oldalak

2015. május 6., szerda

Gayle Forman: Ha maradnék

Nagy várakozásokkal néztem a könyv olvasásának elébe, mert nagyon sok előjegyzés volt rá a könyvtárban, több hónapja is vártam már, hogy sorra kerüljek. 

A könyv főszereplője a 17 éves Mia, aki családjával autóbalesetet szenved, szülei és öccse meghalnak, ő életveszélyesen megsebesül, a lét és nem lét határán van jelen a könyvben, közben mindent megtudunk tőle a jelenről, az állapotáról, a közeli és távoli családról, akik a kórházi váróban vannak, a barátokról, a jelenben zajló eseményekről.

Amikor nem a jelen eseményeiről olvasunk, akkor pedig visszaemlékszik a múltra, megismerjük fantasztikusan jófej családját, édesapját, édesanyját, barátaikat, nagyszüleit, barátnőjét, a zene iránti rajongását és elkötelezettségét.  Egy koránál érettebb fiatal lányt ismerünk meg, akire egy kivételes szerelem is rátalál a szintén zenész Adam személyében. Beavat bennünket az életébe, megszeretünk mindenkit, pedig tudjuk, hogy ők már meghaltak. És éppen ez a könyv nagy kérdése, hogy Mia menjen-e utánuk, van-e értelme az életének még, tud-e élni tovább a családja szeretete nélkül?

A téma komolysága ellenére nem volt komor, nyomasztó könyv, végig jelen volt a szeretet fontossága, ereje, és tetszett a stílus is, ahogy meg volt írva, ifjúsági könyv lévén nem volt túlbonyolítva. 

A könyv végén az írónővel lejegyzett beszélgetésből azt is megtudtam, hogy egy megtörtént esetből született a könyv ötlete, barátait vesztette el, tulajdonképpen önmaga gyógyítására kezdte el írni a könyvet, ami később saját életre kelt.

Jó könyv volt, tetszett, mégis maradt bennem valami hiányérzet. Nem kellett egyetlen papírzsepit sem előszednem, pedig én aztán igazán tudok meghatódni, sírva fakadni, zsebkendőt fújni.:) 

Lehet, hogy sokkal többet vártam, mint kaptam? Ilyenkor eszembe jutnak olyan könyvek, amikre véletlenül bukkanok rá a könyvtárban, szimpátia alapján döntök, kikölcsönzöm, nagyon megérint valamilyen formában, és nem értem, hogy ezek miért nincsenek előjegyezve, esetleg agyonmagasztalva? Pl. most hirtelen „Jenny Downham: Amíg élek” című könyve jut eszembe. 

9/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése