanatokról, emlékekről, reményekről és álmokról.

Tele van közös emlékkel, humorral, bölcsességgel és sok-sok szeretettel. Eddig is imádtam Backmant, mint írót, de most közelebb kerültem az emberhez is ebben a könyvében. 

Keserédes, humoros, szórakoztató, bájos olvasmány.

Bea

"Mert tudod, a világ nem mindig így nézett ki.
Volt egy időszak azelőtt, hogy mindenből elektronika és számítógép lett.
Fel tudod fogni, hogy amikor kicsi voltam, ha filmet néztem,
és nem jutott eszembe, mi a színész neve, nem is tudtam kideríteni?
Várni kellett, és másnap a könyvtárban ki lehetett keresni.
Tudom. Beteg, mi?
Vagy feltárcsázhattam az egyik barátomat, hogy megkérdezzem őt,
de ezt figyeld: volt, hogy tíz csengés után le kellett tenni a telefont,
és beletörődni, hogy "hát, nincs otthon". Nincs otthon, érted te ezt?"

*****

"Amikor gyerekünk lesz, az olyan,
mintha markológépet próbálnánk vezetni egy porcelánboltban.
Begipszelt lábbal.
Fordítva felvett símaszkban.
Részegen."

*****

Tudd, hogy lehetsz bármi, ami csak szeretnél, de ez közel sem olyan fontos,
mint az, hogy lehetsz az is, aki vagy.

*****

Én csak annyit mondok, hogy senki sem adott használati utasítást a szülőséghez
Az ember ráköp a szalvétára.
Aztán letörli a gyerek arcát a szalvétával.
Nem köpünk egyenesen a gyerekre. 
Én kérek elnézést.

 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése