oldalak

2015. december 11., péntek

Kati Hiekkapelto: Kolibri

Ki öldökli az erdei futókat?

Kétségbeesett éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével.
Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték.
A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Hulitzilopochli képmásával.

Hogyan fonódik össze a két idegborzoló eseménysor?
Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőrtársaival. Idegengyűlölő kollegájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába.

A Kolibri története két szálon futott, az egyik szál főszereplője Fekete Anna, a magyar származású nyomozó volt, aki még kislányként érkezett Szerbiából Finnországba, édesanyjával és a bátyjával együtt, a háború elől menekülve.
A legelső munkanapján az új munkahelyén, két nehéz ügy is a nyakába szakad, és ha ez nem lenne elég, még az új társával, a rasszista megjegyzéseket elejtő, és lehetetlenül viselkedő Eskoval is szembe kell szállnia. Megismerjük még Anna többi kollegáját is, közülük Sari került hozzám a legközelebb. És igen, ezek a finn vezetéknevek valami elképesztőek voltak, kimondottan kedveltem őket. Főleg úgy, hogy az én vezetéknevemmel (pedig szerintem nem annyira bonyolult) mindig is sok gond volt, úgy értem, hogy másoknak, általában, ha valahol megkérdezik a vezetéknevem, annak mindig betűzés lesz a vége....egyszóval tök jó lehet a finneknek, hogy ott mindenkinek ilyen különleges neve van. :)
Viszont a finn időjárás az brrrr...nem is csodálom, hogy néha napközben is legurítanak egy kis szíverősítőt.

Anna és a kollegái együttes erővel vetik bele magukat mind a két ügy felgöngyölítésébe, a futógyilkosságokba és a fiatal kurd lány, Bihar segélyhívásának ügyébe is. Az utóbbit Anna kollegái szerint sikerül is megoldani, de ő nem igazán tudja biztonságban a lányt, ezért saját megfigyelésbe kezd. Ezért, hogy nem adta fel és a megérzéseire hallgatott, nagyon becsültem őt.
De térjünk vissza a kegyetlen és rejtélyes futógyilkosságokra is, ahol a nyomozás kezdetben elég lassan halad, de aztán a nyomokat elszórt morzsaként követve minden a helyére kerül a véletlenszerűnek tűnő brutális gyilkosságok ügyében. 

Ellenszenves Eskoról még párt szót ejtve, ha jobban belegondolunk az ő vélekedése a menekültekről nem csak az ő sajátja, hanem még nagyon sok más embernek a véleményével egyezik meg. Sok más embernek a véleményével, akik sajnos egyes emberek hibái után ítélnek meg akár egész nemzeteket is.
Ám én minden rossz tulajdonsága ellenére, valahol mélyen kezdtem meglátni a jó oldalát is. És milyen igazam lett. A könyv végén azért, még sikerült nagyon meglepnie (jó értelemben persze)... :)


A fiatal kurd lány, Bihar története felkavart, csodáltam Bihar erejét, találékonyságát és kitartását, amivel a nehézségeit fogadta. A fejezeteit olvasva, rájöttem, hogy felvilágosult és szabad nyugati világunknak mennyi mindenért lehetek hálás. És ezt nem úgy értem, hogy nőként lehetek hálás ezekért, hanem egyszerűen csak emberként. Mert hiszem, hogy Bihar világában a férfiak sem szabadok.

Anna olyan jóízűen gondolt a futásra, mint tevékenységre, hogy komolyan kedvet kaptam én is hozzá, pedig nem vagyok valami nagy sportos alkat. 
Persze a könyv után nem sötétben fogok elindulni futni...

8/10

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése