oldalak

2017. augusztus 22., kedd

S. K. Tremayne: A tűz gyermeke

Aki olvasta a szerzőtől a Fagyos ikreket, nagy valószínűséggel kíváncsi lesz erre a könyvére is. A két könyv hangulata nagyon hasonló, A tűz gyermeke is éppen annyira nyomasztó, sötét és rejtélyes, mint a Fagyos ikreké. IDE KATTINTVA elolvashatod az arról írt értékelésünket.

A helyszín is mindkét esetben egy világvégi hely, ami  távol van az emberektől és a lakott területtől, érezhető, hogy az elszigeteltség itt is jelentős szerepet játszik majd. A hasonlóságok ellenére ugyanakkor mégis teljesen más a történet, és nem is tudom összehasonlítani, hogy ez vagy az előző volt-e a jobb. 



Nekem teljesen különbözőek voltak, még akkor is, ha ebben a könyvben is gyerek, szülő, titokzatos jelenségek és misztikus dolgok voltak a középpontban. Nem egy gyors történet, inkább a főszereplő Rachel lelkivilágára helyezte a fő hangsúlyt.

Londoni önállóságát és életét feladva Rachel hozzámegy a jóképű, tíz évvel idősebb Davidhez, és Cornwalli birtokára költözik. Szerelem, gazdagság és egy furcsán viselkedő mostohafiú várja. A fiú által megjósolt dolgok bekövetkeznek és ha ez még nem lenne elég, azt állítja, hogy halott édesanyja is rendszeresen meglátogatja.

Édesanyjának, Ninának halála tisztázatlan körülmények között következett be, végig csak találgathatunk mi is, Rachellel együtt, hogy vajon véletlen baleset, öngyilkosság, vagy esetleg gyilkosság történt-e. 

Rachel furcsának találja férje viselkedését, egyre több kétely merül fel benne Nina halálát illetően, miközben a hatalmas házban is furcsa dolgok történnek. Egy idő után már ránk is átragad Rachel zavartsága, nem tudjuk, hogy valóban bűncselekmény történt, vagy ő zavarodott meg. 

Nagyjából ennyi a könyv története, a végén egy nagy csavarral, ami annak ellenére volt nagy csavar, hogy hamarabb rájöttem, mint Rachel, de azt azért nem mondanám, hogy már a könyv közepétől sejtettem. Valami motoszkált bennem, de azért jó kis befejezés volt.  Tetszett az is, hogy sosem volt semmi világos és egyértelmű, gyanúsítottam én több mindenkit is az események közben, tetszett a homályos folt, amit ki kellett töltögetnem.


Annak ellenére, hogy a szereplők közül nem igazán lehetett megkedvelni senkit, mindenki furcsán titokzatos volt, nem nagyon tudtam letenni a könyvet, a Cornwalli sötét hangulat magával ragadott és pontot akartam tenni mihamarabb az események végére. 

A szerző nagyon érzékletesen írta le a sötét Cornwall hangulatát, és megismerhetjük Cornwall bányáinak történetét is. Annyira hátborzongató volt, hogy mindig vártam, hogy történjen már ott valami izgalmas és félelmetes.

9/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése