oldalak

2016. november 10., csütörtök

Mary Kubica: A jó kislány

"Napok óta követem. Tudom, hova jár vásárolni, hova viszi tisztíttatni a ruháit, hol dolgozik. Nem tudom, milyen színű a szeme, vagy milyen a tekintente, ha fél. De hamarosan megtudom."

Az apja tekintélyes bíró Chicagóban, az anyja merev társasági dáma. A családi elvárásokkal dacolva az ifjú Mia Dennett rajztanárként dolgozik egy belvárosi iskolában. Egyik este a barátjával lenne randija egy bárban, de a férfi nem jelenik meg, és Mia egy titokzatos idegen oldalán távozik. Nyugodt mozdulataival és szerény modorával Colin Thatcher veszélytelen egyéjszakás kalandnak ígérkezik. Ám kiderül, hogy a lány élete legsúlyosabb hibáját követte el, amikor fölment hozzá.
Colin dolga az volt, hogy egy vad zsarolási akció keretében elrabolja Miát és leszállítsa megbízóinak. Csakhogy a terv nem várt fordulatot vesz, mert hirtelen úgy dönt, inkább elrejti a lányt egy eldugott minnesotai nyaralóban, ahol sem a rendőrség, sem az életveszélyes főnökei nem találják meg. Mia anyja, Eve, és Gabe Hoffman felügyelő akadályt nem ismerve keresik őket, ám senki sem sejtheti előre az érzelmi bonyodalmakat, melyek végül a család széthullásához vezetnek.

Hűha, nehéz lesz erről a könyvről írnom, ugyanis nem szeretnék túl sok mindent elárulni róla, mert szerintem ennél a könyvnél már egy apró kis információ morzsa is sok mindent elmondhat.
A történetünk ott kezdődik, hogy főszereplőnket, Miát elrabolják, vagyis igazából ott, hogy a szülei tudomást szereznek róla, hogy elrabolják, aztán a rendőrséget is értesítik, és így elindul a lány utáni nyomozás.

A történet fejezetei érdekesen követik egymást, kétféle idősíkban mesélik el a történetet, ugyanis vannak Előtte, és Utána című fejezetek, amelyek különböző szereplők szempontjaiból vannak megírva. Pár fejezet elolvasása után arra is rájöhetünk, hogy e  megnevezések Mia elrablásához, majd pedig a megtalálásához kapcsolódnak. Ebből kifolyólag már előre láthatjuk a történetünk végkifejletét, igaz a részleteket még nem ismerhetjük.

Mia édesanyjának Eve-nek a fejezeteiből, megismerhetjük a Dennett család boldognak közel sem mondható magánéletét, Mia apjával való érzelemmentes házasságát, láthatjuk Miát nehezen kezelhető, lázadó, határait feszegető kamaszként, majd fiatal nőkét, aki végre megtalálta az életcélját. De ugyanakkor az is láthatjuk, hogy Eve kapcsolata sem volt túl mély Miával az elrablása előtt.
Gabe Hoffman felügyelő fejezetein keresztül végigkísérhetjük a nyomozást, a legfrissebb nyomoktól az egész Mia ügy megoldásáig, a lány megtalálásáig.
Gabe és Eve sorsa a nehézségek közepette összeér és valamiféle vonzódás alakul ki kettejük között, amit én nem teljesen éreztem szükségesnek a történet szempontjából.

El is érkeztünk a legfontosabb szereplőnkhöz, a Miát elrabló férfihoz, Colinhoz.
Colin nem egy őrült pszichopata volt (ami ugye teljesen más világításba helyezi ezt az elrablósdit), hanem egy pénzért dolgozó fejvadász féle, akinek csak annyi lett volna a feladata, hogy elrabolja a lányt, majd átadja őt a megbízóinak. Amit ugye, már mint a fülszövegből is kiderült, ő nem tett meg. Az ő fejezeteiből a dolog további alakulását ismerhetjük meg alaposan, de magát a férfit is, nehéz és szomorú gyerekkorát, azt, hogy miként keveredett bele ebbe az alvilági környezetbe, ahol pénzért embereket fenyeget meg, vagy éppen rabol el. Colin szemén keresztül szépen lassan Miát is megismerhetjük, ahogy ők ketten is megismerik egymást.
Ami nagyon különös volt számomra, hogy Mia szemszögéből nem láthattuk a dolgokat, nem tudhattuk pontosan ő mit érez, és gondol bizonyos helyzetekben, de, hogy ez miért volt így, a könyv végére világosodott meg számomra.

Nem mondom erre a könyvre, hogy hú de izgalmas és fordulatos volt, mert nem volt az. A végkifejletet az írónő az egész történet alatt sejteti velünk, de persze csak a könyv végére kerülnek a helyére a kirakós darabkái, így azt sem mondhatom, hogy a befejezés úgy meglepett volna. 
De valami miatt mégis jó volt olvasni a könyvet, egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe került.
A könyv legeslegvégén volt egy olyan mozzanat, amit én magamban csak Második befejezésként emlegetek, amitől igazán leesett az állam, sőt egy hangos 'azt a mindenit' felkiáltás is elhagyta a számat, de most már hallgatok is, mert erről aztán tényleg nem szeretnék többet elárulni.... :)

Egy ilyen befejező "mozzanat" után pedig bátran kijelentem, hogy Mary Kubica következő könyvét is el szeretném majd olvasni.

8,5/10

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése