Michael Crichton: Jurassic Park

Alan Grant a híres őslénykutató, két másik tudós és egy ügyvéd kíséretében a Costa Rica nyugati partjához közeli Isla Nublar szigetre érkezik, hogy "elmondja véleményét" a különc, gátlástalan multimilliomos, John Hammond új "szabadidőparkjáról" a közelgő nyitás előtt. A tét hatalmas: a hosszú évek megfeszített kutatómunkája és sok-sok millió dollár elköltése árán létrehozott parknak az első vendégek előtt jelesre kell vizsgáznia, ellenkező esetben a befektetőket képviselő ügyvéd leállítja az egész projektet. Hammondnak a világhírről, a boldogan mosolygó gyermeki arcocskákról és persze a gigantikus bevételekről szőtt álmai veszélybe kerülnek.

A parkba érkezve a vendégek elképedve szembesülnek azzal, hogy Hammond megvalósította a lehetetlent, és a Jurassic Park pontosan az, amit a neve sugall. Kezdetét veszi az első kalandtúra, és hamarosan kiderül, hogy hiába a sokszorosan túlbiztosított védelmi rendszer, a természet utat tör.

A könyv olvasása igazi nyolc napon túl gyógyuló élményt nyújt - Michael Crichton oldalról oldalra építi fel a hihetetlen történet fordulatait, s a cselekménybe szinte észrevétlenül simulnak bele az érthetővé tett tudományos ismeretek.

Hogy a fülszöveg szavaival éljek, nekem bizony maga a film is több mint tíz éven túl gyógyuló élményt nyújtott (Na jó, az az igazság, hogy szerintem a Jurassic Park rajongásomból sose fogok kigyógyulni.)

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb filmje volt, a vérszomjas dinoszauruszok nagy hatással voltak rám, valósággal rettegtem tőlük. Emlékszem, akkoriban az öcsémmel közös játékhadseregünk is jelentős számú, műanyag dinoszaurusz taggal rendelkezett, a lehető legszínesebb faj- és méret választékban.

És még ha a mini dinók el is vándoroltak a kosarunkból valami ismeretlen helyre, a film iránti rajongásom máig megmaradt, bár azért azt sajnálom, hogy a hatalmas őslényektől való rettegésem sem ölt már olyan méreteket, mint nyolcéves koromban... :)

De az Én és a dinók című fejezetről most már térjünk is vissza Michael Crichton könyvére. Amit már egy ideje el szerettem volna olvasni, mert kíváncsi voltam rá, hogy így "olvasva" milyen élményt fog majd nyújtani ez a történet. És végül arra jutottam, hogy a Jurassic Park története ugyanolyan izgalmas, fantasztikus élmény olvasva mint nézve. Volt egy pár eltérés a filmhez képest, John Hammond a könyvben inkább erősen negatív karakter volt, Alan Grantnek pedig szakálla volt, és a csinos dr. Sattlerrel sem alkottak egy párt, és azt hiszem annyit még elárulhatok, hogy a könyv végére több szereplőnk maradt életben, mint a filmben. A tudományos részek is előtérbe kerültek itt egy kicsit, amit azonban egy cseppet sem bántam, annyira érdekesek voltak. A dínók szaporodásra való képessége is nagyobb hangsúlyt kapott a történetük során, sőt még az is, hogy néhány őslénynek a szigetről is sikerült kijutnia, így már alig várom, hogy olvashassam majd a második részt is.

Michael Crichton stílusa pedig annyira megtetszett, hogy a várólistámra is pakoltam még  gyorsan jó pár könyvét.

9/10

Zsófi