oldalak

2018. október 15., hétfő

Bajzáth Mária (szerk.): Én, senki, segítség

Népmesék a világ minden tájáról 9 éves kortól


Nem is olyan régen olvastam ugyancsak Bajzáth Mária szerkesztésében A rabbi és az oroszlán című könyvet. Abban zsidó meséket, történeteket olvashattam, ezúttal pedig a világ minden tájának mesevilágát bebarangolhattam, nagyon sok érdekes, tanulságos és vicces történetet olvasva.

Bajzáth Mária mesepedagógus arra keresi a választ, hogyan lehet a gyerekeket a meséken keresztül megérinteni, nevelni, tanítani őket, hogyan segít valódi kapcsolatot teremteni a népmese a népköltészeti alkotások megőrzött tudása és a gyerekek között. 



Ebben a könyvben nagyon-nagyon sokféle mesét olvashatunk. Több témakörben, igazság és hazugság, barátok és ellenfelek, emberek és állatok világa, élet és halál, a teremtés, az idő, varázslatos lények birodalmán és varázstárgyakon keresztül barangoljuk be a világot. Van egyoldalas mese és van több oldalas is, van szomorú és van vidám, 

Volt olyan, amit kétszer is elolvastam egymás után annyira tetszett és volt, amit azért olvastam el kétszer egymás után, mert nem értettem, mit is akar mondani. :D Második elolvasásra már ment a dolog és meglehetősen izgalmas és különös dolog a meséiken keresztül belenézni egy-egy ország, embercsoport életébe, szokásaikba, babonáikba és ezeken keresztül ismerni fel tanulságokat és útmutatásokat.

A mesékben ha valaki hazudik, csal, rosszat tesz, megkapja a büntetését, ha pedig jót cselekszik akkor a jutalmát. Egyértelmű dolog, hogy a gyerekek drukkolnak a legkisebb királyfinak, a szegénylegénynek, és nem szeretik a gonosz, kapzsi embereket, a boszorkányokat, és ezeket a mesében tapasztalt érzéseket, benyomásokat átviszik a saját életükbe, a saját napjaikba. Megtanulják, hogy "jótett helyébe, jót várj" és a nem jó szándék, csak köveket, kígyókat és békákat terem.

Minden mese egy közmondással vagy szólással kezdődik, ami szorosan kapcsolódik a mese mondanivalójához. Jártam eszkimók között, voltam Finnországban, vendégeskedtem Tibetben, de Japánba és Németországba is elrepítettek a mesék. Litván, mordvin, burmai, munduruku, belarusz és még sok más nép meséit olvastam, izgalmas és különös volt ennek a sok népnek egy kicsit belekóstolni a mesevilágába, és megtapasztalni, hogy tulajdonképpen a mesék minden népnél hasonló célt szolgálnak, a gyerekeket megtanítani az élet kis és nagy dolgaira, a jó és a rossz különválasztására és a nehézségek megoldására.

Volt olyan nép és történet, amiről még sosem hallottam és meglehetősen furcsának is találtam, ezek voltak a már említett kétszer is elolvasott mesék. ;) A magyar népmesék között is előfordult olyan, amiről sosem hallottam még, tehát azt még véletlenül sem mondhatjuk, hogy közismert meséket olvashatunk ebben a könyvben.

A mesék jót tesznek gyerekkel, s felnőttel egyaránt. Mert mindenki vágyik egy kis kalandra, egy kis borzongásra, egy kis varázslatra. Szívesen élünk át csodákat, képzelünk el fantasztikus helyzeteket, és nyugszunk meg egy-egy mese elolvasása után. A mesék kiválóak feszültségoldásra és kapcsolatteremtésre és útmutatásra. 


A könyv illusztrációja Maros Krisztina munkája, nagyon tetszik a stílusa, rajzai tökéletesen egészítik ki a történeteket, veszik át a mesék hangulatát és mondanivalóját. Nagyon szép könyv külsőre is.

Bea

"Persze, mi emberek gyakran zúgolódunk; szeretnénk, ha az idő is a mi szeszélyünk szerint forogna, pedig hát magunk se tudjuk, mit akarunk. Ma ezt kívánjuk, holnap azt, bánjuk is, mi sül ki belőle, haszon vagy kár. Télen, mikor a hó esik, napsütésért sóhajtozunk, nyáron meg visszasírjuk a telet."

*****

Tanuld meg, bátyám, a szép szó semmibe sem kerül, de legtöbbször igen jól jövedelmez.

*****

Akinek esze nincs, a kovács se csinál annak.

*****

Ért hozzá, mint bagoly az Ave Mariahoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése