oldalak

2019. január 7., hétfő

Hartay Csaba: Rajongók voltunk


Általános iskola felső tagozatába jártam, amikor az egyik kedvenc fagyizónkban elkezdtek parizeres, tojásos, reszelt sajtos zsemleszendvicset árulni. Mindegyik egyenként be volt csomagolva folpackba. Ez nekünk maga volt a mennyország. Ezután váltásban ettük a fagyit és a szendvicset, egyik nap erre, másik nap arra költöttük a zsebpénzünket.

Hogy miért volt ekkora nagy szám az a szendvics, azt máig sem értem, hiszen az akkori háztartások többségében a felvágott parizer volt, tojás is akadt, talán a sajt és a folpack adta a különlegességét, vagy az, hogy fizetni kellett érte, nem tudom. 

Hartay Csaba Rajongók voltunk című könyve nekem hatalmas nagy nosztalgia. Gyerekkorom emlékeit, élményeit idézte fel: a Donald rágót, a kétkazettás rádiósmagnót, az alföldi papucsot, és a diplomata táskát. A Hartay Csabával közel hasonló korúak mind felfedezhetik ebben a könyvben a gyerekkorukat, kamaszkoruk emlékeit és kalandjait, akik pedig fiatalabbak, azok számára egy vicces, élettel teli kordokumentum ez a 80-as, 90-es évekből. 

A történet főhőse a vele egykorú barátjának meséli el a kalandjait és emlékeit, amely nem egy összefüggő élettörténet, hanem inkább amolyan emlékfüzér, mint amikor felnőttként találkozunk gyerekkori barátunkkal és felidézzük a legemlékezetesebb gyerekkori pillanatainkat és egymás szavába vágva meséljük el, milyen nagy dolgok estek meg velünk. 

Ebben a könyvben fiúkról van szó, de ez esetben csöppet sem számít ez. A nosztalgia magával ragad ezeknek a könnyed, rövid történeteknek olvastán, emlékeinkbe merülünk mi is, elmélázunk azon, hogy volt-e balhés osztálytársunk, és rájövünk, hogy igen volt, a Kálmánnak nagyon rossz híre volt, mert a bátyja börtönbe került. Ugyanakkor az is igaz, hogy fogalmam sincs, honnan szedtük ezt és miért bélyegeztük meg a bátyja bűnéért. Igazából azt sem tudom most már, hogy volt-e bátyja. 

Kamaszkorom zenéi és előadói: Dolly Roll, Flipper Öcsi lemezen vagy műsoros kazettán, mikor melyiket sikerült megszerezni, de az is lehet, hogy csak másolva volt. Ahhoz, hogy a kazettára másolni lehessen, ki kellett felülről törni valamilyen pöcköt és papírt tenni bele. Ha a magnó begyűrte a szalagot, jöhetett egy ceruza és a középső fogaskerékbe dugva mehetett a szalag visszatekerése. Nem mindig szólt már utána. Terence Hillbe szerelmes voltam, a posztere fő helyet foglalta el a szobám falán.  

Na ez van Hartay Csaba könyvével, állandóan elkalandozok és a saját emlékeim jutnak eszembe, de mit csináljak, ha én is váltottam vissza üres üvegeket, a bejegyzés elején említett parizeres szendvicsekre is jól jött, én is gyűjtöttem rágóspapírokat, földönkívülinek tartottam az első hamburgert, és én is ismertem titokzatos néniket.

A Rajongók voltunk egy tökéletes időutazás, kinek kamaszkorába, kinek szülei kamaszkorába, mindenképpen érdemes bevállalni ezt az utazást, legyél bármilyen korú, mert jól szórakozol majd, és vagy otthon érzed magad az eseményekben vagy bekukkanthatsz egy olyan korba, melyben szüleid vagy éppen gyermekeid éltek, legyél bármilyen korú is. 

A cím telitalálat, tényleg mindenért rajongtunk akkoriban. Hogy ne menjek messzebb a már említett Terence Hilltől, de ott volt a könyvben is olvasott svájci néger Terminátor, a Kjúre és a Depesmód, a Három kívánság, valamint a diszkók és az első szerelem. 

Nagyon élveztem a könyvet, köszönöm Hartay Csabának ezeket a nosztalgikus órákat. Ha ti is rajongók voltatok, netán még mindig azok vagytok, ne hagyjátok ki. 

Bea



Olvassál! Annyi könyvünk van, nézd meg ezt a sorozatot: 
A világirodalom klasszikusai. Itt van például Jack London. 
Ezek az igazi élmények, kisfiam, nem a videokazetták meg az MTV. 
Olvassál, mindig mondom. Ha nem olvasol könyveket, 
nem fejlődik a belső világod, a fantáziád, a szókincsed.

*****

Szeretem őt, illetve most utálom, de közben meg szerelmes vagyok belé, 
de úgy, hogy gyűlölöm azért, amit mondott. Hát, nem valami egyszerű felállás ez.

*****

Jó lenne valahogy milliomosnak lenni, és horgászni egész életünkben, nem? 
Meg néha utazgatni, veretni kurva jó kocsikkal, motorokkal. 
Mindig vannak ötletek, amit mások találnak ki, és rohadt gyorsan 
meggazdagodnak belőle, de mint a sicc.

*****

Szerinted mikortól vagyunk felnőttek? Tizennyolc évesen már igen? 
Vagy húsz? Vagy csak harminc? Az tök sokára lesz. Ez a bácsiság nagyon béna dolog, 
ezt kéne kitolni jó sokáig, hogy ne bácsizzanak minket, mert ha ez megtörténik, 
ott már nagy gondok vannak.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése