Laurent Seksik: Einstein elfeledett fia

Eduard Einstein 1910-ben született Einstein és Mileva Maric második fiaként. Édesanyjával és bátyjával Zürichben élt, a Berlinben dolgozó Einstein pedig gyakran meglátogatta őket. 1930-ban azonban a pszichiáternek készülő Eduardon súlyos betegség tört ki. Skizofréniával diagnosztizálták, rohamok gyötörték, így két évvel később elmegyógyintézetbe került. Itt is halt meg 1965-ben, tíz évvel apja halála után. Einstein egyetlenegyszer látogatta csak meg... Miként lehetséges, hogy a 20. a század legnagyobb elméjének tartott Einstein, aki Sigmund Freudot is jól ismerte, magánéletének erre a kihívására nem tudott megfelelő választ adni?

Laurent Seksik megindító regényében három sors szálai fonódnak össze és válnak szét. A szerző olyan történetet tár elénk, melyben az anyai fájdalom, a zseni gyengesége és az elfelejtett fiú tragédiája egy-egy külön szólamként törik meg a csendet.

E könyv főszereplőit, és egy kicsit a történetüket is már korábban megismertem Philip Sington Az Einstein lány című könyvében.

Mileva Einstein elhagyott és megkeseredett feleségként, és aggódó anyaként jelenik meg a könyvben. Visszaemlékezéseiből megismerhetjük a fiatal Albert Einsteint és őt, mint ifjú és boldog párt. De aztán azt is láthatjuk, hogy ezeknek a gondtalannak tűnő napoknak is megvannak a maguk titkai.

A pszichés problémákkal küzdő Eduard Einstein élete áll tulajdonképpen a könyv középpontjában, s az történetével párhuzamosan ismerhetjük meg másik két szereplőnk sorsát is.

Eduard egész életében küzdött az apja felé magasló árnyékával, azzal, hogy őt az emberek mindig csak a nagy zseni fiának látták, szerintem a betegségének az okai is ebben gyökerezhettek. Nekem ő volt a könyv legszimpatikusabb szereplője, jó embernek tartottam őt, akinek jobban is alakulhatott volna a sorsa, ha az élet jobb lapokat oszt neki.

És ugye itt van még nekünk a híres géniusz Albert Einstein. Aki minél kimagaslóbb eredményeket ért el a tudományban, annál kevésbé állt helyt fiainak apjaként, elhagyta őket, s csak a fiúk életét megnehezítő Einstein nevet hagyta meg nekik.

Einsteinre nagyon megharagudtam azért, amiért elhagyta a fiait, és teljesen magára hagyta Eduardot, s akkor sem segített neki, amikor már lett volna rá lehetősége.

Bevallom Einstein Amerikában töltött éveiről nem volt túl sok ismeretem, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok nehézséggel kellett megküzdenie az Újvilágba érkezvén, egyszóval egyáltalán nem fogadták tárt karokkal. Egy kicsit (tényleg csak egy icipicit) az apai szerepének elhanyagolását sikerült ellensúlyoznia nálam azzal, hogy Amerikában részt vállalt a feketék polgárjogi mozgalmaiban. 

Egy fiú akinek életére örökre rányomta bélyegét az apja hírneve, egy apa, aki nem vett részt a fiai életében, egy elhagyott feleség szomorú története volt ez a könyv. Olyan embereké, akiknek akár máshogy is alakulhatott volna a sorsa, ha életük egy bizonyos pontján másképp döntenek.

8/10

Zsófi

Kapcsolódó bejegyzés:

Philip Sington - Az Einstein lány