oldalak

2015. április 3., péntek

Katarina Mazetti: Elváltak és válófélben lévők panaszai

Az írónő előző három könyvét (A pasi a szomszéd sír mellõl, Családi sírbolt, Pingvinélet) olvastam, tetszettek, viccesek voltak. Ezért nagy örömmel kaptam a kezembe a könyvtárban a legújabb könyvét.
Számomra nagy csalódás volt. Humoros könyvet  vártam, és bár láttam, hogy kis történetekből áll a könyv, nekem nagyon is aprók voltak. EIvált, magukra maradt, legtöbbször keserű emberek elmélkedése volt tulajdonképpen az összes történet lényege. Ideje sem volt kibontakozni semminek, nem ismertünk meg senkit igazán, mire esetleg rájöttünk volna, hogy ki, milyen ember és miről is szól a történet, már vége is volt.  Általában nem úgy volt vége, hogy valami elégedettséget érezhettem volna, vagy mosolyoghattam volna egy jót. Volt amikor csak úgy vége lett, mint egy félbemaradt mondat. Nem érintett meg a könyv érzelmileg egyáltalán, sőt be kell valljam, untam. Azért olvastam végig, hogy talán majd a következő érdekesebb lesz. A 29 történetből talán ha három volt, ami egy kicsit szórakoztatott.
Mondhatnám, hogy ajánlom pl. egy vonaton ülve olvasgatni, mert rövidek a történetek, nincs bennük semmi megrázó, tehát biztos nem fogsz sírva fakadni az útitársaid jelenlétében, és hahotázni sem fogsz rajta, vagy ha éppen elváltál, akkor meríthetsz belőle erőt, hogy mindenki más olyan szerencsétlen, nehezen dolgozza fel a válását, de erre az esetre éppen nem ilyen könyvet ajánlanék. Szóval nem tudom kinek ajánlani.:(
Tisztában vagyok vele, hogy vagyok olyan hangulatban néha, amikor egy könyvet nem tudok befogadni, magamévá tenni, máskor pedig ugyanezt a könyvet esetleg élvezettel olvasnám, de ennél a könyvnél nem tudom ezt elképzelni. Azért én még számítok Katarina Mazettitõl élvezetes, humoros könyvre.
(4,5/10)

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése