oldalak

2015. április 2., csütörtök

Bea vagyok (anya :))

Ez az első bejegyzésem a blogban, ezért fontosnak tartom elmondani, hogy nem fogtok tőlem komoly, kritikai hangvételű értékeléseket olvasni. Nem fogom leírni általában a könyv cselekményét,  arra ott van a könyv ismertetője a hátsó borítóján, csak amennyit szükségesnek tartok ahhoz, hogy a véleményemet meg tudjam fogalmazni. Nem fogom leírni a könyv végét sem :), azaz spoilert sem fog tartalmazni. Nemegyszer előfordul, hogy előzékenyen megírják az ismertetőben egy szereplõ halálát pl.  Nos, ha ez az esemény az 500 oldalas könyv 300. oldalán következik be, akkor igazán mérges tudok lenni, bár akkor is, ha az első 10 oldalán, hiszen azért olvasom el a könyvet, hogy átéljek benne, belőle mindent, és ha  már előre tudok egy-két dologról, az olyan, mintha egy filmet „beletekergetősen” néztem volna meg.

 Bár állítólag legújabb kutatások szerint akár élvezetesebb élmény is lehet a könyvek olvasása, ha előre tudjuk a végüket. Nem tudom, azt hiszem én nem osztom ezt a véleményt. Életemben talán két könyv volt, amiben annyira nem bírtam a feszültséget, hogy el kellett olvasnom az utolsó oldalt, hogy kedvenc szereplőm ott van-e még. Ha ott volt, akkor megnyugodva olvastam tovább. Ha nem, akkor viszont némi csalódással. Ezért igyekszem azóta nem előrelapozni:)

Ez a „beletekergetősen” családunkban megszokott „fogalom”,  mert Valaki közülünk rendszeresen előnézte így a filmeket, mostanában már talán leszokóban van erről...:) Úgy gondolom, az akkor sem ugyanolyan élvezet, mintha teljesen spontán, mit sem sejtve néz meg egy filmet. Azért is hoztam szóba a filmeket, mert nemcsak könyvekről, hanem filmekről is megosztjuk majd a véleményünket. Kb. 8 éve nem nézünk tévét, nincs előfizetésünk, ezért néha mások szemében kissé csodabogaraknak tűnünk. Nézünk viszont viszonylag sok filmet, hallgatunk zenét, és olvasunk. Úgy gondolom többet is tudunk egymásról, mint egy átlagos család, mert nagyon sokat beszélgetünk, közösen főzünk, zenélünk. Ez a blog azonban nem a családi életünkről fog szólni, viszont a családunk véleményét fogja tükrözni. Bízom benne, hogy minden családtag megosztja majd itt a véleményét, úgy a 9 éves sokat olvasó kisöccs, mint Apa, aki sokat dolgozik, de azért néha sikerül nem elaludnia egy filmen és egy könyvön :)

2 megjegyzés:

  1. Jéé! Ti sem néztek tv-t! Szuper!
    Én se, és bizony nem kicsit tartanak ...fura bogárnak.
    A "hogy lehet ennyit olvasni" kérdéstől pedig falra tudnék mászni.

    VálaszTörlés
  2. Igen, eléggé furabogárnak tartanak bennünket is, sokszor automatikusan kérdezik az ismerőseink, hogy "láttátok a tévében, hogy...?", pedig tudják, hogy nem nézünk. A könyvekkel kapcsolatos "kedvenc" kérdést kérdést pedig a tesóm tette fel még régebben, már leszokott róla: Már megint könyvet kérsz szülinapodra? Nem szeretnél inkább valami mást? Az pedig vicces, amikor valaki azt mondja, hogy ő szeret és szokott olvasni, de kb. 3 könyvet tud felsorolni, amit felnőtt életéig elolvasott.

    VálaszTörlés