oldalak

2019. december 24., kedd

Blogfaggató karácsonyi különkiadás: A Farkasdi Horgásztó és Hajnal Vivi


Nyár közepén megismerhettétek Hajnal Vivit és a Hajnal tanya lakóit, és többetek velem együtt azóta is rajongója ennek a csodacsapatnak. Mert egy csoda az, ahogyan ennyiféle és fajta állat ilyen fantasztikus szimbiózisban tud élni, Hajnal Vivi gondoskodása mellett. Ahol egy tányérból eszik a macska és a papagáj, ahol a kutya és a kenguru jó haverok, ahol a kecske és a lovak együtt járnak sétálni a kutyákkal és ahol egy nyuszi és egy kacsa a legjobb barátok. Akiket kihagytam azoktól elnézést kérek, mindannyian előkelő helyet foglalnak el a szívemben.  IDE KATTINTVA elolvashatjátok a Hajnal Vivivel nyáron készült blogfaggatót.

Az azóta eltelt időben a Vivit követők megismerhették a Farkasdi Horgásztavat is, ahol Vivi sok időt tölt, hiszen testvérével óvják, védik, gondozzák a tavat és környékét. Igazi horgászparadicsom ez a csodálatosan szép hely, ahová az emberek nemcsak horgászni, hanem kikapcsolódni, pihenni, megnyugodni, gyógyulni járnak, ahol az egyik ember a felesleges horgászbotját odaajándékozza egy másiknak, ahol családok töltik el hétvégéiket és ahol Vivi is gyakran megfordul, hiszen 8 év rendőri munka után választotta a tó nyugalmát, szépségét, úgy is mondhatnánk, hogy nyugodtabb vizekre evezett. 




Bár a nyugalom talán kicsivel nagyobb, de Vivit nem egy lábát lógató emberként ismerhettük meg az előző interjúban, ő azóta is gondozza meglévő kis csapatát, rendszeresen elviszi őket a Farkasdi horgásztóra, szinte minden nap visz magával valakit, ahol most már igazi főbérlők is laknak. A Farkasdi horgásztó házikójának urai Mázli cica és Peti úr, akiknek szívet melengető történetéről ismét Vivit kérdeztem.


Hogyan került hozzád Mázli?
Hát Mázlinak mázlija volt. Amikor mentem hajnalba a tóra dolgozni, akkor Gomba és Tetepuszta között pillantottam meg a fekete csodát. Hát nem volt túl jó állapotban, sőt igazából szerintem, ha aznap nem találom meg, lehet nem éli meg a reggelt. Egy napig kerestem neki gazdát, aztán a testvérem Hajnal Zsolt és a Farkasdi tó örök halőre, Gabesz rábeszéltek, hogy legyen Mázli a tó kabalája :) Nyilván nem kellett győzködni.

Úgy tűnik, nagyon jól érzi magát. Fantasztikus, ahogyan elkísér a tóparti sétáidra. Láttam már egérrel a szájában, fa tetején és ágyban heverészni. Hogyan tölti a napjait?

Mázli végtelen kedves cica, rengeteget vadászik és igen, minden nap körbejön velem. A tó 16 hektár, így 2 km ha körbejárjuk. Meg-megáll, megnézi ki mivel pecázik, majd szalad utánam.





Nemrégiben Mázlinak akadt egy társa. Peti úrral hogyan találkoztál?
Jaj hát Peti úr..
Ez is úgy jött, hogy közösen megbeszéltük, mi lenne ha örökbe fogadnánk egy idősebb kutyát és lenne Mázlinak egy kutyája is, nemcsak egy tava.
Aztán írtam egy nagyon jó barátomnak Herczig Józsefnek, aki a Gyömrői Kutyamentsvár Állatmenhely vezetője. Elmondtam, hogy olyan kutyát szeretnék aki kis testű, öreg. Körülbelül 30 perc múlva kaptam Petiről a képet, aki 11 éves, gazdája meghalt, így került a menhelyre, ahol végtelenül szomorú volt. Másnap Peti már a Farkasdi tó új lakója lett.




Egyből kijöttek Mázlival? És a többiekkel? 


Peti egy percig sem hezitált, hogy jóba legyen Mázlival, Mázli pedig kimondottan örült Péternek. Egy rosz mozdulata nem volt Petinek Mázlira. Az én állataimmal is szuperül kijön.






A Farkasdi horgásztó fáin engedted szabadon Reményt, a befogadott kismókust. Sokáig vártam róla híradást, hogy látod-e, ottmaradt a környéken, jól van-e. Nemrégiben tettél fel róla végre egy fotót. Te gyakrabban látod?

Igen én majdnem mindennap látom őt :) Eddig mindig rákészültem és órákig kint ültem, hogy lencsevégre kapjam őt. Szélben, esőben, ködben. Mindig az utolsó pillanatban pillantottam meg. Aztán most, hogy egyáltalán nem azért ültem ki, hogy Reményt lássam, így jött és pózolt is nekem. 



Amikor a tóra mész, a tanya állatai közül is mindig viszel magaddal valakit, valakiket. Hogyan döntöd el, mikor kit viszel magaddal ?

Hát ez mindig reggel dől el, mikor ki akar velem jönni. Jó, van amikor mindenki velem akar jönni, akkor válogatok. Rozi, a kecském sűrűn jön velem. Hatalmas jelenség a tó partján. Kutyát mindig viszek, általában többet is, hisz 4 kutyám van.

De ezen kívül szokott velem jönni Brúnó a nyuszim, Cucu a tengerimalacom, de volt már, hogy egy dolmányos varjú ült a halőrházban.






Személyesen ismered a tóhoz járó horgászokat?
Most már nagyon sok embert ismerek, viszont vannak teljesen újak is, akik még nem jártak a csodálatos környezetű tónál.


Vannak emlékezetes történeteid az oda járó emberekről?


Igen, nagyon sok sztori fűződik a tóhoz. Van nekünk egy Zoli bácsink, aki ugyan nagyon beteg, mégse adja fel és egy jó humorú csodás ember. Aki nem fiatal, de ha kiül a partra pecázni, olyan mint egy gyerek.

Van nekünk egy Kabócánk, aki látását lassan lassan elveszti, mégis egy csupa báj úriember, aki általában két gyermekével szokott jönni hozzánk, és mindig fog halat is. Nincs szüksége segítségre, iszonyat mennyire ügyes és mennyire jó, hogy van nekünk.
Van egy Solti Lacink, aki konkrétan szerelmes a tóba, mondjuk ezt meg is értem, hisz ide ő már haza jár. Mindig mosolygok, mert pontyot nem tud fogni, de előfordul, hogy egy este alatt 8 amúrt fog :)

Van egy Gabeszunk, aki mióta ez a tó létezik, azóta részese a tónak. Nála jobban nem ismeri senki ezt a 16 hektáros csoda vízpartot. Persze csak akkor fog halat, ha én nem vagyok a közelében. Viszont ha fog, akkor ilyen 9-10 kg-os amúrt, vagy éppen 9 kg szürke harcsát merít. Én nem hozok neki szerencsét, akármikor együtt pecázunk, semmit nem fog. Bezzeg egyedül….
És van nekünk egy Hajnal Zsoltink aki ezt az egészet kialakította és megálmodta.
De rengeteg csodás ember jár hozzánk, akikről egyesével tudnék írni regényeket. Mózi, Nono, Laci…..  











Gyönyörűen, rajongva írsz a tóról.. Mit jelent számodra ez a csodálatos környezet?

Igazából mindent. Testvérem gyermekkori szerelme ez a tó. Ott tanult meg horgászni. Ez a környezet, ahová az őzek lejárnak inni, a vaddisznók az összes almát megeszik a part széléről, ahol a szürke gém tőled két méterre vadássza a halakat, ahol a róka mosolyogva fogyasztja a törpe harcsát. Ezt leírni nehéz, megélni annál könnyebb.




Mik a napi teendőid a tó körül?

Első körben gyönyörködni benne :) Azután a horgászoknak segíteni, a partot tisztán tartani és a napi jegyeket kiadni.


Csodálatos fotókat készítesz az állataidról és a tájról. Az ember mintha valami mesevilágban járna a képeidet nézegetve. Nem gondoltál még arra, hogy könyvet írj az állataidról, bemutatva a hétköznapjaitokat, a fáradságos és a vicces pillanataitokat, fotókkal illusztrálva? Vagy kezdetnek egy Hajnal tanya lakói falinaptárt?

Annyi mindenen gondolkoztam már, de a falinaptárat lehet, hogy jövőre bevállalom .


Visszatérve egy kicsit a horgásztóra, bárki elmehet oda, vagy csak a horgászok, azaz csak horgászjeggyel látogatható?

Nem. Ide jöhetsz kirándulni, pihenni, főzni egy jót a parton. Hozhatsz állatot is, nyilván úgy, hogy a pecásokat ne zavard.
Itt a hideg, a tél. Ilyenkor megáll az élet a tónál?
Csak akkor, ha befagy a tó vize. Bár akkor sem áll meg az élet, mert nagyon sokan jönnek csak úgy kirándulni. 


Hamarosan itt a karácsony, de azt gondolom, hogy nálatok mindennap karácsony van, az állataidnak azért, mert egy ilyen szuper, fantasztikus ember a gazdájuk, mint te vagy, neked pedig azért, mert ennyi gyönyörűséges, cuki állat szeretetében, ragaszkodásában lubickolhatsz. Van-e valami, ami azért mégis más, mint a többi napon, van-e valami hagyományotok, hogyan zajlik nálatok a karácsony?

Igazából nincs hagyomány. Szeretem, ha együtt a család és sokat nevetünk. Nálunk már nem az ajándékrol szól a karácsony, inkább arról, hogy annyit nevetünk, hogy a könnyünk is potyog, arról, hogy szeretjük egymást.



Na jó, bevallom, elég sokszor behozom az állatokat a karácsonyfa alá egy egy fotó erejéig. :) Brúnó, a nyuszi nem szereti a színes gömböket így azokat lerágja. Mici, az otthoni cicám 3 méterről beleugrik a karácsonyfába, így azt kikötöm. Cimbi a másik cicám, egy évben egyszer bolondul meg… általában karácsonykor, így ő a fa csúcsáról vadássza a díszeket :)
A kutyáim imádják…. De szaloncukor nem marad a fa alatt.






Drága Vivi, köszönöm ismét az interjút, a tó csodaszép, egyszer biztos ellátogatunk oda és remélem, veled is találkozhatunk, no meg Mázlival és Peti úrral is. Meg Igorral, Brúnóval, Benivel, Inkával, Cucuval, Pirivel, Lilivel, Julival, Tüzérrel, Gézával és mindenkivel, aki most kimaradt a felsorolásból.

Egy olyan csoda vagy te és a gyönyörűséges állatseregleted, ami minden karácsonytól karácsonyig tart, a varázslatos helyek pedig, mint a Tápió, a Farkasdi Horgásztó, a Hajnal tanya tökéletesen szépséges díszletei az életeteknek.

Boldog Karácsonyt kívánunk Nektek és minden kedves Olvasónknak!

A Hajnal tanya facebook oldala
A Farkasdi Horgásztó facebook oldala









6 megjegyzés:

  1. Csodálatos írás, egy csodálatos emberről és szépséges állatairól. Megkönnyeztem, annyira jó lett.
    Köszönöm, hogy megismerhettem őket, az első cikk óta folyamatosan követem a Hajnal tanya mindennapjait.

    Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok nektek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, örülök ha sikerült átadnom, amit én érzek Viviék iránt. :)
      Kellemes Ünnepeket kívánok és Boldog Új Évet kívánok neked! (itt is :))

      Törlés
  2. Óriási!
    Jó téma, hatalmas képek!

    Kellemes ünnepeket! :)

    VálaszTörlés
  3. Ez egy szép karácsonyi igaz mese! Szórakoztató volt olvasni. Legyen gazdag és boldog a 2020-as évetek is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen. Kívánunk mi is neked boldog 2020-at.:)

      Törlés