oldalak

2019. május 15., szerda

Cecelia Ahern: Üvöltés

Harminc nő, harminc történet

Cecelia Ahern ismét új oldaláról mutatkozott be ezzel a könyvével. A romantikus, a disztopikus Cecelia után megismerhetjük a novellaíró Ceceliát, aki egy könyvbe foglalt meglehetősen sok női szerepet, női bizonytalanságot, női lelket érintő problémát.

A könyvet nem csak nőknek ajánlanám elolvasásra, hanem azoknak a férfiaknak is, akik szeretnék a női lélek útvesztőiben kiismerni magukat, akiket érdekel, hogyan működnek a nők, milyen bizonytalanságok dúlnak a lelkükben, milyen helyzetekkel kell megküzdeniük a hétköznapokban. 

Megkockáztatom, lesznek olyan történetek, amelyek akár a férfiakat is érzékenyen érinthetik, mert esetleg a saját bőrükön már ők is tapasztalták.


Mert nem csak a nők lehetnek bizonytalanok, nem csak ők követnek el olyan hibákat, ami után legszívesebben a föld alá süllyednének, nem csak ők vezetnék le a feszültséget egy hatalmas ordítással, nem csak a nőknek ketyeg az órájuk, nem csak nekik kell keményen helytállniuk szülőként és a munkahelyükön is, és így tovább.

Éppen ezért ajánlható férfiaknak is ez a könyv, mert ők is kerülhetnek bármikor hasonló helyzetbe, mint a novellákban szereplő nők. Ebből a könyvből kicsit megtudhatják, miként reagálnak a különböző élethelyzetekre, konfliktusokra a nők, női lelkekbe és fejekbe helyezkedhetnek.

Természetesen, mi nők is sok esetben magunkra ismerhetünk. A bizonytalanságunkra, napi helyzetekre, gondolataink, tetteink köszönnek vissza a lapokon, én nagyon át tudtam érezni ezeknek a történeteknek a nagy részét és meglehetősen élveztem, amikor a nő felülkerekedett a problémáján, a gyengeségén, a helyzetén és újult erővel élte tovább az életét.

A legelső történet címe: A nő, aki lassanként eltűnt. Ez a nők és az idő múlásának kapcsolatát mutatja be, egyrészt elszomorító, másrészt inspiráló történet is lehet. Arra inspirál, hogy ne tűnjünk el, merjük vállalni magunkat nőként, minden életkorban, minden helyzetben, bármilyen körülmények között. Ez egy elég erős indítás volt, meglehetősen a hatása alá kerültem.

Ahogy olvastam egymás után a történeteket, úgy imádtam egyre jobban a könyvet. Cecelia mondanivalója nagyon időszerű, nagyon jó stílusban megírt, itt modern, ott vicces, amott pedig boszorkányos, nagyon tetszett a mágikus realizmus a történetekben, amit alapból nagyon szeretek, úgy érzem, hogy nagyon jól használta a novellákban.

Több kedvencem is akadt az írások között, a már említett első történeten kívül igazán személyes, megfontolandó üzenetet tartalmazott számomra A nő, aki szárnyakat növesztett, nagyon tetszett A nő, akit elnyelt a padló című történet is, amely bebizonyította, hogy bármilyen kellemetlen dolgot követünk el, minden csak nézőpont kérdése, és mindenki a maga elrontott dolgát érzi a legcikibbnek, a legnagyobb problémának.

És megismerünk még további nőket, olyat, akit a polcon tartottak, aki azt hitte, rossz a tükre, aki fotókat evett, aki elfelejtette a nevét, aki visszavitte és lecserélte a férjét, aki elvesztette a józan eszét és így tovább.


Ajánlom ezt a könyvet nőknek és férfiaknak, feleségeknek és férjeknek, anyáknak és apáknak, fiúknak és lányoknak, mert elgondolkodtat, inspirál, erőt ad, segít nőnek és embernek maradni. Nálam kedvencek közé kerül.

Bea


"Igen, igen, igen! Ez az, ami neki kell. Semmi meghátrálás, semmi hátratekingetés."

*****
"Hogy fontos vagyok, hogy szükség van rám, hogy releváns vagyok, 
hasznos, fontos teljes értékű..."

*****

"Az édesanyjától egyszer azt hallotta, hogy az út végéig 
csak úgy juthat el az ember, ha átmegy mindenen. 
De az édesanyja tévedett: 
hiszen felül is lehet emelkedni azon, ami az utunkba áll!"

*****

"Csináld szemtől szembe, frontálisan és higgadtan! 
Állj ki magadért, beszélj az emberekkel! Légy felnőtt!"



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése