oldalak

2019. március 26., kedd

Axel Scheffler: Csizmás Kandúr és a többiek


Három klasszikus mesét tartalmazó könyvecskét szeretnék nektek megmutatni. Miközben olvastam, eszembe jutott, hogy mikor a gyerekeim kicsi voltak, mindketten nagyon szerették őket, Bence a Csizmás kandúrt kedvelte, Zsófinak pedig a Három kismalac és a farkas volt a kedvence. 

Nem tudom, a mai gyerekek mennyire ismerik ezeket a klasszikusnak számító meséket, sőt, arra kíváncsi is lennék, hogy mennyire szeretik, de ha mégsem ismernék, akkor szerintem ezek az Axel Scheffler által írt és illusztrált kisméretű könyvek tökéletesek arra, hogy megismerkedjenek velük.



Axel Scheffler: A három kismalac és a farkas

Már olyan régen olvastam ezt a mesét, hogy el is felejtettem, hogy én is ezt a változatot ismerem-e. A mese eleje az általam ismert módon indult, a kismalacok megnőnek és édesanyjuk elküldi őket a nagyvilágba szerencsét próbálni. 

Az első szénából épít házat, a másik rőzséből, de a kismalacokat megkörnyékező farkas egy pillanat alatt elfújja mindkettőt. A téglaházzal nem boldogul, a fújkálás nem vezet eredményre és másfajta furfanghoz folyamodik. 

Ez a következő része a mesének nekem vagy teljesen kiesett, vagy tényleg nem ezt a fajta variációt ismerem, mert ebben mindenféle furfangokat vetett be, hogy kicsalogassa a harmadik kismalacot a házából, de a kismalac még rafináltabb volt, mint a farkas, így mindig túljárt a farkas eszén. 

Nagyon tetszett Axel Scheffler illusztrációja, egyszerű, kedves, szerethető figurák, szép színek, mozgalmas képek. A farkas sem volt rémisztő, nekem még az is tetszett. Ami pedig különösen, hogy az egyik oldalon felfedeztem a kismalacok holmijai között egy walkmant fülhallgatóval.



Axel Scheffler: Csizmás kandúr

Ebben a könyvben Csizmás kandúrt meg kell zabálni! Annyira aranyosra sikerült a pofija, hogy egyértelműen ő a kedvencem a meséből. Amúgy is az övé a főszerep a történetben, amit nagyon jól alakít. 

Az öreg molnár halála után a legkisebb fiúnak csak egy macska maradt örökségül, aki viszont egy szép bundás kesztyűt készült belőle csináltatni. A macska, aki értett az emberek nyelvén megrémült és azt mondta a legénynek, hogy csináltasson neki egy szép pár csizmát és megmutatja, hogy milyen nagy hasznát veszi majd.

Így is lett, a mese végére a fiú gazdag lett, a szép királylányt elvette feleségül és egy kastélyban éltek a macskával együtt, aki bár ezt a sok mindent fondorlattal érte el a gazdájának, de megígérte, hogy többet sem hazudni, sem bolondozni nem fog.

A Wikipédia szerint: A Csizmás kandúr (franciául: Le Maître Chat, ou Le Chat Botté) európai tündérmese, melynek legismertebb változatát Charles Perrault[1] írta le és jelentette meg Lúdanyó meséi (Ma mère l'Oye) című kötetében 1697-ben.




Axel Scheffler: A három kívánság

Ez az a tipikus vicces mese, amelyen a gyerekek hangosan tudnak nevetni. Mert ugyan milyen vicces már, hogy a favágó orrára nő a kolbász. 

A szegény favágó az erdei tündértől három kívánság teljesítését kapta. Miközben hazafelé tart a családjához nagy tervek forognak a fejében, egész úton azon gondolkodik, hogy mit fog majd kívánni. Kicsit fejébe száll a lehetőség, ugyanis mire hazaér elhatározza, hogy a feleségének semmit nem szól a három kívánságról, ő egymaga fogja kiélvezni.

Ebből persze egy orrára nőtt kolbász lesz és tulajdonképpen három elvesztegetett kívánság. Ez a mese nagyon beindíthatja a gyerekek fantáziáját, azon gondolkodnak majd, hogy ők vajon mit kívánnának, vagy miután kinevették magukat, megnyugodhatnak a mese végére, hogy a kolbász lekerült szegény favágónk orráról, tehát akár megtanulhatják azt is, hogy még a végzetesnek tűnő hibát is ki lehet javítani 

Mindhárom mesekönyv kicsi, vékony, tökéletesen hurcolászható, bárhová mentek  gyerekkel, akár várakozáshoz, akár utazáshoz nagyon jó segítség lehet Axel Scheffler bármelyik meséje.

Bea



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése