oldalak

2019. január 9., szerda

Kun Zsuzsa: Kortalan kortársaink


Szeretem a riportköteteket, jó néhányat találhattok már a blogon. Ezúttal Kun Zsuzsa riportkötetét olvastam el, ami egy nagyon jó választás és nagyon jó olvasmányélmény volt.  

Kun Zsuzsa újságíró, rádiós szerkesztő-műsorvezető olyan emberekkel ismertet meg bennünket, akiket példaképeinknek választhatunk, akiknek a gondolatait érdemes megfontolnunk, akik óriási egyéniségek, mégis megmaradtak egyszerű embernek.

Pedig életükről akár egyenként meg lehetne tölteni egy egész könyvet, sőt van, aki már hozzá is fogott. Szinte majdnem mindannyiukban közös az életkoruk, egy kivétellel már túl vannak a nyolcvanadik évükön, ők maguk a történelem, és olyan dolgokról, történetekről, eseményekről mesélnek nekünk, amiket már csak tőlük hallhatunk.


Nem ismertem mindenkit közülük, van, akinek csak futólag hallottam a nevét, de nagyon örülök, hogy találkozhattam mindannyiukkal, mert kivételes emberek, akik tehetségüket és tudásukat a köz javára ajánlották, ami szintén nagyszerűségüket bizonyítja.

Hétköznapi hősöknek nevezi a könyv szerzője az interjúalanyait, ami tökéletesen jellemzi őket. Egytől-egyik nagy koponyák, tele emberséggel, hittel, erővel és tisztességgel.

Rögtön az első riportban Bálint Györgyről olvashatunk, akit a nagyközönség az Ablak című műsor óta Bálint gazdának ismer és akit az Emlékfoszlányok című könyvében leírt rövid történeteiből ismerhettem meg egy kicsit közelebbről. A 99 éves Bálint György mesél a szüleiről, a gyerekkoráról, munkaszolgálatról, koncentrációs táborról, szerelmeiről, szeretteiről, időskorról. Irigylésre méltó az a nyugalom és derű, ahogyan mindezeket elmeséli, és a soha nem szűnő tenni akarás, ami jellemző az életére.

"Az apámtól hallottam nagyon sokszor, hogy az ember a hétköznapoknak él. Nem is szerette az ünnepléseket. Én is így vagyok vele, a hétköznapokat tartom fontosnak. Amikor az ember dolgozik, amikor megpróbál valamit alkotni. Ráadásul a hétköznapokból jóval több van, mint az ünnepnapokból, szóval azok fontosabbak az ember életében."

Nem tudok minden interjúalanyt felsorolni, ezért néhányukat emelem csak ki, de garantálom, hogy mindannyian kivételes egyéniségek.

Az időközben elhunyt Bőzsöny Ferenc a Magyar Rádió egykori legendás főbemondója papnak készült, ám ő lett a szép hangú Bőzsöny Feri, akit háromezer jelentkezőből választottak ki, aki az 56-os forradalmat is a rádióbemondóként élte meg, aki egy helikopteren utazott II. János Pál pápával, amikor 1991-ben a szentatya Magyarországon járt.

" Milyennek képzeled a túlvilágot?
Azt nem elképzelni kell, hanem hinni benne. (...) A túlvilág a létnek egy olyan része, amit a jelenlegi érzékeink nem képesek felfogni. A mi öt érzékszervünk kevés ahhoz, hogy megismerjük. Ahogy egyébként a mi világunk is sokkal gazdagabb annál, minthogy mindent közvetlenül érzékeljünk. Ha ránézünk a tengerre, csak a felületét látjuk, pedig abban több élőlény van, mint a szárazföldön."

Harsányi Ernő, az ország legidősebb egyetemistája, aki nyolcvankét évesen szerezte meg harmadik diplomáját. Az idősek, nyugdíjasok életmódjának kutatásával foglalkozik, filozófusi diplomával is rendelkezik. Mindezek mellett még előadásokat tart időseknek az idősödésről, életmódbeli, mentális, pszichés kérdésekről.

"Használni kellene, kell az idősek tudását, tapasztalatait, mert az út, amit bejártak, számtalan olyan ismeretet hozott számukra, amit az utánuk következő generációknak meg kell ismerni, fel kell használni. Ezek nélkül jóval szegényebb lenne az emberi társadalom."

Írhatnék még Biksz János holokauszt-túlélőről, Eötvös Péterről, a világhírű komponistáról, Görgey Gábor íróról, Kamuti Jenő sebész-főorvosról, aki nem mellesleg kétszeres olimpiai ezüstérmes vívó, Konrád György brácsaművészről, aki azt állítja, hogy ő a világ legszerencsésebb embere és az egyetlen, aki kilencven felett még színpadképes, Obádovics József Gyuláról, az Obádovics-matematika könyv szerzőjéről, aki álnéven könyveket ír, Szinetár Miklósról, aki számtalan opera és tévéfilm rendezője, Tatár Imre Aranytollas újságíróról, Tímár Sándor néptáncosról, néptánctanárról, aki azt mondja, hogy a táncnak soha nincs vége, Vásáry Tamás zongoraművész-karmesterről és Vizi E. Szilveszterről, aki agykutató, orvos, egyetemi tanár, akit gyerekkorában leggyakrabban feltett "Ez miért van?" kérdése vitt mindig előre, de azért azt gondolja, hogy tudni kell megszabadulni legalább egy-egy órára a mindennapi gondoktól.


Nagyon érdekes emberek izgalmas életéről és egyedülálló életútjairól olvashattunk Kun Zsuzsa riportkötetében, örülök, hogy megismerhettem őket.

Azt a tanulságot is leszűrtem ebből a könyvből, hogy ha van még olyan családtagunk, akit tudunk kérdezni, tegyük meg, hallgassuk meg, írjuk le, mert felértékelhetetlen kincsek ezek a történetek, amelyek saját szüleinkkel, nagyszüleinkkel estek meg, és senki más nem mesélheti el nekünk.

Bea



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése