oldalak

2016. március 13., vasárnap

Ezeket néztük a héten #11


Elég régóta nem volt már filmes bejegyzés a blogon. Az olvasói válsággal hál' istennek sosem szoktam találkozni, most viszont szembefutottam egy "filmnézési válsággal". Valahogy lusta voltam filmet nézni, helyette inkább olvastam, pedig tényleg annyi film van már, amit meg szeretnék nézni. De most úgy tűnik elkezdtem kilábalni ebből a dologból, sőt egy új kedvenc sorozatot  is találtam magamnak, és méghogy találtam, de már be is daráltam az első évadot. Hogy mi is ez a sorozat az mindjárt kiderül, de először nézzük milyen filmeket néztem/néztünk mostanság. Itt zárójelben megjegyezném, hogy Anya csak nagy győzködések árán szokott velünk filmet nézni, egyszóval nagyon nehezen lehet rábírni arra esténként, hogy a könyve helyett minket, és egy filmet válasszon..., de sebaj itt vannak nekem a fiúk, az én hű filmnéző cimboráim.


Ezután a film után rájöttem, hogy én egy Audrey Hepburn rajongó vagyok, és imádom a régi filmeket. :) Ahogy a tesóm Bence szépen megfogalmazta: "Azért szeretem ezeket a filmeket, mert nem csak beszélnek bennük, hanem mondanak is valamit."
Audrey Hepburn valami elképesztően bájos volt, csakúgy mint a történet. Bájos és egy kicsit szomorú is egyben, no meg persze olyan igazi régimódian romantikus.
Amin még jól szórakoztunk, az az volt, hogy a filmbeli Audrey, azaz Holly Golightly (ez a név is nagyon tetszett nekünk) macskáját egyszerűen csak Cicának hívták, csakúgy, mint a mi törpenyuszinkat, aki egyszerűen csak Nyuszi.

Ezt annak apropóján néztük meg, hogy elolvastam a könyvet. A fiúk csak nagy könyörgések árán egyeztek bele, hogy megnézzük, fogalmam sincs ennek mi volt az oka, hisz ők is szeretik ezt a filmet. Most egyébként eszembe jutott egy másik eset is, amikor könyörögnöm kellett, hogy megnézzünk egy filmet, ez pedig a Titanic esetében történt, és sajnos nem jártam sikerrel. Elolvastam a Hullámok tengerén című titanicos könyvet, és kedvem támadt megnézni a filmet. A következő párbeszéd játszódott le, amikor a tervemet bejelentettem a fiúknak:
- Most olvastam el egy titanicos könyvet, nézzük már meg a filmet.
- Nem nézzük. - jött a tömör és lényegretörő válasz.
- Lécci, de miért nem? - kérdeztem én, bevetve az ellenállhatatlan szempilla rebegtetésemet (bár jobban belegondolva lehet csak azért ellenállhatatlan, mert ezután már az idegesítő nyávogásos kérlelésem következik).
- Azért nem, mert lehangoló és mert már úgy is tudjuk a végét: mindenki meghal. - mivel ez igaz nem igazán tudtam már mivel érvelni (azért azt nem hagyhattam ki, hogy nem is hal meg mindenki), és láttam rajtuk, hogy ebből nem lesz Titanic nézés.
Aztán este, habár inkább duzzognom kellett volna, bementem hozzájuk filmet nézni, éppen A hős alakulat sorozatot nézték, amit egyébként én is szeretek, és épp egy kemény harci jelenet közben voltunk (nagyjából mindenki meghalt), amikor utat tört magának a felháborodásom, és megmondtam nekik, hogy azért azt elismerhetnék, hogy egy második világháborús sorozat is van olyan lehangoló, mint a Titanic. De mindegy, majd megnézem a Titanicot magamban. Vagy majd megzsarolom őket (gonosz kacaj). :)

Imádjuk Django Reinhardt zenéjét, így akadtuk rá erre a filmre is. Bence még az életrajzi könyvét is elolvasta, egy csomó mindent el is mesélt nekem belőle, de én is tervezem majd elolvasni. Szoktunk arról ötletelni, hogy milyen filmeket csinálnánk szívesen, és az Elfújta a szél mellett, egy Django életét feldolgozó filmet is nagyon szívesen készítenénk. :)
Hát ez a film nem Djangóról szól, de ha úgy nézzük, akkor majdnem, mert a főszereplőnk Emmet Ray szerint a világ legjobb gitárosa Django, ő pedig a második. Remek kis film, szuper zenékkel, jó hangulattal, nevetős percekkel Woody Allen rendezésében. És azt hiszem ez a második kedvenc Woody Allen filmem. :)


A fiúk már régóta noszogattak, hogy nézzem meg ezt a filmet (és igen, én velük ellentétben hallgatok a szép szóra...) Bence még azt is megemlítette, hogy a "kedvencem" játszik benne, úgy tűnik lebuktam Jim Sturgess tényleg a kedvencem. :)
A film meg hát hűha, lenyűgöző volt! A történet szép lassan és megfontoltan folydogált, de csak azért, hogy a végén majd jól mellbe vágjon minket. Tényleg nagyon jó volt, még másnap is ez kattogott a fejemben, nézzétek meg Ti is!


Hát befejeztük ezt is, de én nagyon szomorú vagyok...ez egyáltalán nem volt az igazi, nem sikerült hoznia a "régi szép idők" X-aktás hangulatot. De kárpótoltuk magunkat  egy jó pár régi szép idők-beli résszel. És mivel már egy korábbi filmes bejegyzésben írtam arról, hogy Titi nem néz velünk X-aktákat, mindenképpen meg szeretném itt említeni, hogy ezen a téren áttörést értünk el, ugyanis megnézett velünk egy ufó-mentes részt. És még azt is mondta, hogy nem is volt olyan rossz! :)
A rész címe Esőkirály volt, és rendelkezett a hamisítatlan x-aktás bájjal.

Ezzel a sorozattal is szépen haladgatunk, és egyre jobban szeretjük. Már most sajnálom, hogy csak egy évad készült belőle, pedig még csak az ötödik résznél tartunk.

És tádámm: itt az új kedvenc sorozatom! :) Ha nem lennék már túl idős a "mi leszel, ha nagy leszel kérdéshez", akkor simán rávágnám, hogy Carter ügynök, egyszerűen annyira egy fantaszikus nőszemély.
A Marveles filmekkel elég hullámzó a viszonyunk, az Avengers-es alkotások nem igazán a mi stílusunk, viszont az új X-men filmeket (meg a régieket is) szeretjük, na meg az első Amerika kapitány filmet is. A Shield ügynökeiből próbaképpen megnéztünk egy részt és az sem volt igazán a mi sorozatunk.
Így nagy előítéletekkel néztem szembe az új Carter ügynök sorozattal. Bencével sokat agyaltunk rajta, hogy adjunk-e neki egy esélyt vagy sem, mintha az a negyven perc olyan sokat elvett volna az életünkből... :). De szerencsénkre adtunk neki egy esélyt, és három nap alatt ki is végeztük az első évadot.
Peggy Carter története Amerika kapitány "halála" után folytatódik tovább, 1946-ban. És hát, Peggy fanatasztikus, szép, de egyben okos is, simán sprintel egyet magassarkúban, mérgezett rúzzsal, no meg persze csinos kis kézifegyverekkel száll szembe a rossz fiúkkal. De Peggy mellett említésre méltó még az egész sorozat igényes kivitelezése, nagyon jól elkapta a negyvenes évek Amerikájának hangulatát, tele van jó zenékkel, csinos ruhákkal és hangulatos helyszínekkel.
A szereplők is remekül össze lettek válogatva, James D'arcy nagyon jól játszott, de a többi tökös férfi STE ügynökben sem találok semmi kivetnivalót.
El vagyok ragadtatva! Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ez a sorozat ilyen jó lesz! :)

Zsófi

2 megjegyzés:

  1. Én is vagyok az Agent Carterrel. :)) Imádom a hangulatát (bár a 2. évadnak megint más a LA helyszín miatt), a kosztümöket a karaktereket, nem beszélve arról, mennyire izgalmas. Bár számomra a következő évad nem ütötte meg az elsőt, azért reménykedek benne, hogy berendelik a folytatást. Rengeteg potenciál van még benne.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kíváncsi leszek a második évadra is! Tegnap Anyával is elkezdtük nézni (mondjuk kiderült, hogy ő még az Amerika kapitányt se látta...) , úgyhogy így most végig nézhetem megint az elsőt! :) :)
      Épp itt tanakodtunk, hogy vajon lesz harmadik évad, de akkor mi is szorítunk érte! :)
      Nekem ez most a legkedvencebb sorozatom lett!
      Zsófi

      Törlés