oldalak

2016. november 23., szerda

Mesék és versek

Stephanie Schneider: Elefántok a házban
Egy társasház negyedik emeletére új lakók költöznek. Fini, az apukájával élő kislány nagyon örül és reméli gyerekek is vannak, akikkel összebarátkozhat és esetleg játszópajtásai is lesznek. Egész nap visongatnak, dübögnek az új lakók, Fini elindul kideríteni kik is ők. A lépcsőház lakói azonban már mind odakint méltatlankodnak, hogy kik lehetnek ezek és hogy nem valók ide.

Azzal nem lett volna bajom nekem sem, hogy elefántok, nyilván így akarták hangsúlyozni a másságot, de furcsa volt, hogy Fáni néni, aki ajtót nyitott Fininek, egy nagy hatalmas elefántasszonyság volt és két lábon járt. Értem én miért, mégis nekem meglehetősen groteszknek hatott.

Ugyanígy jártam a két elefántgyerekkel, Kimmel és Boval. De miután ezen is túltettem magam, azt nem értettem, hogy miért visonganak és dübögnek egész nap. Mert felfogtam én, hogy az idegen kultúrák be- és elfogadásáról  szól(hat) a történet, de azt gondolom, akkor ennek a más kultúrának is alkalmazkodnia kell egy kicsit. És nem az zavart, hogy széna és szalma van a lakásban, mert hiszen az elefántok azt szeretik, hanem az, hogy miért dübögtek és visongtak egész nap. Fini lévén beindult az ismerkedés, de ha továbbra is így dübögnek és hangosan hancúroznak egész nap, nem sok jövőt jósolok nekik egy társasház negyedik emeletén.
7/10

Kertész Erzsi: Göröngyös úti iskola
Csuda Gábor másik iskolából kerül a Göröngyös úti iskola 2.b osztályába. Kicsit kilóg a többi gyerek közül, ugyanis elmondása szerint ő egy király. És nem áll meg az elmondásnál, hanem úgy is viselkedik és úgy is öltözik. Mindennap felteszi fejére a maga készítette koronái egyikét, felveszi piros palástját és úgy megy iskolába, ahol egész nap viseli.

Nem törődik osztálytársa gúnyolódásaival, büszkén vállalja önmagát.

Ez a könyv a kedvencem most Kertész Erzsitől, mert mindamellett, hogy azt sugallja, hogy vállaljuk önmagunkat, elfogadásra is tanít. Azt mutatja meg, hogy nézzünk be a palást és a korona mögé, ismerjük meg a Csuda Gáborokat és rájöhetünk, hogy nagyon jó fejek és attól még igencsak szeretetreméltó ember/gyerek lehet, hogy kilóg a sorból és máshogyan viselkedik, mint a többség. 

A közösség elfogadó ereje és szeretete pedig arra is képes, hogy a Csuda Gáborok palást és korona nélkül is önmaguk tudjanak maradni.

Vicces, nagyon szeretnivaló könyv, sokat nevetgéltem közben és simogatta a lelkem a könyvben mutatott jó példa. Az illusztrációk is nagyon tetszettek, a tesitanár például gyermekkorom tanárait jutatta eszembe, de a vaskalapos igazgatónő sajnos még a mai világban is előfordul.
10/10

Kollár-Klemencz László: Felhős
Ez egy nagyon rövid könyvecske, nem is tudom mese-e vagy sem, de azt gondoltam, hogy éppen ezért majd jól elszórakozom rajta. Az elején még így is volt, de aztán valahogy elveszítette a figyelmemet, a történetnek nem volt számomra se füle, se farka, nem úgy mint a Kistehénnek. Még a Nyúl sem tudta megmenteni a történetet, aki a legnagyobb rokon, akinél már csak a saját okos gondolatai nagyobbak. Képes álló füllel a talpára esni. Jobbat vártam az ígéretes kezdet után.
5/10


Lackfi János: A részeg elefánt

A könyvet némi tartózkodással kezdtem el olvasni, mert a szerző előzőleg olvasott könyvében volt egy-két vers, ami kiverte nálam a biztosítékot. Ezzel a könyvvel is majdnem így jártam az elején, de aztán azt mondta Zsófi, amikor felolvastam neki egy verset, hogy ne elemezgessem, hanem élvezzem és nevessek rajta. Miután ilyen "aggyal" olvastam, nagyon jól szórakoztam.
10/10





Lackfi János - Pap Kata: Bögre család

A Bögre család egy nagyon aranyos, vicces verseskönyv. Azt gondolom, hogy a szerző saját családját verselte meg, a tulajdonságaikat, a bolondságaikat, olyan egyszerű dolgokat, mint az öltözködés, vagy azt, hogyan győzi le Dorottya a hisztit. Ismerős volt a fiúvécé, lányvécé dilemma, azt is mondhatom, hogy magunkra ismertem ezekben a versekben.
10/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése