oldalak

2016. április 1., péntek

Emma Donoghue: A Szoba

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ.
Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja - a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás...

A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilenc éves kora óta - hét esztendeje - raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek...

A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

A bejegyzést cselekményleírást tartalmazhat!

Nem most olvastam először A Szobát. Pár éve, első megjelenése után,  és azóta sem tudtam elfelejteni. Vannak könyvek, amelyeken gondolkodni kell pár év után, hogy miről is szóltak. A Szoba nem ilyen. Persze nem emlékeztem rá szóról szóra, de a fő történésekre, a hangulatára, a kiváltott érzésekre igen.  Azóta már film is készült belőle, és mindenképpen szerettem volna elolvasni mégegyszer a film megnézése előtt.

Második olvasásra már tudtam mire számíthatok, mégis legalább annyira, ha nem jobban,  megérintett, elbűvölt és megrázott ez a történet.

A legjobban azt szerettem benne, hogy Jack szemén keresztül láttuk a Világot, az eseményeket. Miközben tudtam, hogy egy szörnyű, borzalom az, ami az édesanyjával és tulajdonképpen Jack-kel is történt, mégis melengette a szívemet, hatalmas együttérzést és szeretetet váltott ki belőlem Jack gyermekien őszinte, naív és boldog látásmódja. Az ő világának közepe Anya, aki nagyon jókat játszik vele, aki megszervezi az egész napját, akivel vannak Tornaórák, azon belül a Futópálya, a Trambulin, vannak játékos foglalkozások, tanulás, mesélés és néha Dóra a tévében, de csak nagyon kevés, mert a tévé megeszi az agyat. 
Esti, elalvás előtti rituálék, a rímfaragás, mesemondás, és a "ne csípjenek a bogarak", ami nélkül Jack nem is nagyon tud elaludni a Szekrényben. Nem mindig kell a Szekrényben aludnia, csak amikor jön a Patás, amikor kilenc óra lesz, és amikor megszólal a Pity-pity, akkor már ott kell lennie.  Amikor Patás elmegy, akkor átmehet Anyához az ágyba és kap a egy kicsit a balból, néha a jobból is. Egy fantasztikus gyereknyelv ez, amin keresztül a történetet megismerhettük és valószínűleg ez tette elmesélhetővé  a szörnyűséget úgy, hogy közben szerettem olvasni a könyvet.  Nem csodálkoztam azokon a napokon, amikor Anya Nincs Itt, egyszerűen azon csodálkoztam, hogy egyáltalán ott volt, nem őrült bele a borzalomba, és a legokosabbat tette, amit csak tehetett kettőjük érdekében. Amikor ezek a napjai voltak, és szegény kis Jack magára maradt, egyszerűen majd megszakadt a szívem érte. 
A szőnyegbe csavarós szökés estéjén pedig, bár tudtam mi következik, egyszerűen annyira izgultam, mintha először olvasnám a könyvet.

A kinti világ éppen olyan megrázó dolog volt, mint a Szoba. Nemcsak Jack-nek, hanem Anyának is. Jack-re rászakadt minden, Anya nem bírta elviselni, feldolgozni a szabadság súlyát, rászakadt az elmúlt 7 év minden gyötrelme, nem tudott Jack-nek segíteni, hogy megismertesse a világgal, nem volt ott, de ott volt a nagymama és pótnagypapa. És nagybácsi és unokatesó és rengeteg igazi ember, nem olyanok mint a Tévében voltak, hanem igaziak. Rengeteg csoki, rengeteg étel, rengeteg minden, amit Jack igazán hősiesen próbál megismerni, amiben kapaszkodót jelentett számára a Fog. Néha haragudtam a nagymamára, mert úgy tűnt, mintha érzéketlen lenne Jack iránt, de aztán rájöttem, hogy inkább csak átlagosan emberi a viselkedése, hiszen ő nem volt ott Jack-kel és Anyával a Szobában, mint én, az Olvasó, ezért el sem tudja képzelni, hogyan éltek ők, és hogy Jack azért nem szereti például a cipőt, mert élete első 7 évében nem volt soha a lábán.
A történet végén már majdnem jó minden, de míg eljutottam idáig Jack-kel és Anyával nagyon hatalmas érzelmi hullámvasutat jártam be. Imádtam ezt a kis emberkét, aki maga volt a csoda, csodáltam a rugalmasságát és alkalmazkodását, és nagyon tiszteltem az édesanyját, aki mindent megtett, hogy Jack egy ilyen fantasztikus kisfiúvá váljon. Miközben végig úgy éreztem, hogy megszakad a szívem értük, éreztem azt a hatalmas szeretet, ami köztük volt, ez segített a borzalmak elviselésében.


Letehetetlen könyv volt, lelkileg megviselő és ugyanakkor felemelő. Tele volt szeretettel, erővel egy szörnyű, kétségbeejtő helyzet közepén. A világról (a Kintről) is adott egy reális képet a könyv, arról, hogy az emberek, akik végig kint voltak, hogyan viselkednek egy ilyen helyzetben, és ezt hogyan élik meg ők, akik a Szobában voltak, de számomra leginkább a feltétel nélküli, az anyai és a gyermeki szeretet nagyszerű példája volt ez a felkavaró  történet.

A könyvet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

10/10

Bea

4 megjegyzés:

  1. Ez a könyv nekem is nagy kedvenc lett. A filmet még nem láttam, de tervben van, már csak megfelelő időt kell rá találnom. Megrázó egy könyv, de én nagyon hitelesnek éreztem minden szempontból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon bízom benne, hogy a film méltó lesz a könyvhöz. A képek alapján a szereplőkkel elégedett vagyok. :) Szerintem is hiteles vokt, főleg a kiszabadulás utáni résznek örültem, hogy nem ott lett vége a könyvnek és annak is, hogy nem lett minden azonnal happy, attól, hogy nem a Szobában voltak. Sőt!

      Törlés
    2. A filmet biztosan nem nézem meg! Az én fejemben van "A" film, ami nekem elég. A molyon írt hozzászólásom után olvastam el itt a ti értékeléseteket, és jöttem rá, hogy mégsem vagyok egyedül az érzéseimmel, hogy nem bűn, ha jó érzések töltöttek el a borzalmak ellenére!

      Törlés
    3. Persze, hogy jó érzések töltöttek el, hiszen nem a borzalmak voltak kihangsúlyozva, hanem az érzések, a szeretet és főként Jack gondolatai, világa. Én megnézem, majd elmondom milyen volt. :) Bár nem mostanában lesz, mert még előtte Zsófi is el szeretné olvasni a könyvet. :)

      Törlés