oldalak

2018. május 29., kedd

Roald Dahl: Charlie és a nagy üveglift

Nagyon örülök, hogy ismét újabb könyvvel gyarapodott a Roald Dahl gyűjteményem, méghozzá egy őrült történettel, amelyet nem is tudok hasonlítani semmihez. Annyira zakkant és váratlan, hogy fantasztikusan jól szórakoztam rajta.

A Charlie és a csokigyár történetet még nem olvastam, természetesen filmen már többször is láttam. Eleinte gondolkodtam, hogy hová helyezzem az üveglift meglehetősen mókás történetét, de mivel nagyon régen láttam a filmet, nem jártam sikerrel, meg aztán rájöttem, hogy nem is lényeges.


A történet kezdetén Charlie, a szülei, a nagyszülei és Vonka Vilmos volt csokoládégyár-tulajdonos egy üvegliftben száguldottak Charlie szülővárosa felett. A jelenlegi csokoládégyár-tulajdonos immár Charlie, és éppen a csokoládégyárba tartanak, hogy elfoglalhassa a tulajdonát. 

Vonka Vilmos úr azonban nem tud magának parancsolni és meg akarja mutatni a három ágyban fekvő nagyszülőnek, hogy mire képes az ő csodálatos üvegliftje. Így esett meg az a szerencsétlenség, hogy az üveglift az űrben kötött ki.

Ahol az amerikaiak éppen az USA űrhotel megnyitására készülnek, de ebbe hőseinknek is lett némi beleszólása. Az Egyesült Államok Elnöke, három híres-nevezetes űrhajós, Szervác, Pongrác és Bonifác, igazgatók, aligazgatók, pincérek, szakácsok, szobalányok keverednek a történetbe, miközben megcsodálhatjuk Vonka úr találékonyságát és Charlie talpraesettségét. 

Ha pedig mindez még nem lett volna elég, ott vannak az ÜSTÖLLŐS POZDOROK! Igazi, gonosz űrlények! A kaland érdekesen alakul, az üveglift jól szerepel, rácsodálkozhatunk Vonka  Vilmos nyelvtehetségére, találkozhatunk az umpa lumpákkal, megismerhetjük a csokigyár további titkait, no és Vonka Vilmos kísérletezgetései ereményének is szemtanúi lehetünk.

Kedvenceim az ágyban fekvő, majd hálóingben lebegő nagyszülők voltak, akikkel igencsak morbid dolgok történtek. Roald Dahl nem hazudtolta meg magát, egy kis meghökkentő mesés hangulatot is belecsempészett a történetbe. Mint ahogyan amúgy is voltak benne csak felnőttek számára érthető poénok. 


Véleményem szerint ez egy nagyon vicces, nagyon "roalddahlos" könyv volt, éppen annyira képtelen és háborodott, mint amire számítottam.

10/10

Bea

Kedvenc idézetek:

" - Becsapódunk? - hüledezik a három vénség. - Hova!?
  - A gyárba, természetesen - válaszol Vonka úr.
  - Ez az ember buggyant - jajgat Jozefin nagyanyó. - Hisz szétkenődünk valamennyien!
  - Ízzé- porrá zúzódunk! - vacog Viktor nagyapó.
  - Palacsintává lapulunk! - sír-rí Viktória nagyanyó.
  - Hja - legyint Vonka úr -, az élet csupa kockázat!"


" - Mi van, ha elfognak? - reszket Picur mama.
  - Mi van, ha lelőnek? - tódítja Viktoria nagyanyó.
  - Mi van, ha spenót nő a szakállam helyén?! - rivall rájuk Vonka úr. - Mézes terengette, mákos borongatta! Sose megyünk semmire, ha itt mindenki csak mivanházik! Felfedezte volna Kolumbusz Amerikát, ha azt hajtogatja, hogy "Mi van, ha elsüllyedünk útközben? Mi van, ha kalózokba botlunk? Mi van, ha sose jutunk haza?" Útnak sem indult volna! Elég a mivanhából, igaz-e Charlie? Indulás!"

"Összesereglett az egész kormány. Jelen van a hadsereg főparancsnoka, négy tábornok kíséretében. Ott a főadmirális, a légierő főparancsnoka, meg egy afganisztáni kardnyelő, az elnök kebelbarátja. A pénzügyminiszter a szoba közepén áll, és a feje tetején próbálja egyensúlyba hozni a költségvetést, csak mindig lepottyan."


"Kínába telefonálni fölöttébb nehéz, elnök úr - közli a postaügyi miniszter. - Abban az országban mindenki Cseng és Csüng. Ha a telefon cseng, a vonal végén biztosan nem a hívott személy csüng."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése