oldalak

2020. február 10., hétfő

Blue Banana


Vannak azok a fajta partijátékok, amelyek tényleg annyira egyszerűek, hogy már maga a játék könnyedsége is igazi partihangulatot ígér, és vannak azok, amelyek ugyan szintén gyorsan megtanulhatók, de egy fokkal komolyabb kihívást, agymunkát kívánnak.

 A Blue Banana-t én ez utóbbiba sorolnám. Mert bár nincs sok szabálya és könnyen megérthető, de azért pislogtam párat, mire az agyam teljesen befogadta, mi is a feladatom a játékban.


A játék tulajdonképpen kártyákból és egy kék műanyag banánból áll. A kártyákon különböző, összesen nyolcféle, ábra látható. Olyan ábrák ezek, amelyekkel általában egy jellegzetes színt asszociálunk. Például flamingó-rózsaszín, eper-piros, banán-sárga stb. A csavar azonban az, hogy ezek az ábrák nem a nekik megfelelő színűek. 


A játék elején nyolc paklit alakítunk ki a kártyákból és ezeket körben a kék banán köré helyezzük. Létrehozunk egy kisebb, egész pontosan tizenhat kártyából álló paklit is, ezek lesznek a feladatkártyáink.  Ezután húzunk két kártyát a feladatkártyák paklijából. A kártyákon szerepő ábrák, és persze a színük fogja meghatározni, hogy milyen kártyákat kell felhúznunk a középen lévő paklikból.

Tegyük fel, hogy az egyik felhúzott lapunk egy sárga flamingó, tudjuk, hogy a flamingó eredeti színe a rózsaszín, tehát középről felhúzhatunk minden olyan lapot, amelyen rózsaszín ábra szerepel. Mivel a flamingónk sárga volt, így gyorsan át kell gondolnunk, hogy a sárga eredetileg minek is volt a színe. Természetesen a banánnak, ez mutatja, hogy bármilyen színű banánt felhúzhatunk.


Ha úgy látjuk, hogy már nincs több olyan kártya, ami megfelel a kritériumoknak, akkor minél gyorsabban el kell vennünk középről a kék banánt. Ezután megfordítjuk a két feladatkártyát, ugyanis a hátoldaluk mutatja, hogy mi volt a feladatunk, ez alapján eldönthetjük, hogy helyesen húztuk-e fel a lapjainkat. A helyesen felhúzott lapokat megtartjuk, ezek pontot érnek a játék végén, a hibásakért büntetőlapokat kell beadnunk. Az a játékos amelyik elvette a banánt középről, plusz két pontot kap, már ha tényleg helyesen vette el.

Ennyi lenne a feladatunk a játékban, ez valójában nem túl bonyolult, de azért a gyakorlatban nem is olyan egyszerű, kell némi idő, amíg rááll az ember agya és még utána is előfordulhat olyan helyzet, amikor valaki összezavarodik vagy leblokkol.

De valójában pont ez adja a játék szórakoztató, partihangulatát, hogy az ember nem mindig százszázalékosan biztos a dolgában. Na meg persze az idő is közrejátszik ebben, hiszen próbálunk minél gyorsabban, a többieket megelőzve megfelelő kártyákat begyűjteni.


Bőven van benne kihívás gyerekek és felnőttek számára is, ugyanúgy szórakoztatónak találhatja minden korcsoport.

Egyébként szerintem ez egy olyan játék, amiben lehet fejlődni, egyre jobbnak lenni, minél többször vesszük elő.

Ami még nagyon tetszett a játékban, az az esélykiegyenlítés, ugyanis minden kör végén össze kell számolnunk a pontjainkat, és az a játékos, amelyiknek a legtöbb pontja van összesen, kap egy banánkorongot. Ez a hibák esetén beadandó kártyáink számát határozza meg, tehát minél több banánkorongunk van, annál több büntetőlapot kell beadnunk. Ez megakadályozza, hogy az egyik játékos nagyon elhúzzon a többiektől.


A játék ráadásul tartalmaz egy szabályvariációt, amelyben pont az ellenkezőjét kell csinálnunk, mint amit eddig, tehát nem azokat a kártyákat kell felhúznunk középről, amelyek megfelelnek a kritériumoknak, hanem azokat, amik nem. Az igazán haladó játékosok, pedig kombinálhatják a két játékmódot, körönként váltogatva a kétféle feladatot.

Szerintem mindenképpen figyelemreméltó ez a játék, azoknak ajánlom, akik szeretik az olyan partijátékokat, amelyekben alaposan megtornáztathatják az agyukat.

- Bence -



Nagyon érdekes játék ez, nem is tudom, milyen beállítottság szükséges hozzá, de valamiféle visszafelé gondolkodásra nagy szükség van közben. Először nagyon nem értettem, és csak pislogtam, amikor a többiek kapkodták fel a kártyákat, persze nekik sem ment mindig helyesen. A második, harmadik körnél megérteni véltem, hogy akkor most rózsaszín békát, piros flamingót vagy zöld labdát kell felvennem, és még a banánt is sikerült felkapnom egyszer. De ahogy játszottuk a köröket, az agyam csak visszaállt a szokásos módba és már megint belezavarodtam, hogy mit is kell felvennem.

Azt gondolom, hogy gyakorlással fejleszthető az általam produkált bénázás, de én mindennek ellenére borzasztóan élveztem a játékot, és biztos vagyok benne, hogy legközelebb ismét belejövök és leszek én még sokszor a kék banán felmarkolója. Vicces, pörgős, agyzsibbasztós partijáték, remek bemelegítő egy hosszab játék előtt, vagy levezető utána, vagy ha bírod, akár egész este szórakozhatsz a Blue Bananaval.

- Bea -


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése