oldalak

2019. március 7., csütörtök

Matt Haig: Én és az emberek

Matt Haig már a gyerekkönyveivel belopta magát a szívembe, bár legelőször a Miért érdemes életben életben maradni? című könyvet olvastam tőle, melyet a depressziójáról írt, és arról, hogyan jött ki belőle. Utána jöttek a karácsonyi könyvei, amelyeket imádtam, majd a Ha megáll az idő című könyve. 

Ezekről a könyvekről írt bejegyzéseimet el is olvashatod, ha a címekre kattintasz.

Miért érdemes életben maradni?
A fiú, akit Karácsonynak hívnak
A lány, aki megmenti a karácsonyt
Karácsony apó és a csokitojás
Ha megáll az idő


Ezeket a könyveket egytől egyig imádom, és teljes meggyőződéssel választottam be Matt Haiget a kedvenc íróim körébe. Ezért én magam is elcsodálkoztam, miként történhetett az meg, hogy a szerző Én és az emberek című könyve eddig kimaradt nekem. Mivel anélkül is elolvastam volna, hogy a rengeteg jó értékelés befolyásolt a molyon, ezért haladéktalanul kikölcsönöztem a könyvtárból.

IMÁDTAM!!! Ezzel az egy szóval mindent elmondtam, nem is tudom ezt fokozni tovább. Zseniális történet, fantasztikusan jó stílusban megírva. Szívet melengető és vicces. Igazi meglepetés volt nekem, aki földönkívüliekre készült és ezért valami vérbeli sci-fit várt. És bár nincs bajom a sci-fikkel, sőt szeretem is őket, nagyon örülök és irtóra kellemes meglepetés volt ebben a könyvben az , amilyen módon és formában az idegenek jelen voltak, azaz tulajdonképpen egy földönkívüliről beszélhetünk. 

Matt Haig földönkívülije egy Vonnadoria nevű bolygóról érkezett egyenesen Cambridge-ba, mégpedig azért, hogy megsemmisítse Andrew Martin matematikaprofesszor kutatását, aki bebizonyította az egyik legfontosabb, megoldásra váró matematikai problémát, a Riemann-sejtést.
Ennek ismerete óriási technológiai ugrás lehetőségét  adná az emberiség kezébe, veszélyeztetve ezzel akár a vonnadoriakat is, ezért az idegennek az a feladata, hogy megsemmisítse Martin professzor kutatását. A vonnadoriak azt gondolják, hogy az emberek nem állnak készen egy ekkora változásra, és primitív lényeknek tartják őket. Az idegen felveszi a professzor személyazonosságát, majd hazatér Andrew feleségéhez, és közös fiúkhoz, Gulliverhez. 

Eddig akár egy jó pszichothriller is lehetne, de nem ez a lényege a történetnek. Hanem az, hogyan láthatna bennünket, embereket, egy földönkívüli. Valóban olyan rossz és önpusztító az emberiség, mint ahogyan látszik? De akkor mire vélje a kutyát, a zenét, Emily Dickinson verseit, a mogyoróvajas szendvicseket? 

Ennek a könyvnek nem a történet a lényege. Hanem az érzelmek, a rádöbbenés, hogy az emberek nem gonoszak, szeretnek, nevetnek, gondoskodnak, zenét hallgatnak, verseket, könyveket olvasnak, de ugyanakkor szomorkodnak, hibáznak, küzdenek, felelősséget vállalnak.

Matt Haig ironikus, fekete humora fantasztikus, a történet egyedi és különleges, mert mindamellett, hogy vicces és nagyon szórakoztató, elgondolkodtató, szívet melengető, és megható. Mindenkinek olvasnia kell ezt a könyvet. 

Bea

"Tudom, hoy az olvasók közt rengetegen azt gondolják: az emberiség csak egy mítosz. 
Ezért szeretném mindjárt az elején tisztázni, hogy az emberek igenis léteznek. 
Úgyhogy, aki még nem tudná, elmondom, hogy az emberek valóságos, 
közepesen intelligens kétlábú élőlények, akik a világegyetem 
egy rettentően magányos szegletében, egy aprócska, 
csuromvíz bolygón élik kiábrándító életüket."

*****

"Az egyik ilyen bolt kirakatában rengeteg könyvet láttam. 
Megint eszembe jutott, hogy az embereknek úgy kell olvasniuk a könyveket. 
Ténylegesen le kell ülniük, és egymás után rá kell nézniük minden egyes szóra. 
Ez pedig időbe telik, rengeteg időbe. Egy ember nem nyelhet le csak úgy 
séta közben egy könyvet, nem rághat el egyszerre több különböző kötetet, 
és nem juthat néhány másodperc leforgása alatt szinte végtelen tudás birtokába. 
Nem kaphatnak be csak úgy a szájukba egy szókapszulát, ahogyan mi. 
Gondoljatok csak bele! Nem elég, hogy halandók, de ráadásul az értékes, 
igencsak korlátozott idejüknek egy részét muszáj még olvasással is tölteniük. 
Nem csoda, hogy a primitív fajok közé soroljuk őket. "

*****
"Ha valaki őrült, az emberek rendszerint nem szeretik. 
Kivéve, ha az illető jól tud festeni, de ez esetben is 
csak halála után kedvelik meg."

*****

"Ha valaki megengedi egy kutyának, hogy az ölébe hajtsa a fejét, egy idő után ellenállhatatlan kényszert érez rá, hogy meg is simogassa. Ne kérdezzétek, mi kényszeríti. Nyilván az emberi felsőtest felépítésével lehet összefüggésben. Mindenesetre én is megsimogattam a kutyát, és rá kellett jönnöm, hogy milyen kellemes érzés, olyan jó meleg, ritmusos."

*****

"Az emberek akkor csókolóznak, amikor a szavak úgy beléjük szorulnak, 
hogy sehogy sem lehet őket előcsalogatni, és ilyenkor átváltanak 
egy másik kommunikációs formára."

*****

Huszonötezer napot kapsz az életedben. 
Élj úgy, hogy némelyik azért emlékezetes maradjon!

*****

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése